Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

106 582. országos ttlés 1896 márczíus 12-én, esütörtökíin. Úgy tapasztaltuk t. ház, hogy míg pl. az utóbbi időkben nagyobb nemzeti vagy társadalmi ünnepeinknél, vagy a királyi ház ünnepeinél, vagy örvendetesebb eseményeinél a királyi kegyelmi jog elítélt bűnösök irányában nem gyakoroltatott, addig az Ausztriát vagy a császári házat illető ünnepeknél nagy mértékben gyakorolta ő felsége kegyelmi jogát és az elítéltek nagy részének ilyenkor megkegyelmezett. Magyarországon azonban ilyesmi — amint mondám — nem történt meg. Nem történt meg pl. legutóbb, a koronázási jubileum alkalmával sem, daczára, hogy a társadalom ezt hitte, ezt remélte, de azt hiszem, bizonyos tekintetben el is várta volna. Elismerem, t. ház, hogy nem nagyon szokásos dolog az, hogy a megkegyelmezés tenyere vonatkozó kezdeményezés a törvényhozásból induljon ki; habár a régi naplókban ha lapozunk, sőt ha az angol parlament preczedenseit látjuk, akkor tapasztaljuk, hogy egyes kegyelmi eseteket kérvényezés alakjában igenis szoktak a ház elé vinni, és hogy ezen kegyelmi tényre vonatkozólag volt is és van a törvényhozásból kiinduló kezdeményezés. De mindazonáltal én nagyon jól értem azt, hogy olyasmi, a minek akkor van teljes értéke, ha a Felség spontán elhatározásából keletkezik, talán, ágy látszik, mintha némileg ezen értéknek csökkenése áll be, ha abban más oldalról lépnek fel kezdeményezők. Azonban, t. ház, csak látszat az, — úgy vélem, — mely ilyenkor dominál, csak puszta látszat, mert valamit, a mi létezik, valamit, a mi az összes alkotmányos intézmények összefüggésének és szervezetének egyik alkatrészét képezi, tagadásba \ enni hiába való volna, az elől szemet hunyni, nem volna helyes eljárás. Már pedig azt hiszem, hogy azt a tájékozást alkotmányos országban az alkotmányos életnek minden tényezője bírja, hogy a kiiályi jogok gyakorlása is szorosan összefügg az alkotmányos felelős miniszterek előterjesztéseivel, és így a kegyelmi jog is alkotmányos országban, és így nálunk is a felelős kormány előterjesztésére szokott foganatba vétetni a Felség által. Ez az, t. ház, a mi az én benső aggályaimat, melyek eltöltöttek, akkor, mikor elhatároztam magamban, hogy ezen kérdésben felszólaljak, ez az, a mi ezen aggályaimat eloszlatta és a következő előterjesztésre birt a házban. Mint méltóztatnak tudni, Magyarország ezredéves fennállásának megünneplése alkalmából itt az többször is szóba hozatott, mint az már többször a kormány előterjesztésének tárgyát is képezte, hogy mindenről gondoskodás történt, a mi ezen nagy nemzeti ünnepnek fényét, ragyogását emelni képes volna. Az igazságügyi kormány részéről azonban, de más részről sem hallottuk azt, hogy ezen ünnepélyekkel a kegyelmi jognak szokásos gyakorlása össze leend kapcsolva. Azokban, a miket elmondtam, azt hiszem, kellőleg megindokoltam, hogy a kegyelmi jognak bizonyos nagyobb mértékben gyakorlása mennyire alkalmas az ilyen nagy nemzeti ünnepélynek benső tartalmát emelni, mennyire alkalmas arra, hogy a felség személye és az ő atyai jóindulata felé terelje a társadalomnak és a nemzetnek figyelmét. Ez birt engem arra, hogy a következő határozati javaslatot terjeszszem a t. ház elé és ajánljam azt a t. igazságügy miniszter úr szíves pártfogásába. (Olvassa:) »Határozati javaslat. A képviselőház utasítja az igazságügyminisztert, hogy Magyarország ezredéves fennállásának megünneplése alkalmából tegyen ő felségének előterjesztést az arra érdemes, Magyarországon elítélt bűnösüknek királyi kegyelemben való részesítése tárgyában.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a tételhez szólani? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügy miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak arra kérem a t. ház szíves figyelmét, hogy kizárólag erre a határozati javaslatra nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk !) Az elitéltek megkegyelmezéséuek joga, a mint méltóztatnak tudni, közjogunk szerint királyi jog; a képviselőháznak megkegyelmezési joga nincs. (Felkiáltások bal felöl: Az igaz!) Ebből következik, hogy megkegyelmezési kérdésekben •A képviselőház határozatot nem hozhat. A király megkegyelmozését a miniszter ellenjegyzi s ebből az alkotmányos alapból következik, hogy ha egy megkegyelmezési tény történik, vagy megkegyelmezési tény elmulasztatik, a képviselőház a minigztert felelősségre vonhatja. De ebből a momentumból nem lehet következtetni azt, hogy a ház ilyen kérdésekben a király kegyelmezési jogát preokkupáló határozatot, is hozhasson. Ebből az okból, t. ház, én ezen határozati javaslatot el nem fogadhatván, kérem, méltóztassanak azt szintén el nem fogadni. (Helyeslés jobbfelől) Visoritai Soma: T. ház! Szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. Elnök: Tessék szavainak értelmét megmagyarázni. Visontai Soma: T. ház ! Én nem arról beszéltem és határozati javaslatom sem tünteti azt fel, a mit az igazságügyminiszter úr mond, mintha én azt óhajtanám, hogy a képviselőház határozzon a kegyelmi jog dolgában, vagy hogy preokkupáljon ebben a kérdésben. Én egyenesen épen az alkotmányjogi intézmények szem előtt tartásával csak arra kértem a t. képviselőházat, hogy az igazságügyminiszter úrnak adjon