Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-582
104 582. országos ülés 1896. m&rezius 12-én, csütörtökön. az ügyészségeknél üldözési mániát tapasztal; gondolom, ilyenformán fejezte ki. Én azt hiszem, t. képviselő úr, hogy ez az állítása tévedésen alapszik. Meskó László: En nem mondtam. Más mondta; én csak megindokoltam, hogy miért. Erdély Sándor igazságügyminiszter; Én nem tudom, hogy ki állította, de hallottam. Nézetem szerint ez tévedésen alapszik, (Zaj. Halljuk! Sálijuk!) mert a mi ügyészségünknek egész szervezete, egész fejlődése ennek ellene mond. Rendeletek vannak, melyek szabályozzák az eljárást és a melyek minden e téren való visszaélést megtiltanak. Magam is alig néhány hónapja bocsátottam ki egy rendeletet, a melyben az van meghagyva, hogy felebbezéseket nagyon fontos ok nélkül, különösen a terheltek hátrányára be ne adjanak, vagy ha felébbeknek, akkor azt írásban is indokolják. De én egyáltalában nem is tapasztaltam azt, hogy a mi ügyészi karunk üldözési mániában szenvedne. Egészen más téren fejlődött és nőtt az. Igenis fenforog egy körülmény és ez abban áll, hogy igen sok vizsgálat van, melyet me^ kell szüntetni akkor, a midőn már nyomozási és egyéb cselekmények által az illetők bizonyos zaklatásnak voltak kitéve, mert a vizsgálatoknak körülbelül 50°/o-a — ez is kitűnik jelentésemből — ép az ügyész indítványára a törvényszék, illetőleg bíróság által megszfíntettetik. Ez azt mutatja, hogy bizonyos fokban azok a közegek, a melyek az előnyomozásra és elővizsgálatokra vannak hivatva, részint abból az okból, mert tájékozatlanok a dolog felől, részint más okból alaptalan vizsgálatokat folytatnak. Ezen, t. ház, adminisztratív úton gyökeresen segíteni nem lehet. Javítani a helyzetet lehet és arra törekszünk is mindazon kormánytagok, a kik az illető közegeknek felettes hatóságai vagyunk. Gyökeres orvoslás ezen a téren csak a büntető perrendtartás megalkotásával fog bekövetkezni. És ez megint olyan momentum, a mely azí mutatja, hogy e törvény megalkotása sürgősen szükséges. (Helyeslés jobbfelől.) A konzuláris bíráskodás kérdését volt még szíves a képviselő ár felhozni. Ezt már folyó évi január 1-én szándékoztam életbe léptetni; és hogy elmaradt, annak csak az Ausztriában bekövetkezett háromszoros kormányválság volt az oka. Remélem, ez a kérdés nemsokára véglegesen rendezve lesz. Szóba hozta még a képviselő úr Fiumét, de erre nézve már tegnap nyilatkoztam és utalok azon kijelentésemre. (Halljuk! Halljuk!) Végül pár szót kell még mondanom a Zsitvay-kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) A miket Ugron Gábor képviselő úr tegnap konkrét tények gyanánt felhozott, azok természetesen vizsgálat tárgyát kell, hogy képezzék. Ennek folytán azonban, t. ház, azt hiszem, sem az ország, sem a ház iránt tartozó tiszteletem, sem saját kötelességem ellen nem vétek, ha ezt a vitát a magam részéről befejezettnek tekintem. Kérem a tétel megszavazását. (Helyeslés a jobboldalon.) Szerb György, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Az igazságügyi kormány e czímre nézve a kiadásokat csak úgy tudja eszközölni, ha azokra nézve a czímen belül a virementjog megadatik neki. Kérem tehát erre nézve az átruházási jog engedélyezését. (Helyeslés jobbfelól.) Elnök: Felteszem már most a kérdést. A 9,249.290 frt semmi oldalról sem támadtatott meg, azt a ház megszavazza és megadta egyszersmind a virement-t. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nem fogadjuk el!) Kivannak szavazást? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Természetesen!) Tehát felteszem a kérdést; megadja-e a ház a virement-t, az az átruházási jogot azon értelemben, mint a pénzügyi bizottság előadója kérte, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik megadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kívánnak ellenpróbát? (Nem!) Többség. A ház elfogadja. Perczel Béni jegyző: Bevétel 35.356 fit. Elnök: A ház megszavazza! Perczel Béni jegyző (olvassa): Királyi ügyészségek. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 6. czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 6. czím. Kiadás: Személyi járandóságok és dologi kiadások 2,565.683 frt.' Hévizy János jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T„ ház! A magyar képviselőházban nem igen gyakran hozták eddig szóba a kegyelmi jogok mikénti gyakorlását. Ez egy felségjog, a felségjogok legkiválóbbjaihoz tartozik s épen azért bir értékkel és sálylyal, mert a felséges király elhatározásából és atyai szivének sugallatából szokott fakadni. Azonban kétségtelen, hogy, mint minden felségjog, úgy a kegyelmi jog is alkotmányos országban, az alkotmányos miniszterek hozzájárulásával szokott gyakoroltatni és az alkotmányos felelősség elvei által szokott korlátoztatni. Midőn egy ízben, nem tudom melyik oldalról, szóba hozták itt a házban a kegyelmi jogot, akkor — a t. ház is emlékszik rá — az akkori igazságügyminiszter egy sajátságos elméletet és nézetet fűzött azon állapothoz, mely Magyarországban az akkori igazságügyminiszternek működése alatt és azóta is dívik, hogy ezen kegyelmi jog oly ritkán gyakoroltatik és javasoltatik az alkotmányos kormány által, mondván,
