Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-562
562. országos illés 1896. február 18-án, kedden. • Q7 figyelmen kivtíl hagyni ezeket nekem nem szabad! Azon eszmét, a melyet a t. képviselő úr felvetett s a mely a memorandumban is felmerült, hogy a tanárok helyi előléptetésének eszméjét érvényesítsük, egészséges eszmének tartom és már most is intézkedtem ily irányban, mert lehet valaki érdemes tanár, de nem alkal mas igazgatói vagy főigazgatói állásra, mert nincs adminisztratív érzéke és talentuma erre az állásra, de igazságos-e, hogy az az érdemes tanár, kiben nincs meg az az adminisztratív érzék az igazgatói állásra, ezért ne léphessen elő s ne húzhasson nagyobb javadalmazást? Ez az a hézag, a mit felismertem az egész rendszerben. S ha most még más módom nincs, legalább az igazgatói czím- és jelleget akarom az illetőnek adományozni (Helyeslés.) s ugyanezt a kitüntetési módot szándékozom megtenni a főigazgatói czím- és jelleggel is, hogy legalább az erkölcsi elismerést adjuk meg, a míg fokozottabban nem tudjuk az anyagi igényeket kielégíteni. (Általános helyeslés.) Igen sok fontos kérdés volna még, de nem akarom továbbra a t. ház figyelmét kikérni. Mégis kötelességemnek tartottam a képviselő urak iránt való tiszteletemnél fogva s mivel annyi objektív jóakarattal tárgyalták a közoktatásügyi politika kérdéseit, majdnem minden egyes fontosabb megjegyzésre reflektálni. Ajánlom a tételt elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: A személyi járandóságok ós dologi kiadások czímén összesen 535.921 frttal előirányzott tétel meg sem támadtatván, a ház azt megszavazza. Gr.Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 216.947 frt. Elnök: Negszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .Állami reáliskolák. Rendes kiadások : XX. fej., 13. czím. Rendes bevételek; VII. fej., 8. czím. Kiadás személyi járandóságok és dologi kiadások: 748.597 forint. Hévizy János jegyző: Szederkényi Nándor! ( Szederkényi Nándor: T. ház! Habár a t. ház nem viseltetik is e kérdés iránt oly nagy érdeklődéssel, én ezért kötelességemnek tartom az állam ezen fontos ügyének bajain, a mely pillanatban előjön, azon pillanatban segíteni. A t. miniszter úr tegnap szíves volt e felszólalásom némely részére észrevételeket tenni. A tanári kar nagy tekintélye, feladata, az országban elfoglalt állása megköveteli azt, hogy a t. miniszter úrnak beszédére én is megtegyem a magam észrevételét. Azon kérdéseket ugyanis, melyek most a házban tárgyaltatnak, habár itt érdeklődéssel nem találkoznak, nagy figyelemmel kíséri a tanári kar néhány ezer tagja, a kultúra apostolai, kiktől az ország nemzedéke függ, mert a milyen a mai tanári kar, olyan lesz hazánk jövő nemzedéke. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez indít engem arra, hogy észrevételeimet megtegyem a t. miniszter úr felszólalására, s ezennel konstatálom azt, hogy nemcsak e ház, hanem a kormány is a tanári kar sorsa iránt eddig a legnagyobb mulasztásokat követte el. Én rámutattam arra, hogy az 1883. évi XXX. törvényczikk 37. §-a még ma sincs végrehajtva. A t. miniszter úr elismerte ezt, kijelentette, hogy ez valóban nincs végrehajtva ; íme elismertetett az előbbi kormányok és miniszterek nagy mulasztása, mert, hogy ily fontos kérdés, a miiyen a szolgálati fegyelmi viszony rendezése, tizenöt esztendeig meg nem történt, mindenesetre a mulasztások legnagyobbikának nevezhető. A t. miniszter úr a tanári kar megnyugtatására kijelenti, hogy most ideiglenes fegyelmi rendszert alkot. Ez is jobb a semminél, jobb a réginél, de ez sem törvényes állapot. Az az óhajtandó, hogy a t. miniszter úr mielőbb hajtsa végre a törvényt. Ha tizenöt esztendeig nem volt idő hozzá, vegyen magának most s a tanári kar megnyugtatására alkossa meg a szabályzatot, de mentül előbb, nem úgy, mint azt az eddigi miniszter urak csak ígéretekben mutogatták, hanem a valóságban. Ennek a szolgálati viszony rendezetlenségének a következménye azután az, hogy főleg az áthelyezés kérdésénél a t. miniszter úr sem tudta magát megóvni attól a pressziótól, mely kívülről illetéktelenül reá gyakoroltatott. Az áthelyezés kérdése nagyfontosságú dolog. A »szolgálat érdeke« czítne, melylyel az áthelyezés indokoltatik, a tanárra nézve mindig megbélyegző. Én egyszer azt kérdeztem egy pénzügyminiszter úrtól, a ki egy péozügyigazgatót helyezett át szolgálat érdekéből, hogy mit jelent. az a »szolgá-lat érdekében« ? Azt mondta rá, hogy ez nagy titok. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A közélet férfiai tehát a tisztviselői karra], sőt most már a tanári karral együtt olvadhatják Dante fenyegető szavai helyett: »mondjatok le a reményrői«, a »szolgálat érdeke*, vagyis a »nagy titok« jelmondatát sorsuk felett, (Derültség a szélső baloldalon) Mert mindegyiknek feje felett ott függ a Dainokles-kard, a »szolgáiat érdekében« történő áthelyezés, s ebben a vándor sorsa felett lebegő »nagy titok*, mely hogy mit rejthet magában, az természetesen a minisztériumok titka. Ez egy nagy baj, a mit ki kell irtani közéletünkből, rendszerünkből. Ez csak a legújabb időben kapott különben íábra ily mértékben. A Bánffyrendszer óta halljuk a »szolgálat érdekében« tör9*
