Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

64 56'2. országos ülés 1896, '. febrnár 18-án, kedden. A t. képviselő úr megjegyzésére reflektálván, a tegnapi napon hallottak egynémelyikére is kell még néhány megjegyzést tennem. (Ralijuk.

1 Halljuk!) Bessenyei Ferencz t. képviselőtársam felemlítette a temesvári gimnázium sorsát 8 kérdezte, Iiogy ott mi történik? Ott egy katholikus gimnázium van, t. ház, melynek az a baja, liogy nagyon sok a gazdája, tudniillik a város is, a püspök Í3, a káptalan is, mint az alap kezelője, a piarista-rend is és a tanulmányi alap is; összesen öt gazdája van. Már most a minisztérium felszólítja őket, hogy az épületet emeljék, (Halljuk.

1 Halljuk!) sakkor az arányra nézve, a melyben hozzá kell járúlniok ezen épület emeléséhez és fentartási költségekhez, nem birnak megegyezni, úgy hogy most Temesvárott mozgalom indult meg egy állami főgimnázium létesítése iránt. Én iparkodni fogok a tárgyalást torább vezetni, mert belátom, személyesen tapasztaltam, mennyire tarthatatlan állapot az, hogy az iskola három helyen is szét van darabolva, úgy hogy a kellő felügyelet sem vihető keresztül. Boda Vilmos t. képviselőtársam a középiskolák elhelyezésére vonatkozólag kért tőlem programmot. Azt mondja, hogy e tekintetben nem ismeri álláspontomat Én ugyan a minapi beszédemben erre bőven reflektáltam, valószínűleg nem méltóztatott akkor jelen lenni. Boda Vilmos.* Elolvastam! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egészen egyszerű a programmom. Kimondtam ugyanis, hogy Magyarországon a középiskolák abszolút száma igen nagy; elmondtam azt is, hogy 157 gimnáziumunk van, a mi, szemben Ausztriával, a lakosság számarányát véve sokkal több, mint a hány van Ausztriának. De egyúttal elmondtam azt, hogy elhelyezésük nagyon rossz. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Azt is megmondtam, hogy mi ennek az oka, tudniillik, hogy az autonóm hatóságoknak joguk van gimnáziumokat állítani, sőt bizonyos alapítványok is vannak, melyek egyenesen helyhez kötik a középiskolát. Ennek következtében megtörténik, hogy egy kis városban esetleg hat középiskola is van, és viszont nagy területközök léteznek, a melyeken egy sincs. De mondottam, hogy a számarány abszolút nagysága daczára mégis kénytelen leszek a törvényhozás elé azzal jönni, hogy a gimnáziumokat fokozatosan gyarapítsuk. (Helyeslés.) Megmondtam azt is, hogy első sorban a megyei székhelyeket vessem tekintetbe, mert a hol a hivatalnokok össze vannak konczentrálva, ott az a szegény hivatalnok, a kinek 3—4 gyermeke van, abból az 1000—3000 forint fizetéséből iskola hiányában gyermekeit neveltetni nem tudja. Ha tehát az állam a megye székhelyére küldi hivatalnokait, akkor gondoskodnia kell arról is, hogy gyermekeik kiképeztetést nyerhessenek. (Helyeslés.) Ez az egyik. A másik — nem akarok bővebben beszélni róla, csak futtában foglalkozom e kérdésekkel — a nagyobb lakossággal biró, a 20—30 ezret meghaladó lakosságú városok kérdése, a hol egyáltalában nincs gimnázium. Ezekről kell másodsorban gondoskodni. Ez tehát az én programmom e tekintetben. (Általános helyeslés.) A mi a szegzárdi gimnáziumot illeti, az erre vonatkozó kérdés elől sem akarok kitérni. Azt méltóztatott mondani, hogy nyilvánítsak véleményt az I. és V. osztály felállításáról. T. ház! Az ily kérdések, hogy tudniillik az I. és V. osztály nyittassák meg egyszerre, rendkívül terhesek és nem is teljesíthetők. Miért? először is én a budgetben úgy tettem a számítást, hogy 1896-ban megnyitom a szegzárdi gimnáziumot az I. és TT. osztálylyal. Már most az I. és II. osztályba kevesebb tanár kell, az I. és az V. osztályhoz ellenben több tanár szükséges. Nem is akarom említeni a pedagógiai szempontokat, melyek ennek keresztülvitele ellen szólanak. Nagy sajnálatomra tehát nem teljesíthetem Szegzárdnak ebbeli kérését. Hogy azonban milyen motívumok vezetnek a gimnáziumok felállítására nézve, az abból is látható, hogy Szegzárdon állami gimnázium felállítása vau a budgetbe beillesztve épen azért, mert az megyei székhely. Hock János t. képviselőtársam több megjegyzést tett, melyek közül csak a főbbekre teszek néhány kijelentést. Különösen kiemelte a népoktatási törvény revíziójának kérdését. Erre nézve ismét csak azt mondhatom, hogy már egészen határozottan nyilatkoztam minapi beszédemben. Megmondtam, hogy ez munkában van; megmondtam főbb vonásaiban, hogy milyen irányban akarom a törvényt revideáltatni. De, hogy ezalatt az egy év alatt el is készülök vele, azt meg nem ígérhettem és e miatt nekem szemrehányást senkisem tehet. Az ilyen nagyfontosságú munkálatot nem lehet csak úgy sebtében elkészíteni. És ha elkészült az előadói javaslat, először azt közzé akarom tenni, hogy mindenki hozzá szólhasson, hogy milyen irányban, milyen keretben akarja ezen nagyfontosságú alapvető munkát elkészíteni. (Élénk helyeslés,) Azonban, t. ház, magával a tanterv kérdésével a népoktatási törvény keretén belül foglalkozom, és foglalkozom különösen az osztatlan népiskolai tantervvel. Mert, ha jól tudom, 16.000-et meghaladó népoktatási intézeteink közül mintegy 12.000 van, a mely osztatlan népiskola. Ezek tantervét — ez az, a mi igen lényeges — helyesen és jól eltalálni nevezetes