Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

62 562. országos ülés 1896. febrnár 18-án, kedden. a vezéigondolatra, a mely engem a kultúrpo­litika, a közoktatás terén vezérel. (Helyeslés.) Parlamenti szokáshoz képest az utoljára fel­szólalt képviselőtársam megjegyzéseire akarok legelőször reflektálni. Hévizy t. képviselő úr azon nézeteivel, a miket különösen a grammati­zálás, tehát azon módszer ellen említett fel, a mely szerint a nyelveket tanítják a középiskolá­ban, teljesen rokonszenvezek, (Helyeslés.) Az ily grammatizálás mellett nemcsak a latin, hanem a modern nyelvekben sem lehet eredményt el­érni. Helyesen mondja t. képviselőtársam, ez egy általánosan ismert hibája rendszerünknek, mely­lyel szemben eddig is hatáskörömben a kellő útmutató intézkedéseket máris megtettem. (IIe­lyeslés.) A mit a tanár és tanítóság közti viszony fejlesztéséről mond, arra nézve csak annyit jegyzek meg, hogy ez leginkább maguknak a tanároknak kötelessége; (Úgy van !) de azért csak köszönettel tartozom, hogy ezt itt fölvetette, mert nagyon óhajtanám, vajha minden tanár attól az eszmétől lenne áthatva, hogy a viszonyt tanár és tanítvány között minél bensőbbé tegye. (Ál­talános helyeslés.) Erre azonban közvetlenül alig tehetek mást, mint hogy mindenütt, a hol érint­kezem a tanárokkal, lelkükre kötöm, hogy ne csak tanítsanak, de neveljenek is, mert a szív­es jellemképzés ebben az országban rendkívül fontos dolog, s minden körülmények közt arra helyezzék a fősúlyt, hogy legyenek nálunk jel­lemes emberek, álljanak az erkölcsi érzés ma­gaslatán. Ezt megteszem úgy minden ünnepé­lyes alkalommal, ha jelen lehetek, mint más érintkezéseim alkalmával is. Említette a t. képviselő úr az érettségi vizs­gálat reformját. Erre nézve talán ismét azt mondhatja valaki, hogy intézkedésem ötletszerű. Nincs módomban, hogy most az ankétet meg­tartsam, — mert kötelességem e házban foglal el, — ott fogjuk megbeszélni, hogy az érett­ségi vizsgálatra vonatkozólag ezzel az eszmé­vel mily irányban foglalkozom. Szerintem a jelen törvény keretében is sok üdvös intézkedés ke­resztülvihető; mert, ha csak azt várom, hogy mikor hozhatunk organikus közoktatási törvé­nyeket, nagyon keveset tehetnék. Azzal foglal­kozom ugyaniB, hogy a jeles vagy jó eredmény­nyel végzett ifjak a szóbeli érrettségi vizsgálat alól, vagy legalább bizonyos tárgyakra nézve mentessenek fel. Ez először nagy ösztönzés, másodszor, akár hogy veszszük a dolgot, ha valaki az iskolaévek egész folyama alatt jó vagy jeles eredménynyel tanúit, erről a tanárok is kellőleg tudhatják, bír-e kellő érettséggel s így nem szükséges ó't a szóbeli vizsgának alá­vetni. De nem akarom ezt az eszmét tovább részletezni. Egyéb reformok is vannak. Ha elme­gyek egy érettségi vizsgára, mint a hogy több­ször megtörtént, látom, hogy théziseket húznak, így például a mathézisből, és mikor feladják neki, látom hogy az a cosinus alpha stb. be van ugyan tanulva, de gyakran nem érti a logikai összefüggést. Az ilyeneket mindenesetre meg kell szüntetni, mert, ha a tanuló a feladott tételt egyszerűen csak elmondja, a nélkül, hogy á logikai egymásutánt tudná s a konkrét kérdé­sen fennakad, akkor az ilyen az érettségire egy­általában nem való. Általában az érettségi vizs­gálatról majdnem azt lehetne mondani, hogy arra nem is lenne szabad külön készülni. Ha az érettségi vizsgálatot a nyolezadik osztály után megtartjuk, ott csupán csak az életben megmaradó stabil kérdéseket volna szabad fel­tenni, s arról győződni meg, hogy milyen az ifjú ítélőereje, de nem kellene tőle azon renge­teg sok tétel betanulását követelni. Nagyon is foglalkozom tehát a kérdéssel és méltóztassék elhinni, iparkodom a törvény keretében is segí­teni a bajokon. (Helyeslés.) T. ház! Az egységes középiskola eszméjét úgy Hock János, mint Hévizy János t. képvi­selőtársaim felemlítették. Én erről nyilatkoztam és megmondtam őszintén, nem kerülgetve a kér­dést, hogy ha mi igazán egységes középiskolát akarunk, ennek egyedüli akadálya azt hiszem, a latin nyelv. Miért? Mert hisz úgy könnyű volna törvényjavaslatot előterjeszteni a t. ház­nak az egységes középiskoláról, hogy bifurká­czió vagy trifurkáczió legyen, de akkor tulaj­donképen a dolog lényegére nézve az az iskola még sem volna egységes középiskola s csak a nevek változnának. És még valamire figyelmez­tetem a t. képviselő urakat. (Halljuk! Halljuk!) Ha mi felállítunk aztán egy ilyen iskolát és tegyük fel, megtörténik az, hogy a bifurkált irány egyik részében nincs is hallgató, akkor nekem mégis gondoskodnom kell, hogy kellő és arra való tanárok ott legyenek. (Igaz! Úgy van!) Igen könnyen megtörténhetik tehát, hogy a bifurkáczió vagy trifurkáczió mellett egy-két tanár kellő foglalkozással sem bírna. így bifur­káczióval vagy trifurkáczióval könnyű egységes középiskolát alkotni; annak nevezhetjük, de tulaj­donképen ha a dolog lényegét nézzük, még sem az, a mit terveztünk, tudniillik az egységes középiskolát nem úgy valósítottuk meg, hogy az a czél, mely a középiskolák előtt van, elér­hető legyen. Ez a czél, hogy ugyanazon esz­közökkel legyen elérhető, a felsőbb osztályra való előkészítés. De azért, mégis a mellett va­gyok, hogy a jövő iskolája az egységes közép­iskola, e felé kell összes intézkedéseinkkel gra­vitálnunk. (Helyeslés.) Különben bátor vagyok most újra meg­jegyezni, a mit már a múltkor is jeleztem, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents