Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-562
62 562. országos ülés 1896. febrnár 18-án, kedden. a vezéigondolatra, a mely engem a kultúrpolitika, a közoktatás terén vezérel. (Helyeslés.) Parlamenti szokáshoz képest az utoljára felszólalt képviselőtársam megjegyzéseire akarok legelőször reflektálni. Hévizy t. képviselő úr azon nézeteivel, a miket különösen a grammatizálás, tehát azon módszer ellen említett fel, a mely szerint a nyelveket tanítják a középiskolában, teljesen rokonszenvezek, (Helyeslés.) Az ily grammatizálás mellett nemcsak a latin, hanem a modern nyelvekben sem lehet eredményt elérni. Helyesen mondja t. képviselőtársam, ez egy általánosan ismert hibája rendszerünknek, melylyel szemben eddig is hatáskörömben a kellő útmutató intézkedéseket máris megtettem. (IIelyeslés.) A mit a tanár és tanítóság közti viszony fejlesztéséről mond, arra nézve csak annyit jegyzek meg, hogy ez leginkább maguknak a tanároknak kötelessége; (Úgy van !) de azért csak köszönettel tartozom, hogy ezt itt fölvetette, mert nagyon óhajtanám, vajha minden tanár attól az eszmétől lenne áthatva, hogy a viszonyt tanár és tanítvány között minél bensőbbé tegye. (Általános helyeslés.) Erre azonban közvetlenül alig tehetek mást, mint hogy mindenütt, a hol érintkezem a tanárokkal, lelkükre kötöm, hogy ne csak tanítsanak, de neveljenek is, mert a szíves jellemképzés ebben az országban rendkívül fontos dolog, s minden körülmények közt arra helyezzék a fősúlyt, hogy legyenek nálunk jellemes emberek, álljanak az erkölcsi érzés magaslatán. Ezt megteszem úgy minden ünnepélyes alkalommal, ha jelen lehetek, mint más érintkezéseim alkalmával is. Említette a t. képviselő úr az érettségi vizsgálat reformját. Erre nézve talán ismét azt mondhatja valaki, hogy intézkedésem ötletszerű. Nincs módomban, hogy most az ankétet megtartsam, — mert kötelességem e házban foglal el, — ott fogjuk megbeszélni, hogy az érettségi vizsgálatra vonatkozólag ezzel az eszmével mily irányban foglalkozom. Szerintem a jelen törvény keretében is sok üdvös intézkedés keresztülvihető; mert, ha csak azt várom, hogy mikor hozhatunk organikus közoktatási törvényeket, nagyon keveset tehetnék. Azzal foglalkozom ugyaniB, hogy a jeles vagy jó eredménynyel végzett ifjak a szóbeli érrettségi vizsgálat alól, vagy legalább bizonyos tárgyakra nézve mentessenek fel. Ez először nagy ösztönzés, másodszor, akár hogy veszszük a dolgot, ha valaki az iskolaévek egész folyama alatt jó vagy jeles eredménynyel tanúit, erről a tanárok is kellőleg tudhatják, bír-e kellő érettséggel s így nem szükséges ó't a szóbeli vizsgának alávetni. De nem akarom ezt az eszmét tovább részletezni. Egyéb reformok is vannak. Ha elmegyek egy érettségi vizsgára, mint a hogy többször megtörtént, látom, hogy théziseket húznak, így például a mathézisből, és mikor feladják neki, látom hogy az a cosinus alpha stb. be van ugyan tanulva, de gyakran nem érti a logikai összefüggést. Az ilyeneket mindenesetre meg kell szüntetni, mert, ha a tanuló a feladott tételt egyszerűen csak elmondja, a nélkül, hogy á logikai egymásutánt tudná s a konkrét kérdésen fennakad, akkor az ilyen az érettségire egyáltalában nem való. Általában az érettségi vizsgálatról majdnem azt lehetne mondani, hogy arra nem is lenne szabad külön készülni. Ha az érettségi vizsgálatot a nyolezadik osztály után megtartjuk, ott csupán csak az életben megmaradó stabil kérdéseket volna szabad feltenni, s arról győződni meg, hogy milyen az ifjú ítélőereje, de nem kellene tőle azon rengeteg sok tétel betanulását követelni. Nagyon is foglalkozom tehát a kérdéssel és méltóztassék elhinni, iparkodom a törvény keretében is segíteni a bajokon. (Helyeslés.) T. ház! Az egységes középiskola eszméjét úgy Hock János, mint Hévizy János t. képviselőtársaim felemlítették. Én erről nyilatkoztam és megmondtam őszintén, nem kerülgetve a kérdést, hogy ha mi igazán egységes középiskolát akarunk, ennek egyedüli akadálya azt hiszem, a latin nyelv. Miért? Mert hisz úgy könnyű volna törvényjavaslatot előterjeszteni a t. háznak az egységes középiskoláról, hogy bifurkáczió vagy trifurkáczió legyen, de akkor tulajdonképen a dolog lényegére nézve az az iskola még sem volna egységes középiskola s csak a nevek változnának. És még valamire figyelmeztetem a t. képviselő urakat. (Halljuk! Halljuk!) Ha mi felállítunk aztán egy ilyen iskolát és tegyük fel, megtörténik az, hogy a bifurkált irány egyik részében nincs is hallgató, akkor nekem mégis gondoskodnom kell, hogy kellő és arra való tanárok ott legyenek. (Igaz! Úgy van!) Igen könnyen megtörténhetik tehát, hogy a bifurkáczió vagy trifurkáczió mellett egy-két tanár kellő foglalkozással sem bírna. így bifurkáczióval vagy trifurkáczióval könnyű egységes középiskolát alkotni; annak nevezhetjük, de tulajdonképen ha a dolog lényegét nézzük, még sem az, a mit terveztünk, tudniillik az egységes középiskolát nem úgy valósítottuk meg, hogy az a czél, mely a középiskolák előtt van, elérhető legyen. Ez a czél, hogy ugyanazon eszközökkel legyen elérhető, a felsőbb osztályra való előkészítés. De azért, mégis a mellett vagyok, hogy a jövő iskolája az egységes középiskola, e felé kell összes intézkedéseinkkel gravitálnunk. (Helyeslés.) Különben bátor vagyok most újra megjegyezni, a mit már a múltkor is jeleztem, hogy