Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-578

S7S. országos ttlí* 1896. márezlns 7>én, stombaton. 465 előnybe részesítem, hatósági jogokkal felruházni, a mi már magában véve nem megfelelő, nem tör vény szeríí helyzet, mert hiszen egy helyes budget megalkotásánál az lenne kívánatos, hogy a mely tételek oda bevétetnek, azok feltétlenül kössék az illető államkormányzati közegeket és csak azoknak a korlátain íielííl teljesíthessék működésüket. (Helyeslés a szélső baloldalon ) T. képviselőház! E tekintetben oly hátrányos a helyzet, hogy évről-évre a mindenkori igazságügyminiszter kérelmezi, különösen az 5 ik ezím alatt a kir. törvényszékek és járásbíróságokra vonatkozó igen tetemes 9 milliónyi összegre nézve, a mely személyi és dologi kiadásokra vonatkozik, az átruházási jog megadását ; nemcsak egyszerűen, hanem oly mértékben mely szerint jogosítva van a részletezésben elősorolt állásoktól eltekintve, jegyzői állás helyett aljegyzői, aljárásbirói helyett jegyzőit, gyakornoki helyett jegyzőit vagy aljegyzőit alkalmazni, egyszóval a lehető legtágabb mííködési tere van e tekintetben, holott egyszer már kívánatos volna, annyi előzmény, annyi kísérlet és annyi ígéret után, hogy e tekintetben az állami költségvetésben tartalmazott részletes kimutatások foganatosíttatnának, és a zárszámadások alkalmával ne lennének épen ez átruházási jog megadása folytán olyan nagy eltérések, a milyenek évről-évre jelentkeznek. T. képviselőház! Az igen t. igazságügyminiszter úr múlt évi beszédében több dologra terjeszkedett ki és különösen érintette a tényleges birtokosok tulajdonjogának a telekkönyvbe felvétele ügyét, tudniillik a betét szerkesztési ügyet, és jelezte azt, hogy gyorsabb eljárást tart maga is indokoltnak és szükségesnek. E tetekintetben, t. képviselőház, felesleges volna hosszasan indokolnom, hogy milyen szükséges épen a dologi hitel szempontjából, de meg a jogbitzonság szempontjából is végre valahára odajutni, hogy a tényleges birtoklásnak megfelelő helyzetet tüntesse fel a telekkönyvi intézmény. Erre nézve már 10 év előtt indult meg a törvényhozás működésével az eljárás, sajnos ugyan, hogy olyan kísérletezési eljárás szerint, a mely szerint már két izben kellett új törvény nyel módosítani az 1886-iki törvényen; és meg is indult ez az eljárás, de olyan lassú mérvben és olyan — mondhatni — csekély eredménynyel, a mely a jövőre nézve valóban elszomorító. Tudom, hogy az igazságügyi kormány ezt látva, 1892-ben beadta azt a javaslatot, a mely a XXIX. törvénybe czikkeíyeztetett, a mely szerint a telekjegyzőkönyv helyesbítésére módot nyújt az egyesnek. De miután nyilvánvalóan a betétszerkesztés indokául különösen az szolgál, hogy egyrészt a lakosoknak több vidéken nagyKÉPVH. KAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. mérvű közönyössége, másrészt a hosszabb, évtizedeken keresztül való elhanyagolása az átíratásoknak maga után vonta, nagyobb költség akadályául szolgált annak, hogy e tekintetben rendezett viszonyok legyenek a telekjegyzőkönyvekben, meg van adva a módja annak, hogy egyesek folyamodhassanak; de másrészt ugyanazok az okok gátul szolgálnak arra, hogy egyesek nagyobb mértékben igénybe vegyék a törvényadta jogot. A helyzet az, t. ház, hogy 1894 végéig összesen 10 törvényszék és 18 járásbíróság területén, nem egész területet véve, nyert befejezést a betétszerkesztési munkálat. Azon adatok szerint, melyek közöltettek velünk, az igen t. miniszter úr egy vaskos kötetében, melyet az igazságügy-minisztérium több évi működéséről beterjeszteni szíveskedett, összesen 65 törvényszék és a 384 járásbíróság közül 253 van olyan, mely telekkönyvi hatósággal van felruházva. Ha ugyanolyan mérvben folynék ezen munka, mint a hogyan folyamatban van, hát tényleg századokat venne igénybe, míg végére érnénk. Ez egyszerű számítással igazolható. E tekintetben kívánatos lett volna azon bevételéből az államnak, mely bélyegek és illetékek czímén befolyik, nagyobb összeget szánni az igazságügyi érdekek fedezésére, mert így az a látszat, hogy az állam az illetékekből és bélyegekből nyerészkedik, illetőleg egész más czélra fordítja azok jövedelmének egy részét. Felkérem a t. miniszter urat, szíveskedjék módját találni jövőre annak, hogy nagyobb mértékben e's lendülettel eszközöltessék a betétszerkesztési munkálat, mert valóban nagyon sajnos és szomorú helyzet, hogy 10 év után is csak ily csekély eredmény mutatkozik. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon,) Az igen t. igazságügyminiszter úr felemlítette, hogy a polgári törvénykönyv elkészítése ügyében már most valami szerves intézkedéshez akar nyúlni, még pedig azt mondta múlt év februárban tartott beszédében, hogy lehető rövid idő alait bizottságot alkot, mely kezébe vegye a munkát és az eddigi külön megbízatások helyett szakemberek együttesen, egységes elvek alapján dolgozzák ki a polgári törvénykönyet, melynek, tudjuk, hogy évtizedeken keresztül egyes részei készülőben voltak, el is készültek, revízió alá is vétettek, sőt az örök jogról szóló törvényjavaslat be is adatott, az igazságügyi bizottság által hosszas és beható tanácskozás után be is terjesztetett, de azután közbejött személyváltozás folytán levétetett a napirendről. Én látom az igen t. miniszter úr buzgalmát és jóakaratát, de ha ő múlt év február 8-án mondja itt a házban, hogy lehető rövid idő alatt munkába véteti az ügyet és megalkot egy bizottságot, jelentése Bzerint pedig csak múlt év ok 59