Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-578

678. országol tűéi 18WS. márczius 7-én, szombaton. 445 kai fogja megvilágítani, milyen óriási fontos kérdés az, mely a tegnapi napon ezen a czímen itt tárgyalás alá került. Okoliesányi László t. képviselőtársam és barátom felszólította a minisztert arra, hogy a zálogkölcsönöknél űzött óriási uzsorával szemben nyújtsa védelmét a zálogkölcsönt igénybe vevő társadalom részére. A miniszter úr erre nézve abszolúte semminemű választ nem adott. Pedig ez nagyfontosságú kérdés t. ház, mert a Magyar Compass alapján összeszedett adataink szerint a helyzet Magyarországon a következő: Nem érintve, t. ház, az osztrák-magyar banknak 43 milliót tevő lombárd-üzletét, a fővárosi pénzintézetek zálogkölcsön czímén kiadtak 39 és fél millió forint kölesönt. Ha csak ugyanennyi összegre tesszük az ország többi városaiban kiadott kölcsönöket, és ha a kölcsönösszegek arányos elosztását tekintjük, az 1895. év végével a zálogkölcsöntőke, (Egy hang balfelöl: Jelzálog 1) — nincs itt jelzálogról szó, csak kézizálogról, — a kézi zálog Magyarországon 100 millió forint tőkének felel meg. Ebből, t. képviselőház, a fővárosnál értékpapírra lehet számítani legalább 30 millió forintot. De a vidéken megfordítva áll az arány. Ott a kézizálog-kölcsönnél nem az értékpapír képviseli az összeg nagyobb részét, hanem egyéb : ékszer, arany és ezüstérték, ruhaneműek, úgy, hogy ebből a 100 millió forintból legalább is 60 millió forintot lehet az egész országban venni, mint oly kézizálog-kölcsönösszeget, a mely az értékpapír-kölcsöu keretén kívül esik. Már most, ha vesszük azt, — és magas kamatot veszek átlagban, — hogy jelzálognál váltóra az átlagos kamat 6%, akkor a kézizálog-kölcsönnél, — tekintettel arra, kogy tegnap Neumann Ármin t. képviselőtársunk maga bevallotta, hogy 8-10-15% a kamat az ő takarékpénztáruknál, a magánzálogház-tulajdonosok részéről, a mint azt hivatalos adatok alapján tegnap Okoliesányi t. képviselőtársunk is kimutatta, — 16-24-30%-ig szednek a zálogtárgyaktól kamatot. Beismerem ugyan, hogy a kézizálog-kölcsönnél szedett kamatot azon normális kamatig, a mit jelzálogés váltóűzletnél szednek, az illető intézet és magánzálogház-tulajdonos nem szállíthatja le; de tekintetbe kell venni azt, hogy ő Í körülbelül 4-szeres értékkel szemben adnak kölcsönt, vagyis 25 forint kölcsönt adnak 100 forint értékre, tehát maga a kölcsön a legnagyobb mértékben garantirozva van, és .ha ezzel szemben a kezelést és őrzést veszem, akkor a maximális kamat lehetne 10% átlagban. Ha ezen átlaggal szemben veszem a mai helyzetet, a mikor egyik fővárosi takarékpénztárnál 8 — 12-15%-ig, a magánüálogházak tulajdonosainál pedig egész 30%-ig megy a kamat, akkor átlagban 20%-ra lehet tenni azt a kamatot, a mit a kézizálog-tárgyak után adott kölcsönre fizetni kell. Ugy, hogy ha a 10 és 20% közti különbséget veszem, akkor a kézizálog-kölcsönök tőkeösszegét 60 millióban véve föl, 6 millió forint az, a mi a társadalom legszegényebb osztályától uzsora czímén kizsaroltatik. Ha hozzáveszem, — a mit mindenki tud, a ki közelebbről betekintést szerez ezen dolgokba — hogy kezelés, illetve becslés czímén külön 2%-ot, sőt vidéki pénzintézeteknél tudomásom szerint 5%-ot számítanak fel, akkor ezen czímen ismét egy kerek millióra lehet tenni a 60 millió tőkével szemben azt az összeget, a mit a zálogkölcsöntőke után uzsora czímén bevesznek. Már most, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a társadalomnak melyik osztálya veszi igénybe ezen kölcsönt, tudjuk, hogy a földmíves ember nem veszi, tudjuk, hogy a kereskedő, a kinek módja van más úton segíteni magán, ilyen kölcsönhöz nem fordul; hozzáfordul tehát a hivatalnok-osztálynak egy jelentékeny ré mely a legalsóbb rangosztályba esik, hozzáfordul az elszegényedett kisiparos, a munkás-osztály, (Igaz! Úgy van! szélsőbalon.) ugy, hogy sokszor, hogy betevő falatját, — addig míg munkához jut, —• megszerezhesse, kénytelen a maga ruháját, vagy olyan értéktárgyat zálogba adni, a melyet pillanatra nélkülözhet. Szabad-e, t. képviselőház, törvényes oltalom mellett megengedni azt, hogy a társadalom legelszegényedettebb. legnyomorultabb az állami támogatást legjogosabban igénylő osztály szolgáltattaesék ki ekképen az uzsora hiénáinak ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon!) Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy akkor, mikor ezt a kérdést itten t. képviselő társaim szóba hozták, egy olyan tárgyat hoztak a ház elé, a melylyel annak komolyan kell foglalkozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert Magyarországon, t. képviselőház, — a t. miniszter úr megmosolyogja ezt a kérdést, — bankokra van gondja a t. miniszter lírnak. {Ügy van! a szélső balon.) Magyarországon a nagy urakkal törődik mindenki, a főispánokat dédelgeti a kormány minden irányban, de a társadalom legelesettebb osztálya az, a mely Magyarországon az államkormányzat semmiféle ténykedése által jótéteményben és támogatásban nem részestíl. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, Ugron Gábor t. képviselőtársam tegnap ezzel a tárgygyal kapcsolatban megemlítette, hogy a miniszter úr konczessziót adott egy budapesti pénzintézetnek 60 esztendőre, hogy ezen uzsorának jótéteményét élvezhesse, mert maga Neumann Ármin t. képviselőtársam beismeri, hogy az illető pénzintézet 8—15 százalékig szed kamatokat kézi zálogtárgyaktól. T. képviselőház! 60 észten-