Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

432 577. országos ülés 1896. márczius 6-án, pénteken. szükséges a váróterem, hiszen ez az alföldi és különösen a békésmegyei puszta nem olyan közönséges puszta ám, mint Jókai regényeiben vagy Petőfi dalaiban, hanem benépesített kertek sorozata. Ott több ember lakik a tanyákon, mint másutt egyes falvakban. Nem hiszem, hogy a felföldön akármilyen csekély falusi állomásnál váróterem nélkül hagynák a közönséget; itt pedig, hol ezerszámra laknak állandóan az emberek, azt hiszik, hogy ez megokolja, hogy csak tanyák közt van, tehát nem szükséges a váróterem. Épen azért, mert tanyák közt van, mert messziről kénytelenek az emberek a vasúthoz jönni, sokkal rosszabb, mintha egy csoportban lévén a házak, az állomáshoz közel eső lakásból ballagnak ki a vasúthoz. Néha félórányiról kell nekik az állomáshoz indulni, és vegyük, hogy ép akkor nem akarja lovait befogni, mikor rosszát vau és kellemetlen az idő, a legrosszabb neki födél nélkül, téli sárvíz idején, künn álldogálni s kitenni egészségét a megrongálásnak. Különben az egyes őrházaknál a forgalom sokkal nagyobb, mint némely kis falusi állomásnál. Erre azt mondotta a közlekedésügyi kormány, hogy a község fizesse az építési költséget és akkor hajlandó felállítani. Én különös rendszernek tartom azt, a mi egy idő óta divatba jött azon a vidéken, de azt hiszem, az egész országban. A kormány jóindulatot akar mutatni, a kéréseket teljesíti itt is, ott is, valóságos árverésre ereszti az egyes városokat, melyek valamit kérnek, csak az illető város vagy község fizesse azt. Akkor miért vagyunk mi állammá szervezkedve? Mily jótétemény ez a [ kormánytól, ha az ily ügyeket elintézi, de az illető vidék fizesse meg. Ha az egyes várótermeket a községek kötelesek megfizetni, mire az a sokat hánytorgatott államvasúti jövedelem? Például Orosháza községben és járásban, ebben az óriási nagy járásban nem volt telekkönyv. Adatokkal bizonyítottuk be, hogy nagyobb forgalma van, mint 100 meg 100 városnak, mint egyes vármegyének. A kormány belátta és azt mondotta, hogy én adok telekkönyvét, de ti adjatok helyet a telekkönyvnek és a járásbíróságnak ingyen. A szükség nagy lévén, nagy áldozat útján bár, de megtettük. Ezután kimutattuk, hogy az egész vármegyében nincsen annyi adóbevétel és kiadás, szóval oly nagy a forgalom, mint nálunk. Szükségünk van tehát adóhivatalra. A pénzügyminisztérium erre azt mondta; én adok adóhivatalt, de ti adjatok hozzá helyet. Kényszerűségből megtettük ezt is. Törvény szerint kötelessége volt a községnek polgári iskolát felállítani, de nem az 5°/

0-ból, hanem oly köriílméuyek közt építettük, a mikor egyes lakosnak iskolai kiadása az állami adónak 40—45%-ára rúgott. Az állam ismét azt mondta, hogy átveszem az iskolát, de adjátok az épületet, adjatok egy párezer forint évi szubvencziót és akkor államosítom. Perszesz a 45°/

0 jó kapaczitáezió volt s azért még ezeket a nehéz feltételeket is elfogadtuk. Utána kiütött a szocziális mozgalom ; keresték a módot, hogyan kelljen ezen szegény népen segíteni, a melynek keresete nincsen. Azt mondották, segíteni kell munkaadással; földmíves nép lévéD, tanítani kell kertészkedésre, helyes és okszerű gazdálkodásra és földmívelésre. Az állam azt mondotta: Én megteszem ezt, csak ad • játok hozzá földet, épületet. És ismét csak a községnek kellett előállnia. Be akarják hozni a gazdasági oktatást; az állam ismét azt mondja: adjatok hozzá földet, felszerelést stb. Egy szóval, akármire van szükség, minden terhet az illető községre rónak, a kormány pedig előáll avval, hogy ő mi mindent tesz. Legutóbb nagy szükség által kényszerítve'— kétszer meg lévén iutve a megyei közigazgatási hátóság által — kénytelenek vagyunk az iskolákat megszüntetni és állami kezelésbe átadni. Az állam azt mondotta: én szívesen átveszem, de adjátok nekem épületet, adjatok telket, adjatok 10%-ot, tartsátok meg a tanyai iskolákat. Egy szóval, ismét mi vagyunk azok, a kik az áldozatot kénytelenek vagyunk meghozni. Én ezeu irány ellen bátor vagyok észrevételt tenni, mert ha az állam másutt, ahol a föld rosszab termékenység hírében áll, elő tud állani a maga pénzével, hát álljon elő ott is, a hol a föld ugyan termékeny, de nem a népe ! Mert arra a népre hiába vetjük ki a községi adót, mert nincsen miből megfizetnie. És ha a várótermeknek, a közegészségügy és közlekedés szempontjából ily rendkívül nagyfontosságú építkezéseknek létesítéséhez is a községnek kell adnia a költségeket, akkor én csakugyan nem értem, hogy ez a szegény alföldi vidék miben érzi az állam jótékonyságát és erejét, (lg&z! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Az, hogy az adót pontosan be tudják szedni, hogy a rendeletek rohamosan szaporítják a községek kiadásait, azt érezzük mindnyájan. Például, hogy Orosházában 12—13 év alatt a 25.000 forint évi kiadás felment 92.000 frtra, hogy ott tisztán a községi hivatalnokok fizetése ugyanennyi idő alatt 3-szor annyi mint volt, azt tapasztaljuk mindannyian, de hogy ezáltal a helyzet javult volna, hogy az állam nekünk valamiben segítségünkre lett volna, azt nem látjuk. Mikor a socziális mozgalmak megindultak, felkapták a jelszót, hogy ki kell azt a népet telepíteni; megmondották, hogy a rékási határban kap a nép földet ; elmondották, hogy már 1892. őszén a nép maga fogja szántani a földet és még mai napig sem kaptak semmit, hanem minden csak az ígéretnél maradt. ígérgetéssel