Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-577

424 BT?, országos ülés 1896. márczius 6-án, pénteken. dolgokat össze-vissza kever, önkényesen csopor­tosít, egy más dolgot elhallgat, némelyeket különösen hangsúlyoz, különféle kombinácziókat vesz fel, feltevésekből indái ki és ezekből a csoportosításokból a dunai hajózás ügyének egy olyan torzképét állítja elő, hogy annak láttára szinte magam is megdöbbenek, és azt kérdem magamtól, hogy csakugyan ilyen rossz dolgokat műveltem én? T. ház! Én nem akarom a képviselő urat a vitatkozásnak ezen a terén követni és a vitat­kozásnak ezt a modorát használni. (Helyeslés jobbfelől.) Én egyáltalán lemondok arról, hogy a képviselő urat ebben a kérdésben kapaczitál­jam. (Helyeslés jobbfelől.) De hát, a ház iránti figyelemből kötelességemnek tartom teljes objek­tivitással megtenni észrevételeimet azokra az állításokra, a melyek az ő beszédében konkrét jelleggel bírnak és azokra a tényekre, a me­lyekre ő szíves volt hivatkozni. Kissé nehéz ebből a mesterségesen össze­állított torzképből a valódi magot, a konkrét tányeket, adatokat és vádakat kihámozni, de mégis igyekezni fogok azt tenni és igyekezni fogok minden konkrét vádra, vagy minden konkrét tényre és adatra, a melyet a képviselő úr felhozott, megfelelni. Á képviselő úr első sorban arra hivatkozott, hogy múltkori egész beszédem, a melyben rek­tifikáltam azokat az állításokat, a melyeket a képviselő úr tett, tévedésen alapúit. Hát, t. képviselőház, én ezzel szemben azo­kat, a miket múltkori beszédemben tényekre és adatokra hivatkozva elmondottam, egész tartal­mukban most is íentartom. A képviselő úr azután hivatkozik arra, hogy ő csak tényeket állít, csak tényekkel áll elő és vonja le azokból az ítéletet a t. ház. S a midőn azt mondja, mindjárt egy egész mesét mond el, a melyre nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy az elejétől végig nem igaz. Azt mondja, hogy én mint miniszter nem akartam összeütközésbe jutni egy hatalmas érdekcsoport­tal, a Dunagőzhajózási társasággal és részvé­nyeseivel, tehát megkísértettéin a forgalmat meg­osztani, hogy legyen egy szabadalmazott Duna­gőzhajózási társaság és egy osztrák forgalmi osztály. Megvallom, fogalmam sincs, hogy mi az, a mit a képviselő úr itt ebben rám diktál., hogy ezt én akartam (Mozgás a jobboldalon.) »A magyar osztálynak Budapesten lenne a székhelye és itt azután csinál vizi-közlekedésügyi politikát « De a képviselő úr nem tudja, hogy micsoda nehéz­ségek merültek fel; egyszerre a Dunagőzhajó­zási társaságot megfenyegettem, hogy ha bizonyos feltételekre rá nem áll, fel fogok állítani egy magyar gőzhajózási társaságot, de akkor Bécsbe menvén, ott azt az informácziót kaptam, hogy j tessék biztosítékot adni, hogy a forgalom egy része a Dunagőzhajózási társaságnak biztosít­tassák. Ezt én aztán megtettem, hogy minisz­teri székemet megtartsam. No hát, t. képviselőház, ez úgy, amint a képviselő úr előadja, mondom, elejétől végig nem áll; ez egy mese, és^erre mint tényre nem lehet hivatkozni. Igenis, t. képviselőház, nekem mikor a kereskedelmi kormány felelőségterhes tárezáját átvettem, az volt az első eszmém a hajózási kérdésnek a megoldásáról, — a mely­nek a megoldását a magam részéről kívánatos­nak tartottam és tartom, mert hiszen azokkal a mozgalmakkal szemben, a melyeket szomszé­daink mindenütt kifejtenek, világos, hogy a ma­gunk részéről sem maradhattunk el, mondom, ebben a kérdésben nekem az volt az eredeti álláspontom, hogy az első szabadalmazott Duna­gőzhajózási társaság a maga székhelyét tegye ide Budapestre, mint legtermészetesebb köz­pontba. Ha ez megtörtént volna, (Mozgás bal­felöl.) akkor . minden más nehézség és kérdés igen könnyen megoldását nyerhetett volna. És nem ok nélkül, nem minden alap nélkül volt ez a feltevésem; sajnos azonban, hogy különö­sen a bécsi hírlapirodalom igen határozott és erős álláspontot foglalt el ezzel az eszmével szemben, és ennélfogva ez a megoldás, a mely nézetem szerint a legtermészetesebb lett volna és talán a leghelyesebb és legczélszerübb is, dugába dőlt. Azután, t. ház az én álláspontom az volt, hogyha a megoldás ilyen módon nem lehetséges, akkor egy teljesen önálló, a mi érdekeinkkel magát teljesen azonosító, teljesen a magyar for­galmi politikának hatáskörébe eső vállalatot kell létesíteni. Egyáltalában senkivel sem tár­gyaltam és egyáltalában nem volt szándékom­ban oly fél rendszabálynak létesítése, aminőre a t. képviselő úr beszédében czélzott. És amidőn sikerűit megnyernem erős hazai pénz­erőket egy nagy. versenyképes magyar hajózási vállalat létesítésére, belementem a Dunagőzha­józási társasággal egyes kérdéseknek rendezé­sébe, tettem ezt, i ház, nem azért, hogy nem tudom, miniszteri székemet talán egy pár hóna­pig tartsam meg, mert hiszen az akkori krízises állapotok közt Sem volt ez a miniszteri szék valami kellemes foglalkozás; hanem tettem köteles­ségérzetből. (Helyeslés Úgy van! jobbfelöl.) Mert abban a meggyőződésben voltam, hogy ha vala­minek létesítését szükségesnek, helyesnek és czélszerünek tartom, akkor kötelességem minden alkalmat felhasználni arra, hogy azt létesítsem. (Helyeslés jobbfelől.) És belementem ezekbe a tárgyalásokba másrészt, t. ház, azért, mert az ország érdekében levőnek is találtam, hogyha már együttesen nem sikerült a hajózási kérdés megoldása, és ha a két állam külön segélyez

Next

/
Thumbnails
Contents