Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

576. országos ülés 1896. márczius 5-én, csütörtökön. 411 mi kötelességünket híven teljesítettük és részrehajlást nem követhettünk el már csak azért sem, mert az a hiba, a mely megtörténhetik arra nézve, hogy valaki jogtalanul hasznot tehet el, a mi működésünk terén kívül esik. (Derültség jobbfelöl.) Én arra a meggyőződésre jutottam, hogy a viczinális vasútaknái, a hol az általános tervek, a helyszínrajz és a hossz-szelvény, melyek alapján az engedélyezési tárgyalás és a költségvetés megállapítása történik, műszakilag is jobban kell, hogy ellenőriztessék, hogy alaposabb, reálisabb legyen, mert elvégre ez a fontos dolog; az, a mi a boldva-völgyi vasútnál történt, a nagy közvéleménybe is átment és az agitálja a köröket a legszélsőbb rétegekig. Én minden egj^es dolgot, a mely előttem megfordult, alaposan megvizsgáltam; alig volt kérdés, hogy, ha én ott voltam, ahhoz nem szóltam volna hozzá. Ha a kormány adott kedvezményt, ha a megyék az útadóból adtak kedvezményt, én az iránt felszólaltam. Mellőzöm a főispáni vasútakra vonatkozó kifogásaimat. A kincstár is adott néha segélyt, máskor az államerdészeti hivatal adott, én mindezt kifogás alá vettem, de mindenütt azt a megnyugtató felvilágosítást kaptam, mindig az volt a refrain, hogy ez így van jól és nem máskép. Hát én nem tudom, t. ház, hogy a miniszterelnök úr, vagy a kereskedelmi miniszter úr vetette fel, vagy hoztafe] mentségül, hogy ezt a boldva-völgyi viezinálisvasáti ügyben ellenőrizhették volna, mert hiszen azon vasúti ügy ott volt a közlekedési, a pénzügyi bizottság előtt, itt volt a ház előtt! Válaszúi én azt mondom, hiába volt a közlekedési bizottság, hiába volt a pénzügyi bizottság és a ház előtt, mert ennek az összes három közegnek az ellenőrzése nem ér semmit. (Derültség.) Azt én merem állítani. Én senkinek a jóakaratát kétségbe nem vonom, sőt azt konczeclálom, de a praxis, a mely szerint mi eljárunk, nem kielégítő. Ezzel igazi, alkoimányos kontrollt lehetetlen gyakorolni. Például én kérem szépen többet tettem, mert én valamennyi viczinális és összes vasútnak működését tanulmányozni igyekeztem, sokat dolgoztam. Végűi is azt láttam, hogy minden indokolás hasztalan, mert az volt az ellenvetés, hogy a vasút máskép nem építhető. Felszólaltam minden ilyen alkalommal és kiemeltem, hogy ha már ennyi kedvezményt ad az állam egyes vasutaknak, akkor azt maga is megépítheti, és ezáltal a közgazdaságnak is sokkal több hasznot csinálna, mert először magyar munkásokat alkalmazhat, másrészt pedig szedheti a viczinális vasutak jövedelmét is. De a mikor ezek a dolgok itt előjöttek, elmondhatom nyugodt lelkiismerettel, oly nagy volt az érdeklődés a viczinális vasutak iránt, és az óhaj azok létrehozása iránt oly erős volt, hogy azokat, a miket én előhoztam, nemcsak a bizottságban, de a házon kívül is nevetségesnek találták. De ha ismétlésekbe bocsátkozom is, ki kell jelentenem, hogy én úgy a közlekedési bizottság, mint a pénzügyi bizottság, nemkülönben a ház alkotmányos ellenőrzését igen kevésre becsülöm. Mert, hogy van a közlekedési bizottság összeállítva? Először e bizottságnak igen csekély számú ellenzéki tagjai vannak. (Úgy van! a haloldalon. Derültség jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, én a saját szempontomból fogom fel a dolgot, úgy is bírálom azt meg, hogy egy közlekedési bizottsági tag teljes odaadással, sőt áldozatokkal kell, hogy tagságát végezze, mert minden egyes vasút kérdése, ha utána akar járni, bizonyos áldozatot követel, meg kell szerezni a mappákat és más egyebeket; legalább én így tettem a maramaros-sziget—kőrösmezei vasútnak, sőt ki kellene menni, a mi lehetetlen, a helyszínére, hogy magam meggyőződést szerezzek arról, hogy a bizottság elé terjesztett adatok helyesek-e? De ha mindezt meg akarja valaki tenni, úgy szakemberekkel, mérnökökkel érintkezzék, és azt mondja: »Urarm én megfizetem, gyerünk ki a helyszínére, vedd fel, vájjon a dolgokat úgy találod-e?« Akkor is mi történik? Le fogják szavazni a bizottságban és ha ide jön, itt le fogják önök szavazni, és a felelősség mindazért, a mi történik, a t. túloldalon van, és azon a miniszteren, a mely azt a tárczát képviseli. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A ki!) Hát minálunk egy bizonyos tájszólás van; a kit és a rnely-t, nem vigyázva, könnyen felcserélik. (Nagy derültség.) És a bizottságban is az államtitkár úr, és az államtitkár úr mindenkor arról biztosított bennünket, hogy ez nagyon szigorúan van véve és ezt utóvégre elfogadhatják. De itt fel kell hozni azt is, hogy a közlekedési bizottságban gyakorta panaszok emeltettek a kereskedelmi miniszter urak szigorúsága ellen és azonkívül panaszok emeltettek, hogy bizonyos tekintetekben a viczinális vasutaknál túlkövetelések vannak a kormány részéről, a mennyiben katonai tekintetekben, azután bizonyos drága építési tekintetben, az állam maga utoljára túlköveteléseket támaszt, a melyeknek fejében az állam viszont nem particzipál úgy a mint kellene; tudniillik a viczinális vasutaknak rendeltetése nem az volna, hogy az például egy rendezett, úgynevezett I. vagy II. osztályú vasúti hálózatot képezzen, hanem inkább mellékes gazdasági, ipari vagy gyári czéloknak kellene szolgálni, a miben bizonyos igaz van. 52*