Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

390 575. országos ülés 1896. mározins á-én, szerdán. többi járásbíróságokról, a melyektől nem tudtam beszerezni az adatokat. A ki nem akarja elhinni ezt, itt van nálam a jegyzék, szolgálok vele. De ez csak a járásbíróság, itt van a törvényszék, annál is 64 nagy pere folyik. T. ház! Ez az igazgatóság igen érdekesen védekezik, avval hozakodván elő, midőn megtámadják és szemrehányásokat tesznek neki e miatt a csakugyan gyerekes konokság miatt, melylyel mindenkivel szemben pert folytat, hogy az állam vagyonát védi. Én magam is mindig a legnagyobb tisztelettel emelek kalapot az előtt, ha valaki az állam vagyonát védi, mert én magam sohasem tudnám helyeselni, hogy az állam vagyonát ne védje senki. De ezekben a perekben — közvetlen tudomásom van róla — nem az állam vagyonát védik, hanem például a vasúti elgäzolási perekben egy másodszori elgázolást követnek el azokkal a szerencsétlenekkel, illetőleg hátramaradottaikkal szemben, a kiket elgázolt a vasút. Sehol a világon nem történik az, hogy azokat, a kik a vasúton szerencsétlenül jártak, a leghumánusabb eljárásban ne részesítsék. Nálunk nem tudok esetet, hogy az ily szerencsétleneket kielégítették volna peren kívül; mindig a legdurvább perlekedést folytatták ellenük. Én meglehetősen ismerem Magyarország perlekedési viszonyait, hanem ilyen viszonyokat, mint a minők a magyar államvasút igazgatóságánál vannak, sehol sem ismerek. Én nem bánom, — vegye a miniszter úr kezébe a dolgot, hanem igyekezzék legjobb belátása szerint igazságot szolgáltatni. Ne engedje ezeknek martalékul dobni, mert köztudomású, ha egyiknek-inásiknak elvágja a vasút mindkét lábát, nem elég, hogy két évig perlekednek vele, nem elég, hogy ráfogják, hogy ki akart ugrani és sok mindenféle hazug mesét hoznak elő, hanem mikor a bíróságnál megnyeri a pert, 5—6 esztendő eltelik, sőt még több is, az illető családja tönkre ment, akkor megint 2 esztendő telik el azzal, hogy megújítják a pert. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az illetők könyörögnek, elmennek mindenfelé, a bíróság már megvizsgálta az esetet és kimondotta, hogy a vasút hibája és mulasztása okozta a szerencsétlenséget, de a vasút-igazgatóság annyira konok, hogy abban találja a legfőbb örömét, hogy perpatvarkodhatik, ezeket a szerencsétleneket teljesen tönkre teszi és előáll az az eset, hogy másodszor is elgázolja azzal, hogy még ebben a stádiumban is folytatja a pert. Távol áll tőlem — nehogy íélreértessem — hogy csak legkisebb mértékben vádoljam is az igazgatóságot, ha az illető oka szerencsétlenségének. Tessék megvizsgálni az esetet; de mikor maga a bíróság is konstatálta, sőt bíróságok is konstatálták, jogerősen ki van mondva a legtöbb esetben, hogy az úgy van, épen azért mégis csak furcsa és barbár dolog ezekkel úgy eljárni és mindig a pereskedés terére lépni. Nem elég, hogy az illető tönkre tétetett testileg, de tönkre tétetik anyagilag is, noha nincs eset rá, hogy valaki a vasúttal szembe szálljon és a bíróságnál, melyről tudja, hogy igazságot mond, pert indítson, ha igaza nincsen; kérem a miniszter urat, nézze meg, hogy volt-e eset rá, mikor a vasútat beperelték, hogy a bíróság nem-e az illetőnek adott igazat? hiszen ha nincs igaza, akkor nagyon is meggondolja, hogy peres útra lépjen. Minthogy ez az eljárás egész rendszerré nőtte ki magát, kötelességemnek tartottam azt felhozni, és miután javaslatot nem akarok beadni, arra kérem a miniszter urat, mint tiszta jellemű és szelídlelkűletü embert, tessék ezen eseteket megvizsgálni, bírálat alá venni, és azután az igazság szerint eljárni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek voltak azok, a miket előadni kívántam. Természetes dolog, hogy elvárom a miniszter úrtól, hogy mikor ilyen erkölcsi motívumokkal felszerelt kívánságot terjesztek elő, engedni fog. Abban a helyzetben vagyok, hogy tudnék eseteket felsorolni, a melyeket megczáfolni nem lehet, és a melyek mindegyikéből kimutathatnám ezt az őrült perlekedési mániát. De megelégszem ezúttal azzal, ha a miniszter úr szíves lesz odahatni, hogy a kit önhibáján kívül gázolt el a vasút, annak ügyeit békésen, becsületesen, művelt államhoz és emberekhez méltón fogja elintéztetni Eszembe sem jut nekem, t. ház, oly igényt támogatni, mely nem jogos, de a hol bebizonyul, hogy nem az illető, hanem a vasút a hibás, tessék per nélkül eljárni, és mint tisztességes emberhez illik, az ügy megvizsgálása után az illetőt kielégíteni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mielőtt felszólalásomat bezárnám, még egy dologra kívánok kitérni. A tisztviselői karnak nemcsak hogy nagyon sok sérelme van, de az is igen gyakran előfordul, hogy a hivatalnokokat azért, mert a tisztviselői nyugdíjintézetnek, mint a vasútnak, deficitje van, a legkisebb alap nélkül elbocsátják. Ezen esetben azután perlekednek, kereseteket adnak be a bírósághoz, mely azután megvizsgálja, hogy volt-e joga a vasútnak az illetőt elbocsátani, igen, vagy nem ? E tekintetben is szolgálhatok bírói Ítéletekkel. Ajánlom is a miniszter úr figyelmébe, hogy ha valakit el kell bocsátani, méltóztassék ez esetben is az ügyet megvizsgálni és ne legyen itt sem semmiféle erőszakoskodás. A közönség nem Ludvigh urat vádolja, hanem, én megneve-