Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

390 575. országos ülés 1896. mározins á-én, szerdán. többi járásbíróságokról, a melyektől nem tudtam beszerezni az adatokat. A ki nem akarja el­hinni ezt, itt van nálam a jegyzék, szolgálok vele. De ez csak a járásbíróság, itt van a tör­vényszék, annál is 64 nagy pere folyik. T. ház! Ez az igazgatóság igen érdekesen védekezik, avval hozakodván elő, midőn meg­támadják és szemrehányásokat tesznek neki e miatt a csakugyan gyerekes konokság miatt, melylyel mindenkivel szemben pert folytat, hogy az állam vagyonát védi. Én magam is mindig a legnagyobb tisztelettel emelek kalapot az előtt, ha valaki az állam vagyonát védi, mert én magam sohasem tudnám helyeselni, hogy az állam vagyonát ne védje senki. De ezekben a perekben — közvetlen tudomásom van róla — nem az állam vagyonát védik, hanem például a vasúti elgäzolási perekben egy má­sodszori elgázolást követnek el azokkal a sze­rencsétlenekkel, illetőleg hátramaradottaikkal szemben, a kiket elgázolt a vasút. Sehol a vilá­gon nem történik az, hogy azokat, a kik a vasúton szerencsétlenül jártak, a leghumánusabb eljárásban ne részesítsék. Nálunk nem tudok esetet, hogy az ily szerencsétleneket kielégítet­ték volna peren kívül; mindig a legdurvább perlekedést folytatták ellenük. Én meglehetősen ismerem Magyarország perlekedési viszonyait, hanem ilyen viszonyokat, mint a minők a ma­gyar államvasút igazgatóságánál vannak, sehol sem ismerek. Én nem bánom, — vegye a miniszter úr kezébe a dolgot, hanem igyekezzék legjobb be­látása szerint igazságot szolgáltatni. Ne engedje ezeknek martalékul dobni, mert köztudomású, ha egyiknek-inásiknak elvágja a vasút mind­két lábát, nem elég, hogy két évig perleked­nek vele, nem elég, hogy ráfogják, hogy ki akart ugrani és sok mindenféle hazug mesét hoznak elő, hanem mikor a bíróságnál meg­nyeri a pert, 5—6 esztendő eltelik, sőt még több is, az illető családja tönkre ment, akkor megint 2 esztendő telik el azzal, hogy meg­újítják a pert. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az illetők könyörögnek, elmennek mindenfelé, a bíróság már megvizsgálta az esetet és kimon­dotta, hogy a vasút hibája és mulasztása okozta a szerencsétlenséget, de a vasút-igazgatóság annyira konok, hogy abban találja a legfőbb örömét, hogy perpatvarkodhatik, ezeket a sze­rencsétleneket teljesen tönkre teszi és előáll az az eset, hogy másodszor is elgázolja azzal, hogy még ebben a stádiumban is folytatja a pert. Távol áll tőlem — nehogy íélreértessem — hogy csak legkisebb mértékben vádoljam is az igazgatóságot, ha az illető oka szerencsét­lenségének. Tessék megvizsgálni az esetet; de mikor maga a bíróság is konstatálta, sőt bíró­ságok is konstatálták, jogerősen ki van mondva a legtöbb esetben, hogy az úgy van, épen azért mégis csak furcsa és barbár dolog ezekkel úgy eljárni és mindig a pereskedés terére lépni. Nem elég, hogy az illető tönkre tétetett testileg, de tönkre tétetik anyagilag is, noha nincs eset rá, hogy valaki a vasúttal szembe szálljon és a bíróságnál, melyről tudja, hogy igazságot mond, pert indítson, ha igaza nincsen; kérem a miniszter urat, nézze meg, hogy volt-e eset rá, mikor a vasútat beperelték, hogy a bíróság nem-e az illetőnek adott igazat? hiszen ha nincs igaza, akkor nagyon is meggondolja, hogy pe­res útra lépjen. Minthogy ez az eljárás egész rendszerré nőtte ki magát, kötelességemnek tartottam azt felhozni, és miután javaslatot nem akarok be­adni, arra kérem a miniszter urat, mint tiszta jellemű és szelídlelkűletü embert, tessék ezen eseteket megvizsgálni, bírálat alá venni, és azután az igazság szerint eljárni. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Ezek voltak azok, a miket előadni kíván­tam. Természetes dolog, hogy elvárom a minisz­ter úrtól, hogy mikor ilyen erkölcsi motívu­mokkal felszerelt kívánságot terjesztek elő, en­gedni fog. Abban a helyzetben vagyok, hogy tudnék eseteket felsorolni, a melyeket megczá­folni nem lehet, és a melyek mindegyikéből ki­mutathatnám ezt az őrült perlekedési mániát. De megelégszem ezúttal azzal, ha a miniszter úr szíves lesz odahatni, hogy a kit önhibáján kívül gázolt el a vasút, annak ügyeit békésen, becsületesen, művelt államhoz és emberekhez méltón fogja elintéztetni Eszembe sem jut ne­kem, t. ház, oly igényt támogatni, mely nem jogos, de a hol bebizonyul, hogy nem az illető, hanem a vasút a hibás, tessék per nélkül el­járni, és mint tisztességes emberhez illik, az ügy megvizsgálása után az illetőt kielégíteni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mielőtt felszólalásomat bezárnám, még egy dologra kívánok kitérni. A tisztviselői karnak nemcsak hogy na­gyon sok sérelme van, de az is igen gyakran előfordul, hogy a hivatalnokokat azért, mert a tisztviselői nyugdíjintézetnek, mint a vasútnak, deficitje van, a legkisebb alap nélkül elbocsát­ják. Ezen esetben azután perlekednek, kerese­teket adnak be a bírósághoz, mely azután meg­vizsgálja, hogy volt-e joga a vasútnak az ille­tőt elbocsátani, igen, vagy nem ? E tekintetben is szolgálhatok bírói Ítéletekkel. Ajánlom is a miniszter úr figyelmébe, hogy ha valakit el kell bocsátani, méltóztassék ez esetben is az ügyet megvizsgálni és ne legyen itt sem semmiféle erőszakoskodás. A közönség nem Ludvigh urat vádolja, hanem, én megneve-

Next

/
Thumbnails
Contents