Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

575, országos ülés 189B. márczius 4-én, szerdán. 385 Amit ő az ipariskolákról mond, bizonyos, hogy ezelőtt forszíiroztuk és forszíroztam én ezelőtt 15 esztendővel, és azok részben még jelenleg is működésben vannak, ámbár sok bizony annak a folytonos rendszeres, és hogy ne használjak túlélés szót, nem is találok arra enyhébb kifejezést, talán indolenczia következtében már elaludt. Pedig ennek nem volna szabad elaludnia. Ha Magyarország iparos állammá akar átalakulni, ha egy oly országgá akar lenni, amely kultúrképes budgettel rendelkezhetik: akkor az első az iparosoknak tanítása, az iparos osztály megteremtése. Azt sem törvénynyel, sem behívással megteremteni nem lehet, mert a behívott, ha idővel meggazdagodik, kiviszi magával e tapasztalatokat, és ami fő, a pénzt is. Ezen akczió, a melyről t. képviselőtársam beszélt, helyes, de szervezve az egész országban nincs. Szükséges, hogy ez általánossá tétessék. Ezt erről a helyről számtalanszor elmondtam ; elmondom még egyszer, mert ezt nem lehet elég gyakran elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) A t. miniszter úr, midőn ezt az észrevételt tettem, azt mondta, lnVzen én akarom ezt tenni, máris gondolkodtam erről a dologról, de csak most vettem át miniszteri tárczámat. Hiszen az a baj Magyarországban, hogy valahányszor fejlődni kezd egy dolog, valahányszor a magból csemete kezd lenni, jön egy más és egy újabb miniszter és az újra tanulmányozza a dolgot. Az ember szinte azt szeretné mondani, hogy ha ezt létesíteni akarják, hívjanak össze egy ankétet. Én azonban ettől félek a legjobban, mert hogy ha egy ankétet hívnak egybe, épen nem lesz belőle semmi. (Derültség.) Hát amit t. barátom mondott, azok mind aranyszavak és csak azt teszem hozzá, hogy ezt az egész országra kell alkalmazni. Az árúcsarnok az egész országra legyen, hogy egy központtal bírjon a vidéki házi- és kisipar, mert nem kölcsönökkel, segélyekkel és ajándékokkal, hanem társadalmi úton az előállított tárgyak értékesítésének lehetővé tételével érjük el a czélt. Ez igazán helyes eljárás. Kiegészítésül, minthogy az iparról, kereskedelemről és külkereskedelemről van szó, újból felemlítem, a mit már számtalanszor felemlítettem, és a miről mindig azt mondták, hogy nagyon jó

; de soha meg nem csinálták, létesítsünk egyszer muséed'échantillon-okat abban a formában, amint azokat a most nemrég elhunyt FréreOrban miniszter Belgiumban csinálta, hogy legyen kiviteli múzeum, mely az iparosnak és gyárosnak tájékozást ád az iránt, hogy micsoda faktorokra számíthat ő akkor, mikor a külföldi piaczokkal akar konkurrálni, mert előbb-utóbb oda fogunk jutni, hogy azon ipar, mely itt fejlődésképes, a saját zsírjában fog megfuladni, ha piaczot nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. szerzünk számára. Erre is kell gondolnunk. »GrQuvemer c'est prévoir«. Előrelátónak kell lenni és meg kell teremteni Számukra a piaczot a Keleten. Ez a főhivatása a kereskedelmi kormánynak éa ennek csak úgy fogunk megfelelni, ha a hitelviszonyokra, pénzkülönbözetekre és vámkérdésekre kellő gondot fordítunk és musée d'échantillon-okat létesítünk. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés balfelöl.) Bocsánatot kérek, hogy igénybe vettem a t. ház figyelmét. Ha ezeket a dolgokat meg nem csináljuk, akármiféle segélyeket is fogunk megszavazni, vagy ha egyes vidékeket segélyezni is fogunk, ez csak azon vidék pillanatnyi fellendülését fogja előidézni. Egy másik miniszter talán egy másik vidéket fog segélyezni és végre az egész dolog el fog aludni. így nem teremtünk egészséges viszonyokat: alapjában kell kezdeni, országosan kell kezdeni, országosan kell szervezni az ügyet, akkor lesz ipar, lesz önállóság és lesz tisztesség (Helyeslés balfelóí.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Kossuth Ferencz: T. ház! Egy pár szóval kívánok csak a tárgyalás alatt lévő tételre reflektálni. Azt látom itt, hogy külkereskedelmi czélokra 150.000 frt van előirányozva. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, nem ennél a tételnél vagyunk, hanem az első tételnél : az ipari és kereskedelmi oktatás előmozdításánál. Majd ha a képviselő úr által említett tételhez jutunk, a képviselő úr ott fogja megjegyzéseit megtehetni. Kossuth Ferencz: Bocsánatot, tévedésem onnan eredt, hogy csak most jöttem vissza a terembe. Tehát később fogok felszólalni. Elnök Ehhez a tételhez, mely tárgyalás alatt áll, senki sincs fölírva. A vitát bezárom. Dániel Ernő kereskedelemügyi mínisz ter : T. ház ! Csak néhány szóval akarok reflektálni azokra, amiket Zichy Jenő gr. t. képviselő úr felhozott. O abban látja az okát annak, hogy az ipar, különösen a kis- és háziipar nagyobb mértékben nem fejlődik, hogy — azt mondja — mikor egyik miniszter működése alatt már bizonyos lendületet vett a dolog, akkor jön egy másik miniszter, aki újból kezdi tanulmányozni a dolgot és ismét más irányban, mi által az addig elért sikerek ismét veszélyeztetnek. Hát e tekintetben vagyok bátor csak anynyit megjegyezni, hogy amint már volt alkalmam bevezető beszédemben előterjeszteni, különösen a kis- és háziipar sorsa igenis melegen szivemen fekszik, sőt akkor, mikor állásomat elfoglaltam, kötelességemnek tartottam, hogy azon eredményaket, melyek már ezen a téren felmutathatok voltak, megtartsam teljes mérté49