Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

5(51. országos ülés 1896, :. február 17-én, hétfíin. 38 párhuzamos előadások a magyar magánjogból meg is tartathassanak. Nagy figyelemmel olvastam el a miniszter úr beszédét, nem volt szerencsém azon az ülésen jelen lehetni, de mert nem elég világos, kérem, tegyen határozott nyilatkozatot arra nézve, hogy ezen tanszék betöltését a jelzett határidőn belül eszközölni fogja, a miben aztán teljesen megnyugodhatnánk. Egy argumentumot óhajtok még megérinteni, tudniillik azt, a mit a miniszter úr nem a szombati, hanem előbbeni beszédében hangoztatott, hogy nincs kellőleg gondoskodva a tanári szukkreszezencziáról. Ez egy circulus vitiosus, ha evvel argumentálunk a tanszékek szaporítása ellen. Emlékeztetem a t. miniszter urat, ő nem fog annyira visszaemlékezni, mint én, mert jóval fiatalabb, volt idő az egyetemen, mikor a jogi fakultás keretéhen 6 tanár látta el a 8 féléves tanfolyamot. Az egyetemi oktatásra akkor befolyást gyakorló tényezők azzal akadályozták meg új tanszékek felállítását, hogy miért állítsunk fel több tanszéket, mikor nincs tanári szukkresxczenczia. A mikor azután egyes reformminiszterek ezen akadályokon magukat túltéve, a tanszékeket szervezni és szaporítani kezdték, mindig akadt ezekre megfelelő tanerő, és a t. miniszter úr maga is elismeri, hogy vannak az egyetemen kiváló tanerők is. Ennek folytán, ha ezen argumentáczióval jönnek, vagy ha ily argumentáczió akár a tanári kar kebeléből eredne is, a mit azonban nem hihetek, azzal a tanári kar saját működését dezavuálná, saját működését ítélné el vele, ha nem képes az igényeknek megfelelő nemzedéket nevelni, ha azt hiszi, hogy ő utána az özönvíz következik és már haladásra többé kilátás nincs, akkor megakad minden tudományos fejlődésünk, ha utódaink rajtunk túl nem tesznek; hiszen minden tanárnak arra kell törekednie, hogy ha az ifjúban kiváló tehetséget íedez fel, ez a tudományt tovább fejleszthesse, különben bezárhatjuk az összes tanintézeteket, és ez elítélése volna Magyarország egész jogászközönségének, valamint a jogakadémiák működésének is, ha, azt mondanók, hogy a jogakadémiákon nincsenek megfelelő erők, a melyeket felhozhassunk a budapesti egyetemre; (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) akkor zárjuk be azokat az akadémiákat, ha pedig ott megfelelnek, szűkebb keretek közé szorítva, akkor itt is tevékenységük szabadabb fejlődést nyerhetvén, tudják majd magukat érvényesíteni a tudomány előmozdítása körűi. (Igás! Úgy van! halfelöl.) E tekintetben igazolhatja a t. miniszter úr álláspontom helyességét, a midőn e részben kiállíthatom a bizonyítványt jogi karunknak arra nézve is, hogy a mikor tanszékek betöltéséről volt szó, épen nem volt annyira elfogult, hogyha voltak kiválóbb erők más életKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. pályákon, azok befogadása elől elzárkózott volna. Hiszen maga a t. miniszter úr is, mint kiváló jogtudós, más pályáról hivatott meg a budapesti egyetemre s többen is vannak, a kik ugyan nem a tanári pályán kezdték meg működésüket, mégis kitűnően beváltak. Ismétlem tehát, hogy az egész jogászközönségünk és a jogakadémiák működésének elítélése volna, ha azt mondanók, hogy nincsenek alkalmas erők az illető tanszékek betöltésére. Ha ilyen aggodalmakkal akadályozzuk meg újabb tanszékek felállítását, akkor hogy lehet a jogakadémiák tanári karának működésétől üdvös eredményt és tőlük megfelelő munkakedvet várni, ha örökre arra vannak kárhoztatva, hogy azon kisebb intézeteknél maradjanak, a melyeknél nincsen jövőjük, ha az egyetemi tanszékekre való előmenetelek útja el van zárva. (Élénk helyeslés halfelöl.) Ezzel, t. ház, áttérek az általam érintett harmadik kérdésre, tudniillik a jogi tan- és vizsgálati rendszer átalakításának kérdésére. Engedje meg a t. ház, hogy itt csak röviden, csak fővonásokban szólhassak, mert lesz módom és alkalmam e tárgyban nézeteimet bővebben kifejtenem s lesz mód tisztázni e kérdést, a mikor a jogi tan- és vizsgálati rendszer reformja törvényjavaslat alakjában fog a ház előtt feküdni és a ház azt tárgyalni fogja; mégis szükségesnek tartom a t. miniszter úr tájékozása szempontjából, hogy nézeteimet legalább fővonásokban kifejtsem e tekintetben is. Mielőtt ezt tenném, egy kérést akarok m@st előre bocsátani, bár ez nem a jelen tárgyalásra vonatkozik. A miniszter úr, a ki eddig is azt mutatta, hogy az oktatási kérdéseket nem tekinti pártkérdésnek, ne zárkózzék el sem a közoktatásügyi bizottságban, sem itt a házban a helyes kapaczitáczió elől. Magam is azt tartom, hogy jogásznak erős meggyőződése kell, hogy legyen, lehet, hogy meggyőződése oly erős, hogy nem lehet kapaczitácziónak helye, de pusztán Eechthabereiból ragaszkodni egyes nézetekhez, melyekkel szemben az ellenargumentáczió képes kimutatni, hogy a másik eszme a helyesebb, nagyon kérem, ne méltóztassék ily eszmének a javaslatba felvétele elől elzárkózni. Ezek előrebocsátása után azzal kezdem én is, a mit e részben Holló Lajos t. képviselőtársam szombaton mondott, hogy az egyetemi tan- és vizsgálati rendszer átalakítása tárgyában azt, vájjon legyen-e kötelező a doktorátus vagy nem, nagyon másodrangú kérdésnek tartom annak daczára, hogy tudom, hogy a jogi kar többsége, sőt majdnem kevés kivétellel mondhatnám valamennyi tagja a kötelező doktorátus fentartásához ragaszkodik. Meg is mondom, hogy miért. Azért, mert kétségtelen, hogy a kötelező dokto5