Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-560
28 560. orszégo* ülés 1896. február 15-én, szombaton. Elnök : Az interpelláczió a miniszterelnök és a belügyminiszter urakkal közöltetni fog. B. Bánffy Dezső! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Igen örvendek, hogy a t. képviselő úr engem abba a kellemetes helyzetbe hoz, hogy kijelentsem, miszerint a > Budapesti Hirlap« czikkének első betűje, utolsó betűje és minden betűje a legtendeneziózusabb hazugság. (Zaj balfélöl. Helyeslés jobbfelől Halljuk! Halljuk!) T. ház! Igen gyakran közöltetnek a lapokban hírek, melyek a valóságnak egyáltalában nem felelnek meg; azonban hiányzik az embernek az alkalom, s talán hiányzik a kedve is, egyes lapok tendencziózus híreszteléseivel szemben dementikhez folyamodni. Ha azonban a t. képviselő úr most ez alkalmat megadta, igen kellemetes szolgálatot tett azzal, hogy íme kijelenthetem, miszerint a mi ott van, az első betűtől az utolsóig, akár ebben a formában, akár más formában, akár a hogy a képviselő úr mondani szíves volt, hallomások után, merő egyszerű hazugság. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfélöl.) De nemcsak hazugság, t. ház, hanem a legnagyobb sérelem és sértés azokra nézve, a kiknek ő Felsége azon kitüntetést adni kegyeskedett. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a balés szélső baloldalon.) Azok, t. ház, érdemekben megőszült férfiak, (Mozgás. Éllenmondások a szélső baloldalon.) a kik egy hosszú politikai életen keresztül a köznek szolgálatokat tettek, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) a kik politikai működésükkel, a köznek hozott áldozatokkal érdemesítették magukat arra, hogy kittíntettessenek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És én részemről, midőn ez iránt a magam és a kormány nevében ő Felségének előterjesztést tettem, és ő Felségének elhatározását kinyerni szerencsés voltam, azt hiszem, csak kötelességet teljesítettem, érdemes emberek érdemeinek elismeréséről lévén szó. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Miután pedig, t. ház, a dolog így van, természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy a feltett kérdések részleteire feleljek, mert azok egyáltalán minden alapot nélkülöznek. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj bálfelöl.) Kérem ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zajos közbekiáltások a bál- és szélső baloldalon.) Hortoványi Józsefi T. ház! Én a t. miniszterelnök úrtól nem arra kértem választ, hogy a »Budapesti Hírlap«-nak híre való-e vagy sem. Én kötelességet teljesítettem akkor, a mikor azt a hírt, a mely a nyilvánosság előtt megjelent, itt felhoztam. Engem az a czél vezérelt, hogy halljuk innen — szerettem volna, hogy ha a miniszterelnök úr nem harmadnapra, hanem rögtön megezáfolja e vádak czáfolatát. Ismétlem, a miniszterelnök úr nem felelt meg a kérdésre, a mikor azt válaszolta, hogy az illető lap híre hazugság. (Úgy van! Ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Azt méltóztassék kijelenteni, hogy ezek az urak a szabályszerű díjakat fizették-e vagy sem? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Élénk felkiáltások: Érre feléljen!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök : Megmondtam, hogy hazugság. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Hortoványi József: A miniszterelnök úr kijelenti, hogy hazugság. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Nem as a kérdés. Fizettek-e ? Ez a kérdés! Erre feléljen!) Ivánka Oszkár : Feleljen, fizettek-e ? Hova lett a pénz ? (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérek csendet! Vajay István: Igen, viczinális! (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Vajay képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a hál- és szélső baloldalon.) Hortoványi József: Teljesen igaza van a miniszterelnök úrnak abban, hogy e hírek kompromittálók azokra az urakra nézve, a kiknek nevével összeköttetésbe hozattak. (Zaj a szélső baloldalon.) Nincs jogunk megkérdezni ez urakat, de jogunk van megkérdezni a kormányt, s így azért, hogy ennek az állásnak méltósága ne kompromittáltassék, kérdem a miniszterelnök urat, hogy fizettek-e, vagy sem ? (Élénk mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Én megengedem azt is, hogy midőn a közjótékonyság, vagy egyáltalában a közügy terén az illetők nagy áldozatokat hoznak, százezreket fizetnek iskolák alapítására és jótékony czél okra, ez által kitüntetésre érdemesek. De miután nem olvastam sehol, hogy ezek jótékony alapítványokat tettek volna, mert az illető miniszter meg szokta azokat ilyenkor köszönni, azért kérdezem, hogy eltekintve attól, áldoztak-e ilyen vagy más czélokra: fizettek-e vagy sem? (Zaja bál- és szélső baloldalon.) Ha a miniszterelnök úr kijelenti egész határozottsággal, hogy nem fizettek, akkor válaszát tudomásul veszem. (Hosszantartó mozgás a bál- es szélsőbal oldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én, t. ház, feleletemet megadtam. Megmondtam, hogy az összes állítások és híresztelések alaptalanok. Ennek következtében kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a bál- és szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: Ez csak olyan kóklerkedés! (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Szavaxmnk!.Elnök csenget.)
