Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

214 568. országos ülés 1896 február 25-én, kedden. Amerikában stb., angol egyeseknek roppant jövedelmező gyáraik, állattenyésztésük stb. Tiszta jövedelme, az angol tőkének összes jövedelme, az angol kereskedelmi hajóknak összes jövedelme, mind befolyik, az angol kereskedelmi mérleg hiányának pótlására. Tudvalevőleg évenkínt 120—126 millió font sterling, illetve a mi pénzünk szerint körülbelül 1400—1500 millió forint körül ingadozik; de ezen kereskedelmi mérleg-hiányt az angol magánosoknak a gyarmatokból befolyó jövedelme, a hajók jövedelme, a tőkepénzek kamatjövedelme annyira fedezi, hogy Angliának évenkint, 20 éven keresztül, átlag több mint 1200 millió forint plussa marad ezen hiány fedezése után is, s már nincs messze az idő, a midőn ezen többlet a 2800 milliót eléri. Ilyen formán könnyű Angliának az egyensúlyt fentartani. És ilyen formán, vagy ebhez hasonló módon áll Németország is. Nekünk, t. ház, sem külföldi gyarmataink nincsenek, sem külföldön elhelyezett tőkéink nincsenek, hanem ellenkezőleg a külföld összes hitelezőinek mi tartozunk. Nekünk tehát, ha kereskedelmi mérlegünket is egyensúlyba akarjuk hozni, első és legfőbb kötelességünk, hogy termelési képességünket a haza határain belül fokozzuk. (Úgy van! balfelől.) Kereskedelmi mérlegünket csak a földmívelés terén elérhető termelőképesség fokozása útján egyensúlyba nem hozhatjuk ; hanem, csak ha a 80 krajczáros kiló gyapjú helyett 6 forintos kiló posztót és a 12 forintos köbméter pompás fenyődeszka helyett pár száz forintot érő bútorokat készítünk és azokat kiállítjuk, csak így fogjuk kereskedelmi mérlegünket egyensúlyba hozhatni, másképen, csak földmívelésünkkel nem fogjuk utolérhetni soha. (Eelyeslés balfelől.) Termelési képességünk fokozására földmívelési-, kereskedelmi- és pénzügyminisztereink együttes, hathatós támogatására volna feltétlenül Szükségünk; de a mint látjuk, a földmívelésügyi miniszter elnézi, hogy évekea át a magyar búzaárak mesterséges elnyomása által a magyar gazdaközönség milliókig megkárosíttassék. A kereskedelemügyi miniszter elnézi, hogy az ország összes malomtulajdonosai tisztességesen, véres verejtékkel szerzett, vagy őseiktől örökölt vagyonuktól illetéktelen, jogtalan verseny által megfosztassanak. (Ügy van! balfelöl.) Igen tisztelt pénzügyminisztériumunk pedig 1879-ben betiltotta az ezüst szabad kiveretését magánosok részére és ez által összes terményeink árát lenyomta, lejebb szállította; mert, méltóztassanak kegyes figyelemmel megajándékozni, t. ház, nagyon fontos lesz, a mit most mondok. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék meggyőződni róla, hogy búzánknak ezen alacsony ára nem egyedül a világ túltermelésének eredménye; erre nagy mértékben befolyt valuta-rendezésünk is, az, hogy pénzünk értékét feljebb emeltük. Pulszky Ágost t. képviselőtársam azt mondotta, hogy állításom paradoxon; nos, én felkérem őt, itt a ház előtt, egy üzlet megkötésére, hogy győződjék meg róla, hogy biz a mi búzánk ára ma sem volna hét forint, ha mi nem valutáztunk volna. Én a 7 forint 30 krajczáros 80 kilós búzáért felajánlok 9 forintot azon pénzből, a melyet mi 1879 előtt bírtunk, míg az ezüst szabad kiveretése meg nem tiltatott, s előre megmondom, hogy nekem ezen üzletnél még egy ezres tiszta hasznom lesz, daczára annak, hogy iy2 forinttal többet fizetek a búzáért, mint a mai piaczi ár; azt az ezer forint tiszta hasznot majd lesz módom jótékony czélokra odaadni, de ezen üzletet azért szeretném itt a ház előtt megkötni, (Derültség.) mert ez nagyon tanulságos lenne; mert nemcsak Pulszky Ágoston győződnék meg róla, hogy tulajdonképen nekem igazam volt és van abban, hogy a terményeknek az árait is a valuta-rendezés körüli járatlanságunkkal szorítottuk le, hanem meggyőződnék egyszersmind az egész ország, az egész nemzet is, mert ezen üzlet útján megtudná, hogy íme Pulszky Ágost még a 9 forintos búzánál is veszíthetett csinos összeget. De nemcsak Pulszky, hanem a nemzet maga is meggyőződnék a valuta-rendezés káros műveletéről, miért talán akkor föltehető, hogy a jövőben a nemzet sokkal óvatosabb lenne s talán a kormány is óvatosabb lenne és nem ugornának bele minden dologba olyan könnyen, mint beleugrott 1879-ben az ezüst szabad kiveretés betiltásába és későbben a további eljárásba. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Bizony, sajátságos a mi helyzetünk, t. ház ! 1879-ben, midőn még alkalmunk lett volna arra, hogy legalább jövőre elhárítsuk a károsodást, a melyet a nemzet az 1879-iki gondatlanság miatt eddig szenvedett, részemről tőiéin telhetőleg megtettem mindent, pártkörünkben, úgy mint itt az országházban, hogy a nemzet figyelmét felébreszszem, hogy reparáljuk ki 1879-ben elkövetett hibánkat; valutánkat szabályozzuk törvényesen, ne csináljunk olyan magas relácziót stb., és mit értem el vele ? Nagyon szerencsésnek érezbéftem magamat, ha egy-egy képviselőtársam pár pillanatra kegyes volt mosolygás nélkül meghallgatni. (Ttts$é* és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez volt összes tanulmányozásom és fáradozásom sikere. Éveken keresztül hiába való volt, t. ház, a gazdák folsóhajtása, jajgatása, hogy ők károsodnak : siket fülekre találtak, nem hallgatott rájuk senki. Hasonló fogadtatásban részesültek a ma-