Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

•68. országos ülés 1896. február 25-én, kedden. 209 Csak azt nem tudom, hogy mért kellett a magyar búzának meghajolnia, azért, hogy a Balkán-búzát magához felemelje? Miért kellett a magyar búza lisztjének jó hírnevét csorbítani, tönkre tenni azért, hogy a Balkán-búzának ér­tékét emelhesse? Mért kellett a magyar búza értékének leszorítása útján a magyar gazdákat károsifani ? Csak azért; hogy a Balkán-búza szintén bizonyos jobb árat elérhessen. Ez a kombináczió, t. ház, a melyet most így röviden jeleztem, olyan, a melyet minden szakértőnek meg kell értenie. A ki ezt meg nem érti, az vagy nem szakértő, vagy nem őszinte. De mindazonáltal, mégis hogy kérdé­seim indokoltságának nagyobb hitelt szerez­hessek, engedje meg a t. ház kinyilatkoztatnom azt, hogy azon tényt, hogy szerény kis malmom ma még exisztálhat, azt egyenesen csakis a magyar búza rendkívül kitűnő jó tulajdonságá­nak köszönhetem. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevőleg, t. ház, a mi kormányfér­fiaink régebben sem voltak sokkal óvatosabbak, régebben sem voltak sokkal figyelmesebbek a magyar közgazdasági érdekek iránt és külö­nösen a magyar állami eszme megsemmisítése iránt, mint ma. így történt meg, hogy egy­szerűleg csak azért, mert a kovásznai kerület­ben egyik miniszter véletlenül meg talált bukni, ez elégséges ok volt arra, hogy a székely föl­dön kérésziül vonuló keleti kereskedelemnek az útját onnan egyszerííleg eltereljék a Tömösi szorosra. Természetes, hogy az az óriási székely kivándorlás, a mely ennek következtében csak­hamar jelentkezett, nem vétetett számításba. Hogy 10—20 ezer székely kivándorol, az mellé­kes dolog, ez csekélység; miért buktatták meg a minisztert, nem kellett volna a miuisz-tert meg­buktatniok. Ennek az eljárásnak lett aztán az az ered­ménye is, hogy az a Brassó, mely megelőzőleg Kézdi-Vásárhelyről fedezte minden szesz-szük­ségletét, a hol egyetlen szeszgyár Sem volt, a melyet Kezdi-Vásárhely látott el többször román kukoriczával stb., mert Kezdi-Vásárhely volt a román gabonakereskedelem gyúpontja. Az a Brassó oda fejlődött csakhamar, Kézdi-Vásár­Lelyt is ő kezdette román gabonákkal, sőt al­kalmilag szeszszel is ellátni. Ezen megváltozott helyzetből természetesen következett, hogy mal­mom még azon időben sem őrölhetett román búzát, midőn a vámháború előtti időben a vám­szerződés alkalmával Romániából a búza beho­zatala mindenkinek szabad volt és azért^ román búzát mindenki szabadon őrölhetett. Én nem hozhattam be Romániából, holott én tehettem volna a legelőnyösebb helyzetben az egész or­szágban, a román búza kiőrölhetésénél. Ennek következtében én a brassói malmokkal szemben, KÍPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. a melyek román búzával dolgozhattak, szintén abban a helyzetben voltam, hogy a brassói malmok a román búzákból 1 — 1 forint 20 kraj­czárral olcsóbban őrölhettek, mint én. Ily viszo­nyok között hogy tudtam malmomat fentartani ? Egyszerüleg esak azáltal, mert a magyar búza jó hírneve és jó minősége folytán még azon a szegény székely földön is sikerült malmom ter­mékeit egy—két forinttal állandóan drágábban tartani és árulni, mint a brassóiaknak. Ha ez lehetséges nem lett volna, azon esetre malmom­nak ma már csak emléke lehetne. Győződjék meg a t, ház, hogy ha a ma­gyar búza jó hírnevét a külföldön huzamos éveken keresztül idegen Balkán-búza megvegyí­tése által tönkre nem tettük volna, mert tud­nunk kell, 1. ház, hogy körülbelül húsz éve lesz már annak, hogy még Pesten is ritkán fordult meg tiszta magyar liszt, a külföldön annál kevésbé, úgy hogy ott azt sem tudják tulajdonképen, milyen is az a jó magyar liszt. Ha nem így lenne, az esetben a mi lisztünk árának sohasem kellene a világpiaczi árakhoz simulnia, még a külföldön sem, mert ép úgy mint a jó Havanna-dohányt, vagy Cnba-kávét és egyéb speczialitásokat, Európa, Amerika és Afrika jobbmódú polgárai a szó szoros értelmé­ben elkapkodnák. Hogy ezen állításom nem frázis és nem üres kombináczió, hogy a külföldi fogyasztó többet is szívesen fizetne kitűnő lisztünkért, arra nézve is legyen szabad saját tapasztalatomból egy gyakorlati példát felhoznom.. (Halljuk! Halljuk!) G-hyka herczeg Romániából, tehát a Balkán búza legfőbb fészkéből, a hol mégis a legjobb Balkán-búzák vannak, éveken keresztül négy napi járó földre, két nap oda, kettő vissza, tőlem fedezte házának lisztszükségletét, holott tőlem 4—5—6 forinttal többe került neki a liszt métermázsája, mint a mennyiért Romá­niában kaphatta volna s mégis elküldött hoz­zám. Ha tehát nem csak az egyszerű szűkpénzű székely ember hajlandó a jót jobban meg­fizetni, hanem még a külföldi berezegek is, akkor feltehetjük, t. ház, hogy ha a magyar búzaliszt minőségét, hírnevét Balkán - búzákkal tönkre nem tettük volna, úgy még jó termés esetén sem lett volna szükséges, hogy búzánk ára a selejtes búzaárakkal azonosuljon. Zárjuk el csak a magyar búza megvegyí­tésének lehetőségét, eszközöljük ki, hogy csakis jó magyar búzaliszt mehessen a külföldre Ma­gyarországból, mindjárt meglátandjuk, hogy soha­sem kell a mi árainknak a külföldi árakkal paritásban állaniok. A magyar földmívelés érdekében tehát ezek szerint az idegen búza beengedése nem tör­ténhetett. 87

Next

/
Thumbnails
Contents