Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

5«7. országos ülés 1896, február 24-án, hétfőn. \Q\ államnak kell ezt a feladatot megoldani, mert oly tőkeszegény országnak, mint Magyarország, a jóléthez vezető út egyedül csak az olyan öntudatos vasúti politika lehet, mely a mező­gazdaság és az ipar szolgálatában fog állani. Hogy a vasutaknak minő óriási nagy be­folyásuk van az ország felvirágzására, bizo­nyítja ama tény, hogy monarchiánkban hat év alatt az egyenes adó 100 millió forinttal szapo­rodott egyedül az ipar révén. Elképzelhetjük, hogy a monarchiában . . . Papp Elek: Melyik monarchiában?! Itt kettő van, osztrák és magyar! Bobula János: Az osztrák magyar mo­narchiában. (Közbeszólás a szélső balon: Az nem tartozik hozzánk.) Bocsánatot kérek, t. ház, abból a quótából mi ránk is esik. Nem állítom, hogy valami nagy óriási rész, de esik mi ránk is. Csak egyet akartam demonstrálni, azt, hogy mily óriási vagyonszaporodás keletkezik ott, a hol ilyen politika űzetik, tehát nálunk is. Tehát elképzelhető, hogy minő nagy vagyon­szaporodás keletkeznék, hogy ha a vasutak épen úgy állanának a forgalom szolgálatában, mint a kőútak! Pedig a vasút jövője csak ez lehet; a vasúti politikának a messzi láthatáron meg szemlélhető végczélja egyedül csak ez. A jövő­nek a vasúti politikája csak ezen czél felé tö­rekedhetik, T. képviselőház! Hazánkban a legközelebb múltú évtizedben inaugurált vasúti politikánk kedvezőtlen helyzetet teremtett; és minden kor­mánynak ténykedését a vasúti politika terén megnehezítette és sok esetben lehetetlenné tette. Most, mikor a nyugodtabb és higgadtabb gondolkozás állott be az által, hogy milliókat és milliókat kell egyszerre befektetnünk vas­űtainkba és ennek nem a t. miniszter úr az oka, mikor azokat szukezesszive megszakítás nélkül kellett volna, előre megállapított programm sze­rint és beosztott összegekben a szükséges czé­lokra fordítani; most, mikor a t. miniszter úr szíves volt maga is kijelenteni, hogy az állam­vasutak befektetéseire 150 milliót prelimínált és én e tételnél csak gratulálhatok a t. minisz­ter úrnak ehhez az összeghez (Derültség hal felöl.), ha ez elég lesz, most lehet észszerűieg a szükséges reformokról szólani. T. képviselőház! Minden elfogulatlan szem­lélőnek be kell látni, hogy a mi kereskedelmi minisztériumunk tulajdonképen vasúti miniszté­rium; de mert sok más ügyekkel kell foglal­koznia, nem felelhet meg a közlekedés ügyé­nek sem úgy a mint megfelelhetne, ha egyedül a közlekedés s különösen a nagy kiterjedésű állami vasutak hálózatának az ügyeiről foglal­kozhatna és az országos vasúti politika kultivá­lásának szentelhetné egész idejét. A fő, vasúti közlekedésen kívül, itt van a posta, a távírda és a távbeszélő intézménye ; az országutak ügye és a községi utak létesítése mely utóbbiakra eddig semmi gond nem fordít­tatott. És itt engedje meg a t. miniszter úr, hogy szíves figyelmébe ajánljam első sorban a köz­ségi utak létesítésének az ügyét, a mely, mond­hatom, ázsiai állapotban vau és másodszor a távbeszélő intézményt, a mely különösen a fő­városban oly nagy szolgálatot van hívatva tenni a kereskedelemnek és a mely intézmény . . . Visontai Soma: A legdrágább egész Európában! Bobula János : . • . Nemcsak, hogy drága t. képviselő úr, hanem mai szervezetében mai igazgatása mellett sohasem fogja a kereskede­lem érdekeit szolgálni. Mind ezek az ügyek oly nagy horderejű és nagy arányú tényezői az állami életnek, hogy ha azok követelményeinek tökéletesen megfelelni akarunk, akkor azok vezetése és kezelése egy minisztériumot egészen igénybe fogják venni. Nézetem szerint, t. ház, közlekedésünk kü­lönböző ágazatai mindaddig nem is fognak köz­gazdasági helyes politikánknak megfelelhetni, inig azokkal az állami központi közeg egyedül és kiválólag foglalkozni nem fog. • T. képviselőház! Ha már most vasúti szer­vezetünket szemügyre veszszük, első pillanatra be kell látni, hogy a régi sablont el kell dobni és az egész vonalon meg kellene hono­sítani az üzleti szellemet, mely üzleti szellem egyedül adni képes éltető erőt a vasutaknak. A reformot azonnal a minisztériumban kellene megkezdeni. Egy benyújtott vasúti tervezeten, a mint ezt maguk az állami mérnökök hirdetik, annyi bü­rokratikus és haszontalan változás történik, hogy az első terv rendszerint hasznavehetetlen és így egy munkát kétszer kell végezni, mi által nem­csak haszontalanul szaporíttatnak a kiadások, hanem az idővesztességgel is nagy kár okoz­tatik. Vagy például közönséges kis váltókiváltás náluak hónapokra terjedő időt abszorbeál, míg a czentralisztikus hatóság az engedélyt reá meg­adhatja, holott másutt, még Ausztriában is, az ilyen dolgot huszonnégy óra alatt elvégzik. T. képviselőház! Bizonyára helyes az a politika, hogy az állam maga kezelje a vasuta­kat, mert csak az állam állíthatja azokat az ország közgazdaságának önzetlenül szolgálatába. Molnár József t. képviselőtársam ugyan ellen­kező nézeten van, de maga is beismeri, hogy sajátságos viszonyainknál fogva tűrhetőnek tartja azt. De másrészről nem lehet tagadni, hogy a mezőgazdaság és az ipar a gyors kiszolgáltatás

Next

/
Thumbnails
Contents