Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-566
178 5ee * országos ülés 1896. február 22-én, szombaton. egy háromtagú drámabiráló bizottság működik. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy az eredeti drámákat bírálat alá vegye és azokat előadásra alkalmasoknak, illetve alkalmatlanoknak minősítvén, a színház vezetésének mintegy véleményt adó testületét képezze. Ki keil itt mindjárt emelnem, hogy ezek a drámabírálók nem tartoznak a szinház alkalmazottai közé, és habár a színházak intendánsától, illetőleg jelenben a szinházak vezetésével megbízott kormánybiztostól nyerik megbízatásukat, nem tartoznak fegyelmi hatósága alá. Ezen drámabírálók egyike volt Bartók Lajos képviselő úr, (Éljenzés a balés szélső baloldalon.) a kinek megbízatása 1895. év végén lejárt volt; azonban múlt évi deczember hó 19-én Bartók Lajos egy levelet kapott a színházak vezetésével megbízott kormánybiztos úrtól, a melyben eddigi működése- és a szinház nívójának emelése érdekében tett szolgálatainak elismerése mellett arra kéri őt, hogy a következő, tehát 1896. évben is, eddig tanúsított lelkes működését »intézetünknek továbbra is megtartani szíveskedj ék«. Alig két hónap telt el azóta, midőn most a »Magyarország« tegnap este megjelent számában egy levél látott napvilágot, melyet a kormánybiztos úr intézett Bartók Lajoshoz, s melyben őt a drámabírálás ügyének érdekéből eddig betöltött drámabírálói állásától felmenti. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon különös dolog, t. ház, és önként előtérbe lép az a kérdés, hogy micsoda indok vezethette a kormánybiztos urat arra, hogy azt a férfiút, a ki évtizedeken át az irodalom terén magának óriási érdemeket szerzett . . . (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ezeket az érdemeket, t. ház, nem akarom méltatni, ez nem az én feladatom. Bartók Lajosnak legnagyobb ellenségei is, oly férfiak, a kik vele örökké harczban állottak, meghajolnak irodalmi érdemei előtt, elismeréssel és kitüntesse! adóznak neki. Mondom, nem az én feladatom, hogy Bartók Lajos irodalmi érdemeiről szóljak; csak azt kérdem, mi történhetett azon két hónap alatt, hogy azon férfiú, a ki két hónap előtt még szolgálatot teljesített a nemzeti szinház irodalmi nívójának emelése érdekében, most két hónap után egyszerre elvesztette hivatását erre az állásra? Én, t. ház, sokkal inkább hajlandó vagyok azt hinni, hogy a kormánybiztos úr előtt egy állás betöltésénél nem az érdem és képesség az irányadó, hanem egyéb tekintetek vezetik őt, a mint ezt abban a levélben elég őszintén ki is fejezte. (Halljuk! Halljuk/) A levél egészen rövid, csak néhány sor az egész, azért az egészet felolvasom (olvassa): » Nagyságos képviselő úr! A nemzeti színházra annyira fontos drámabírálás ügyének érdekéből, a Nagyságodnak úgy a nemzeti színház, mint a m. kír. operaház és velem, mint az intézetek vezetőjével szemben tanúsított magatartása folytán, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) indíttatva érzem magamat, a múlt évi 5395. sz. a. adott megbízás visszavonása mellett Nagyságodnak a nemzeti szinház bíráló-bizottságában elfoglalt tagságát megszüntetni és Nagyságodat a további működéstől fölmenteni. Budapesten, 1896. febr. 20. Nopcsa Elek, kormánybiztos.« Polónyi Géza: Gyönyörű dolog! Brávó! Nem is szégyelli bevallani! Okolicsányi László: Hát, t. képviselőház, három tekintetben nehezteli a kormánybiztos úr Bartók Lajos t. képviselőtársam magatartását: először az operával szemben, másodszor a nemzeti színházzal szemben, de harmadszor — a mi úgy látszik leginkább fáj neki — az ő személyével szemben. Ha pedig azt vizsgáljak, hogy múlt évi deczember 19-ike óta Bartók Lajosnak magatartása milyen tényekben nyert kifejezést, vagy milyen tekintetben mutat változást ezekkel az intézetekkel szemben, akkor arról győződünk meg, hogy nem tudunk mást felhozni, mint Bartók Lajosnak azt a beszédét, melyet itt a képviselőházban a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával mondott s a mely beszédben ő a színházak érdekében, a színházak nívójának emelése szempontjából igényeket állított fel és szigorú bírálat alá vette a színházak jelenlegi vezetését. Nem bocsátkozom abba a kérdésbe, hogy igazságos volt-e Bartók Lajosnak a szinházak és vezetésük felett gyakorolt bírálata, vagy sem. A kormánybiztos úr itt a képviselőházban alkalmat vett magának és joga is volt hozzá, hogy Bartók Lajos bírálatára megfeleljen. Azonban joga és kétségkívül kötelessége is volt Bartók Lajosnak ezen műintézetek felett bírálatot mondani a törvényhozásban, mert ezek az intézetek a nemzet pénzén tartatnak fenn. (Igaz! Úgy van! Nem a Nopcsa pémén! a szélső bálóldalalon.) A közvéleménynek és a nemzetnek igenis sok köze van hozzá, hogy megtudja, hogy ezekben az intézetekben mi történik, milyen ott a vezetés és az intézet belső ügyei miképen kezeltetnek. Nem szabad eltűrnünk, hogy olyan módon vonják ki ezen intézeteket a közvélemény és a törvényhozás ellenőrzése alól, mint a hogy itt a »Magyarország« egyik tudósítója szerint a jelenlegi kormánybiztos úr ő előtte, az illető tudósító előtt nyilatkozott, azt mondván, hogy a szinház belső ügyeit nem szabad nyilvánosan szellőztetni. (Mozgás balfelöl.) T. képviselőház! Olyan intézeteknek a belső ügyeit, a mely intézetekre a nemzet százezreket áldoz minden esztendőben, mindenesetre
