Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-565
Í44 5fir> * országos iilés 1896. nikai eszményt érjék el. Megengedem, hogy szükséges, hogy állagukat fentartsák, — ez az első — továbbá szükséges elkeriílhetlenűl, hogy a forgalom természetes, helyes igényeinek megfeleljenek, de a mellett szükséges, hogy mindaddig, a míg az országban lesznek vidékek, a melyek vasúttal még eddig egyáltalában nem rendelkeznek, úgy használtassanak ki pénzügyileg, hogy azon vidékek is megkaphassák vasútaikat, és hogy ne legyenek visszavetve hosszú ideig és ne élvezhessék a vasutak közgazdasági áldásait. És e tekintetben hivatkozom arra, miszerint nincs abban közgazdasági és egyéb méltányosság és igazság, hogy az országnak fővasútjai mellett létező adjacens lakosok, valamint a már meglevő helyi érdekű vasutak melletti lakosok közű! az egyik 25 évvel, a másik 20 évvel, a harmadik 15 évvel előbb élvezze a vasút előnyeit. Addig nem igazságos is — mondom — mig országunkban ki nem fejlődik vasúti hálózatunk, hogy a vasutaknak tarifális vezetése olyforma legyen, hogy ezek élvezzék az olcsó tarifát, de az ezen tarifának olcsóbbsága által eleső több jövedelem ne álljon rendelkezésre arra, miszerint ezen feleslegekből a hálózat kiegészíttessék. Hogy ezt a kérdést egyúttal pár statisztikai adattal is megvilágítsam, vagyok bátor az 1896-iki előirányzat főbb tételeit összeállítani. A bevétel az államvasutaknál 94 millió forinttal van előirányozva; a rendes kiadás 57,500.005 forint, a beruházás kerek számban 8,000.000 forint, tehát 65,500.000 forinttal. Ennek következtében fenmarad tiszta felesleg 28,500.000 forint. Ezzel szemben Ml a vasúti aranykölcsön kamata tíz millió és annyi százezer; a vasúti ezüst kölcsön ötmillió annyi százezer, a vasúti kamatbiztosítás folytán államosított vasutak kamata 13 millió 600.000 forint, azonkívül a vasúti kamatbiztosítási előlegek czímén az idén fizetendő 558.000 forint. Ez összevéve 30,100.000 irtot tesz ki. Fedezetlen marad tehát 1,643.000 forint, a mit az államkincstár fedezend. Már most megengedem, hogy az előirányzat azon óvatossága következtében, mely csakugyan jellemzi a kereskedelmi tárczát, zárszámadásilag okvetlenül nagyobb fedezet fog mutatkozni. Hivatkozom azonban arra, hogy épen azon szükséges beruházások következtében, melyeket minden esztendőben látunk a mi bndgetünkben, és melyeket rendesen külön törvényekkel fedezünk, és pedig eddig legalább a pénztári készletekből, valószínű, hogy 1896-ban ép úgy, mint az előbbi esztendőkben, ez a hiánylat mindenesetre igen nagy lesz, illetve folytatódik. Az utolsó öt esztendőben ezen beruházás évenként átlag tíz milliót tett; 1892-ben hét, 1893-ban tizenegy, 1894-ben húsz, 1895-ben hét, 1896-ban hétmilliót, tehát február 21-én, pénteken. átlag tíz milliót, a mit budgetünk keretén beiül fedeztünk; ezenkivűl — mondom —• a pénztári készletekből is fedeztünk nagyobb beruházásokat. Ilykép nagyon helyes volt az igen tisztelt miniszter úr részéről az, hogy már előre jelezte azt a szükségletet, a mely egy nagyobb beruházási kölcsönre nézve feuforog. Én is igen helyesnek tartom azt, hogy olcsó kölcsönnel fedeztessék ezen beruházási szükséglet, mert határozottan kell véleményemet nyilvánítanom, hogy csak akkor lesznek lehetségesek azon megtakarítások, a melyeket mindenesetre eszközölni kell. A jelentés 87-ik lapján az van mondva, hogy ezen harminezhat millió felesleg — miután a beruházási nyoíez milliót nem veszi tekintetbe, tehát barminezhatnak mondja — a vasútakra fordított 746 millió tényleges építési tőkének 4-39 %-a. Hát, t. képviselőház, ez mindenesetre egy bizonyos mértékig szépítgetése a helyzetnek, mert a vagyonmérlegben 1894-ben a vasúti befektetés 901 millió forinttal szerepel, persze névleges tőkében. Én tehát azt hiszem, hogy helyesebb volna ezen kamatozási kimutatást nem a névleges, hanem a tényleges tőkéhez viszonyítani. Egyúttal azon beruházások, a melyeknek határozottan legnagyobb része olyan, a mit más vasutak a jövedelemből az üzlet terhére fedeznek, ezek szintén beszámíttassanak. Hivatkozom e tekintetben a porosz államvasútakra és azok eredményeire, és látom, hogy ott ezen ilyenképeni elszámolás mellett a jövedelmezőség felment egész 6'24°/o ig. Hozzáteszem, t. ház, nagyon természetesen azon körülményt, hogy a porosz államvasutak belső forgalma sokkal nagyobb és így nagyon természetes, hogy a magasabb jövedelmezőség egyrészt ennek tulajdonítható. Hivatkozom továbbá ugyancsak a porosz államvasútakra, hogy ezek 1890-ig körűibei ííl 180,000.000 forintot adtak a másod- és harmadrendű vasúti hálózat kiépítésére, a mi rendkívüli tekintélyes összeg. Vajha a mi államvasúti rendszerünk mellett a magyar államvasút idővel a fejlődésnek szintén ily stádiumába jutna. A magyar államvasutaknak pénzügyi eredménytelensége a következő momentumokban állítható össze. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban oka ezen pénzügyi eredménytelenségnek az, hogy az igazgatás ma igen költséges, magában véve a központi igazgatás, de a külső is. Másodszor oka az, hogy a fennálló viczinális vasutak, melyek kezelése alatt vannak, határozottan meddők a jelentés, illetve a kimutatás szerint. Ezek kiadási kotiffkziense, tudniillik az üzleti kiadásoknak a bevételekhez való arányítása 106 százalék, vagyis a bevétel 100, és a kiadásuk 106 százalék. Harmadszor, még egy igen fontos
