Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

566, országos ülés 1896. február 21-én, pénteken. 133 állítására szükségesnek tartottam elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az Ausztriával megkötendő, vagy a mint a ház ezen oldalán kívánjuk: meg nem kötendő vám- és kereskedelmi szerződésnek ügye kimagaslik a kereskedelemügyi tárczának minden tételei között. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erről kívánok tehát szólani első sorban, de szólani fogok még a fogyasztási adókról és a quótáról is. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Megdöbbenve és fájdalommal látta a háznak e része, és meg vagyok győződve, hogy megdöbbenve és fájdalommal látta az egész ország is, hogy tegnap a miniszter úr csak átsikamlott a vámszerződés óriás horderejű kérdésén (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a fogyasztási adók és a quóta kérdéseit meg sem említette. De az a kevés, a mit mondott a vámszerződésről, az is sokkal rosszabb, mint ha semmit sem mondott volna, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert megmutatta, hogy a t. miniszter úr azon kalmári fogáshoz sem ért, a mely azt tanácsolja, hogy a mit olcsón akarunk megvenni, ha már meg akarjuk venni a közös vámterületet, legalább ne dicsérje előre a megvásárlandó dolgot, ő pedig előre kimondta, hogy Magyarországra nézve a vámszövetség a legalkalmasabb és legjobb állapot. A miniszter úr beszél sok igen fontos dolgokról; olyanokról, a melyek más körülmények között a legnagyobb mértékben lekötötték volna a ház figyelmét és méltán. De most, bármi tisztelettel viseltetünk, legalább én személyesen viseltetem, a miniszter úr személye iránt: meg kell vallanom, hogy a ház türelmének igen nagy jelét adta, midőn végig hallgatta a miniszter úr beszédét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hisz a miniszter úr nagyon hosszan beszélt igen csekély fontosságú dolgokról is, így például a mértékhitelesítésről, a csomagok jelzéséről, a gyapjúkereskedésről, holott, mint már említem, nem beszélt a quótáról, sem a fogyasztási adóról és alig beszélt a vámszerződésről. Azt is megemlítette, hogy meg fogják változtatni Angliában a mérték nemét. Engedje meg a t. miniszter úr, — a ki, sajnálom, hogy nincs jelen

f (Dániel Ernő miniszter a terembe lép. Felkiáltások : Itt van!) — ismétlem, hogy engedje meg a t. miniszter úr, hogy épen a házba lépése perczében azt mondjam neki egész tisztelettel, hogy mivel ő a mérték-változtatásról beszélt, de alig beszélt a vámszerződésről és épen nem a quótáról és a fogyasztási adóról: az jutott eszembe, bárha megváltoztathatnék azt a mértéket, melylyel meg kell mérnünk az ő érdeklődését ez óriási fontosságú dolgok iránt és az 8 elhatározásának szilárdságát, megvédeni a magyar érdekeket. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A magyar miniszternek tegnap mutatott tartózkodása annál jellemzőbb, mert nagyon elütött attól, a mit Ausztriában észlelünk. Tudjuk, hogy az osztrák képviselőházban február 15-én Khuenburg és társai egy határozati javaslatot adtak be, mely így szól: »Felhívják a kormányt, hogy a vám- és kereskedelmi szerződést Magyarországgal idejekorán mondja fel és hasson oda, hogy az új szerződés Ausztriára nézve kedvezőbb feltételek mellett hozassék létre.« Az indítványt az egész ház támogatta. Erre Glanz kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy »a monarchia két állama közt fennálló vám- és kereskedelmi szerződés azt a rendelkezést tartalmazza, hogy tartamának utolsóelőtti éve végéig felmondható és hogyha a szerződés fel nem mondatnék, további 10 évre érvényben marad. A kormány tudatában van azon súlyos felelősségnek, a melyet a Magyarországgal való megegyezés megújítása reá hárít, rövid idő előtt megkezdte az erre való tárgyalásokat s arra törekedett, hogy e tárgyalások a felmondási határidő előtt oly megegyezésre vezessenek, a mely az osztrák érdekeket teljesen megóvja, és ha ilyen el nem éretnék, élni fog a felmondás jogával.« A ház Glanz miniszter nyilatkozata után egyhangiilag elfogadta Khuenburg és társainak indítványát. Madarász József: Remélem, itt is egyhangúlag elfogadják ! Kossuth Ferencz : T. ház! Nem tudom, vájjon a t. ház jól megfontolta-e azt, hogy micsoda értelme volt tulajdonkép Glanz miniszter kijelentésének? (Halljuk! Halljuk!) Nagyon tisztán áll előttem az, hogy ő még fokozta Khuenburg és társainak javaslatát, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert addig, míg Khuenburg és társai csak azt követelték, hogy mondassék fel a vám- és kereskedelmi szerződés, tehát Ausztria éljen azon jogával, a mely az 1867-iki törvényben benne van és a mely jog minden egyes vámszerzb'désbea megújíttatott, addig Glanz miniszter megfordítva állította fel a kérdést és azt mondotta: előbb fogunk alkudozni és ha nem bírunk megegyezni, még pedig úgy, hogy Ausztria érdekeit egészen megvédjük, akkor fel fogjak mondani a vám- és kereskedelmi szerződést. Ez nem tesz mást, mint azt, ha Ausztria nem bírja kicsikarni tőlünk mindazt, a mi az ő érdekeit megvédi, akkor nekünk nagy kegyesen oda fogja adományozni az önálló vámterületet. Molnár JÓZSÍás: Nem fogja tenni!