Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

118 504. országos illés 1896 február 20-án, csütörtökön. mit akkor mondottam, tehát azokat ismételni nem kívánom. (Helyeslés.) A képviselő úr felemlítette azt is, hogy a tanítói nyugdíj kiszabásánál viszásságok fordulnak elő. Kétségtelen dolog, hogy kétféle összeírási munkálat történt. Az első történt 1892-ben, önbevallás alapján, de gyakran minden indokolás és okmányszerű kitüntetés nélkül történt a tanítók és kántorok által a tanítói és kántori jövedelmek bevallása, s már most kitűnt, hogy ezek tálmagasak, tehát új összeírás rendeltetett el 1893-ban, a melynél már a közigazgatási és iskolafentartó hatóságok is közreműködtek. A munkálatok beérkeztek s feldolgozás alatt vannak, de 25.000 tanítóról lévén a szó, természetes dolog, hogy egyszerre 25.000 tanítónak nyugdíj-ügyét elintézni nem lehet. Már most csakugyan előfordul az a viszásság, hogy az anyag egy részében fel lévén dolgozva, a rektifikáczió megtörtént, de másik részére még nem történhetvén meg, ha itt-ott halálozási esetek előfordulnak, kérdésessé válik, hogy míkép állapíttas^ék meg a nyugdíj. Nézetem szerint ily esetekben, ha az az új összeírási anyag még nincs feldolgozva, az a helyes eljárás, ha a nyugdíj megállapítása előtt az illető összeírási anyag feldolgoztatik, úgy a nehéz probléma, hogy a régi megállapítás vagy az új rektifikáczió szerint történjék a kiszabás, meg van oldva. Erre nézve intézkedtem is. Ismétlem, hogy itt-ott némi viszássággal járt ez az eljárás, mert a régebben megállapított öszszegek vétettek alapúi és nem azf új rektifikácziók; ez az, amin segíteni akarok és iparkodni fogok azon, hogy az összeírási adatok beérkezte után az anyagnak legalább az a része, a mely akuttá vált, feldolgoztassék. A nyugdíjazási vagy halálesetek ha gyakoriak volnának is, az esetek legtöbbjében a nyugdíjszabás még sem válik akuttá. A t. képviselő úr felemlítette, hogy abban a bizottságban, a mely a nyugdíjak megállapításával foglalkozik, nincsen képviselve sem az iskolafentartó, sem a tanítói kar. Úgy látszik, a képviselő úr nem bír tudomással mintegy hat—hét hónap előtt tett intézkedésemről, mert ha arról tudomása volna, bizonyára elismerte volna, hogy a tanítói kar képviselete szempontjából tettem valamit. Eddig ugyanis a nyugdíjbizottságot csakis a minisztérium központi személyzetéből állították össze, én ellenben mindegyik bizottságba kineveztem tanítókat, illetve tanárokat is rendes tagokúi, s azok minden bizottsági ülésen részt is vesznek. Ismétlem, hogy nem csupán a tanítói, de a tanári nyugdííjhizottságban is képviselve van a tanári elem. Természetesen nem állami tanítók, illetve tar nárok. Az iskolafentartókra csakugyan nem gondoltam, mert igen nehéz lenne valamennyi felekezetet, mint iskolafentartót képviseltetni a bizottságban. Nem is tudnám a bizottsági tagok arányát a bizottságban helyesen megállapítani. E kérdést egyébiránt megfontolás tárgyává teszem, s ha a helyes arány szempontjába nem ütközik, e részben is ki lehet egészíteni a bizottságot. Tudomásom szerint egyelőre nagy megnyugvására szolgál a tanítóknak és a tanári karnak is, hogy azon bizottságokba, a melyek kéthetenként üléseznek, a saját kebelükből kinevezett tagok is részt vesznek. Ezt akartam t. képviselőtársam felszólalására megjegyezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom. Magát a jelentést — gondolom — a ház tudomásul veszi. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatkép kimondom. Szó van most Veres József képviselő úr határozati javaslatáról, a mely így hangzik (Olvassa): »A képviselőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi kormányt, hogy a tanítói fizetés megállapított öszzegéről az iskola fentartóját és a tanítót értesítse.« A kultuszminiszter úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! E határozati javaslatra vonatkozólag azt vagyok bátor proponálni, hogy én teljesen helyesnek és méltányosnak tartom e határozati, javaslat tartalmát és semmi kifogásom sincs az ellen, hogy a t. ház e határozati javaslatot elfogadja. (Általános helyeslés.) Elnök: Nincs kifogás ellene ? Senkisem tévén kifogást, a határozati javaslatot a ház elfogadja. Ezzel be van fejezve a kuítusztárcza és a hozzátartozó jelentés. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Következik a kereskedelemügyi tárcza (írom. 985.) költségvetése. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) Központi igazgatás. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 1. ezím. Rendes bevételek: V. fejezet 1. czím. Kiadás: a) központi igazgatás. Személyi járandóságok 487.718 frt. Elnök: Az előadó úr kíván szólani! Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn a pénzügyi bizottság megbízásából a kereskedelmi minisztérium költségvetését a t. háznak elfogadás végett ajánlanám, kötelességemnek tartom legalább néhány szóval jelezni azon elveket, melyekből kiindúlv cl) cl bizottság ezen költségvetésnek főbb csoportját bírálta. Ezen csoportok legelsejére, a közutakra vonatkozólag a pénzügyi bizottság kéri a t. házat, méltóztassék a kereskedelemügyi minisztert utasítani, hogy a következő költségvetések indokolásában évről-évre mutassa ki az állami közútaknak hálózatát, pontos fel-