Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

5445. országos ülés 1896. jfumár 30-áu, csütörtökön. 85 megyünk át, lehetetlen, hogy a t. előadó úr beszédében ne találjam meg azt a nagy ügyes­séget, hogy abból a kérdésből, mely itt szőnye­gen fekszik, először igyekezett egy európai kérdést csinálni, mikor azt mondotta, hogy ez egy általános hangulat az egész világon, és már várni lehetett, hogy ezen hangulat követ­keztében egyszer itt Magyarországon is ily kérdések szőnyegre fognak kerülni. (Derültség a szélső haloldalon.) Hát, t. ház, nem azért, mert Franczia­országban és Olaszországban a Panama és Panamino ügyei közmegbotránkozást keltettek, és Európát a parlamenti rendszer egy mély sebére figyelmessé tették, nem azért lehetett várni, hogy itt is e házban szóvá fognak tétetni e kérdések, hanem azért, mert a közönség köré­ben bárhol van és bárhová menjen az ember és a képviselő, egyebet nem hallhat, mint a képviselőház tagjaira, a képviselők eljárására a legmegalázóbb megjegyzéseket, észrevételeket és folytonosan azt a szemrehányást, hogy viczinális vasútakban és más egyéb engedményekben, és szenzáldíjakban mily óriási összegek jutnak megvesztegetésül a képviselőknek, és milyen szégyenletes ez. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Még mielőtt ez az eset bekövetkezett, ez már általánosságban mint vád lebegett a kép­viselőház felett, és már akkor igyekezett a mi pártunk Holló Lajos t. képviselőtársam indít­ványával, a konkrét esettől eltekintve, már a képviselőház reputácziőja érdekében is a maga javaslatát megtenni. (Igaz! Úgy van!a szélső bal­oldalon.) Nem pártczélzat volt az, hanem egy helyes politikai lépés, ha agyán a politikát annak tartjuk, a minek kell tartani: előrelátás­nak, mert előrelátásból, merítjük, hogy ha majd a gennyedtség az ország közerkölcsi szerveze­tében mind nagyobb-nagyobb tért foglal el, kétségtelen, hogy egyszer a genny egy ponton kifakad, s akkor nem lehet megmérni, hogy az a seb milyen mély, és mily megütközést, és megbotránkozást kelt. (Úgy van! a szélső bal­oldalon) A mi czélunk nem botránykeresés volt, hanem az, hogy a képviselőháznak erkölcsi tekintélyét minél magasabbra emeljük és fen­tartsuk, mert ha a képviselőház a maga erkölcsi tekintélyét elveszti, nem állhat fenn, mint első és legerősebb intézménye az országnak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ha­talmi erővel és anyagi eszközökkel ő nem ren­delkezik, hogy a maga tekintélyét megvédel­mezhesse; (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) tisztán csak az erkölcsi eszközökkel rendelkezik; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) azoknak -bukása a parlamenti rendszer bukására vezet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A Miklós Gyula borsodi főispán esetében, t. ház, én nem vállalom azt a feladatot, hogy rátapadjak arra az emberre. A míg valaki ha­talmas, erős és mindenható, azt, tudhatja a ház, tekintet és kímélet nélkül szoktam meg­támadni. De azt a feladatot, hogy a ki már elbukott, még bukásában ütlegekkel illessem, magamra nem vállalom, ezt átadom a barátai­nak. (Élénk tetszés és taps a szélső baloldalon.) Mi volt Miklós Gyula egyénisége? A jelenkor­nak egyik tipusa. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az volt benne jellemző, hogy minden, a mit mi most a politikai élet alakjainál általános­ságban szétszórva vagy elmosódva tapasztalunk, nála élesen volt kidomdorodva, és épen ezen élessége által bántott és sok ellenségeskedést és kedvezőtlen hangulatot idéztek fel vele szem­ben. De ha mi szemügyre veszszük ezen ügyet és szemügyre veszszük az ő politikai szereplését, nem látunk egyebet, mint hogy benne, mint egy gyűjtő lencsében voltak azok a tulajdonságok összpontosulva, a mely tulajdonságok miatt mi annyi panaszt hallottunk, a melyek miatt a közigazgatás annyit szenved, és a melyeket mi hasztalanul ostromolunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha az orvoslásnak be kell következnie, annak az orvoslásnak nem lehet csak egy esetre szorítkoznia, annak az orvoslásnak is általános jellegűnek és természetűnek kell lennie. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Általános jellegű és természetű orvoslásra nézve két javaslat fekszik előttünk. Az egyik a gr. Csáky Albiné, a másik a Bartha Miklós képviselő úré. Midőn én indítvá­nyomat az első pillanat hatása alatt megtettem, tettem csak csupán a főispánokra, tettem csak csupán saját vármegyémre nézve. Miért tettem én ezt? Mert a főispáni tételnél nem akartam kitenni magamat annak, hogy azzal utasíttas­sam vissza, hogy nem a tételhez illő kérdése­ket vetettem fel. (Helyeslés a szélső báloldalon. Derültség jobbfelől. Zaj. Elnök csenget.) Csupán csak arra szorítkoztam, hogy saját vármegyéik területén, és a községek s törvényhatóság hozzá­járulásából építendő vasutaknak legyenek-e en­gedményesei, csak azért, mert az a viszony, a mely a főispán és a községek közt fennáll, tudniillik az ellenőrzés kötelessége, azonnal meglazul, mihelyt a községek a főispánnak szolgálatokat tehetnek, mihelyt a törvényható­ság anyagi szolgálatokat tehet a főispánnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S a túlsó oldalon nevettek azon, hogy én azt mond­tam, mert a tételhez csak ez tartozik. Hiszen, engedje meg a t. ház, a belügyminiszteri tár­czának a főispáni tételénéi önök merhetnek egy erkölcstisztító jayaslaítal — a miként nevezték — előállani, mert biztosak lehetnek, hogy mi

Next

/
Thumbnails
Contents