Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-546
346. országos ülés 1896. január 3()-4n, csütörtökön. 79 függési viszonynyal szemben kirekesztő rendelkezéseket tartalmazzon. Az «összes összeférhetetlenségi esetek közül, a kormánytól függő viszonyra nézve, két momentum emelendő ki. Az egyik az az erkölcsi függő viszony, a melybe valaki azáltal jut, hogy ha a kormány kinevezésétől függő állást foglal el. (Halljuk 1[Halljuk !) A másik pedig, az anyagi szolgáltatások tekintetéből előállható vonatkozások egész sorozata, a melyeknél fogva a képviselő a kormány tevékenysége által valamelyes-féle befolyásolás alá kerülhet. Hol vannak, és melyek azok a határok, hol keresendők azok, a melyeket a törvényben erre vonatkozólag meg kell jelölni, az tisztán és merőben a társadalmi viszonyoknak, a közéletnek megítélésétől függ, s kiválólag a politikai eszélynek a kérdése. Két momentum azonban, két fő irányelv föltétlenül érvényesítendő a közéletben, akár van összeférhetetlenségi törvény, akár nincs, és ez a két elv az, hogy egyrészt jogosulatlan önérdek a közélet rovására soha ne érvényesüljön, (Úgy van!) a másik, hogy jogosult önérdek, hogy ha a közérdekkel bármily tekintetben ellentétbe jut, a közérdeknek az elsőbbséget ezedálni legyen kénytelen, (Helyeslés jobb felől.) Én megengedem, hogy ezen korlátok tekintetében lehet valamely változtatásának szüksége. Hiszen ennek szüksége a mi köa viszonyaink fejlődéséből azért, mert összeférhetlenségi törvényünk immáron 21 éves, egyáltalában nincs kizárva; azonban én azt hiszem, hogy erre az összeférhetetlenségi törvényre, épen úgy, mint minden törvényre, egyáltalában áll az, hogy annak igazi, benső tartalmat a közéleti felfogás fog adni, hogy ha a törvényhozóknak intencziója annyira áthatja a köztudatot, hogy a közélet önmagától rekeszti ki kebeléből mindazt, a mi tisztességtelen, bárhol jelentkezzék is ez a tisztességtelenség. (Élénk helyeslés.) Ezekből az általános szempontokból megítélve kívánom egyenkint taglalni a határozati javaslatoknak azon részét, a melyekkel a t. belügyminiszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr még tüzetesebben nem foglalkoztak. És mindenekelőtt Herman Ottó t. képviselőtársam (Egy hang a szélsőbalról: Visszavonta!) igen is visszavont határozati javaslatával szemben kell megtennem megjegyzéseimet, azért, mert t. barátom annak daczára, hogy visszavonta határozati javaslatát, fentartotta annak irányát. Ezzel a határozati javaslattal van tulajűonképen kifejezve azon irányzat, a mely dominálja ezt a vitát, és a melynek csak egyik efemer jelentkezése az a másik határozati javaslat, a mely Bartha Miklós t. képviselőtársam által adatott be. Ez a határozati javaslat, a mint azt igen helyesen jegyezte meg a t. kereskede- | lemügyi miniszter úr, a legradikálisabb jelentőségű', mert ez az állásfoglalás, hogyha érvényre jut, akkor alkalmas lesz arra, hogy a parlament összealkotásának mai elemeit teljesen megváltoztathassa és megváltoztassa olyként, a melyről én ki fogom mutatni, hogy azok az elemek nem jobbak a közéletre, mint a minő elemekből a mai parlament alakúi. Mert mit akart t. képviselőtársam ? Azt mondja: rekeszszünk ki a közéletből mindenkit, tegyük a közéletre nézve lehetetlenné azt, hogy a közéletben résztvegyen olyan, a ki a közéleti cselekvőségből magának akár anyagi hasznot húzhat, akár pedig azt érheti el, hogy anyagi károsodástól menekül. Én, t. képviselőház, nem akarok most foglalkozni — miután a t. képviselő úr a határozati javaslatot visszavonta — azzal, hogy miként lehet determiálni a törvényben kifejteni azt a tendencziát, a melyet t. képviselőtársam egész általánosságban úgy fejez ki, hogy minden üzlet, gyár, a melynek a tiszta jövedelmére, nyereségére a kormány bárminemű befolyással lehet, legyen kizárva a közéletből. így van, t. képviselő úr? (Herman Ottó igenlőleg int.) Nohát, ha ez így áll, akkor t. képviselőtársain a közgazdasági faktorok mindegyikét kizárja a közélet teréről, mert nincs az a gyári, az az ipari, az a kereskedelmi üzlet, a melyre és a melynek évi hozamára a kormánynak ingerencziája valamelyes befolyást nem gyakorolhat. Ilyen befolyás különösen kettő van: az egyik az adó vagy adómentesség kérdése, a mely pedig, tekintettel a mi iparfejlesztő törekvésünkre, elég fontos, a másik pedig a vasúti tarifák, a vitelbérek kérdése. De azonkívül még ezer szállal van hozzáfűzve a közkormányzat tevékenysége a közgazdasági érdekekhez. Ezek közül csak a nagyobbakat említem, a vám- és kereskedelmi szerződés, egyes konvenczionális intézkedések, és a hitelviszonyok rendezése, a mi pedig szintén egyik első közgazdasági érdek. Ha tehát a képviselő xír ideális álláspontját a maga rigorozitásában keresztül visszük, akkor ebben a házban nem foglalhat helyet csak két elem: az egyik a nagy vagyonnal bírók eleme, a másik pedig azok, a ki c semmiféle anyagi érdekkel nem fűződnek a közélethez, a kik tehát semmivel sem bírnak. (Egy hang a szélső baloldalról: Megélnek a napidijakból!) De t. ház, akkor -azután azt vélik a t. képviselő urak, elérték azt az ideális állapotot, a mely mint czél szemeik előtt lebegett? Nem; csak egy nagy hazugságot konstituálnának. Mert hiszen azoknak a független, minden kis magánérdek feletti nagy embereknek vannak nagy és hatalmas érdekeik és nagy eszközeik is érdekeik istá-