Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-546
546. országos ülés 1896. január SÖ-án, csütörtökön. 77 Albert t. képviselőtársamnak: hogy ő teljesen helyesen emelte ki múltkori igen érdekes beszédében azt, hogy a magyar közélet ama hosszú évszázadokon át mintegy rá volt átalva, hogy az állami hatalom képviseletében a nemzetellenes törekvések inkarnáczióját lássa. Hát ez sajnos tény, és megengedem, hogy a múltban így volt, és különösen az 50-es évek tapasztalatai után ezzel a ténynyel az első alkotmányos éra számolni is volt kénytelen. De ha így volt ez a ímíltban, vájjon állítható-e ez a mostani nemzeti központi végrehajtó hatalom külső expozituráival, a mai tisztviselői karral szemben? Én azt hiszem, hogy legalább is túlzott volna az a vád, hogy lehetséges volna oly messzeható következtetéseknek a bevonása, a mit a t. képviselő úr akkor tesz, mikor a főispáni intézményt, és az abban szerinte rejlő állami omnipotencziát stigmatizálva, arra a következtetésre jut, hogy ez az intézmény bizonyos esetekben alkalmas lehet arra, hogy ezt a nemzetet legális úton megfossza alkotmányától. Én azt hiszem, hogy ily következtetésre csak az érezheti magát feljogosítottnak, a ki teljesen el van keseredve ennek a nemzetnek közéleti tehetetlensége felett, a ki csakugyan hiszi és vallja azt, hogy ez a nemzet, az egész nemzeti társadalom annyira gyámoltalan, tehetetlen, és a vezetők perverzitása oly intenzív, hogy képes volna azt kieszközölni, hogy a főispáni rendszerrel maga az alkotmány ellen bűnt elkövetni lehessen; a ki hiszi, hogy ebben a nemzetben nincs meg az az ellenállási erő, hogy azt a kormányt, a mely ezt a kísérletet megteszi, elsöpörje a föld színéről. Hát én azt hiszem, t. képviselőtársamnak minden ékesszólása sem fogja ezt a nemzettel elhitetni. De t. képviselőtársam, Horváth Gyula tisztelt barátomnak ama nézeteiről szólani, melyet a tisztviselők politikai joggyakorlatáról kifejezett, készségesen konczedálja azt a tényt, hogy igenis, a magyar hivatalnoki és tisztviselői kar jelentékeny kimagasló részét képezi a magyar iutelligeucziának, de ugyanakkor azt mondja: az intelligeneziának ez a része azonban a kormánynyal szemben teljes függési viszonyban áll, és ez, a mai rendszer szerint, teljesen elvesztette a jogosultságát a közéletben való szereplésre. Meglehet, hogy itt ismétlést mondok, de sajátságos szemüveggel nézik a képviselő urak az ellenzéken a tisztviselőknek a függetlenségét. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nincs is!) Ha egy tisztviselő ellenzéki elveket vall, az ellenzék mellett küzd, akkor független, nagy hazafi, (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van? Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Gajári Ödön előadó: Ha esetleg a szabadelvű párti elveket vallja, (Élénk derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Esetleg!) amellett küzd, akkor rögtön esúszó-mászó, a hatalom előtt meghunyászkodó, önző, hitvány, stréber. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: A biz a! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk/ Elnök csenget.) Ez az elfogulatlan mérték, a melylyel a t. urak a tisztviselők felelősségét megítélik. (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk!) Olay Lajos: Maga sem hiszi, a mit most mondott, mert nem úgy van! (Zaj. Halljuk!) Gajári Ödön előadó: Sohasem mondok olyat, a minek igazságáról meg ne volnék győződve. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De még egy momentum van a képviselő úr felszólalásában, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok, és ez az, hogy a t. képviselő úr reámutat arra az ellentétre, hogy miként vau az, hogy a kormánynak hatalmi omnipotencziája mellett, a mely nyilvánul a főispáni rendszerben, ez a főispáni intézmény teljesen tehetetlen a nemzetiségi izgatásokkal szemben. Hát, t. képviselő úr, feltéve, de meg nem engedve, hogy a nemzetiségi izgatásoknak helyenként sporadicze megjelenő és talán élesebb jelenségei nem egy más irányban megindult társadalmi akczióra támadt reakczió, hanem másnak a következései, nem értem a t. képviselő úrnak felfogásában azután azt, hogy ebből ellenünk szemrehányást kovácsol. Hiszen ép a főispáni intézmény mai informatív jellege nyújtja azt a biztosítékot, hogy a központi végrehajtó hatalom idejében is kellően tájékozva lehet az ily tendencziák terjedelméről, jelentőségéről és tartalmáról. (Felkiált tások a bal- és szélső baloldalon: Az ellenzékről.) Rátérve ezután, t. ház, beszédem tulajdonképeni czéljára, tudniillik maguk a határozati javaslatok és azok indokolásának fejtegetésére, egyáltalán pedig arra az irányzatra, a melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam igen jellemzetesen erkölcs tisztító akcziónak jelzett, mindenek előtt több megjegyzést kell tennem. Először is a leghatározottabban tiltakozom azon, a túloldalról többszörösen hallatott felfogással szemben, a mely e tekintetben a t. ellenzéknek Ugron Gábor t. képviselőtársam által kifejtett álláspontja és a szabadelvű pártnak gr. Csáky Albin t. képviselőtársam által kifejtett álláspontjában liczitácziót lát, és a mely vád a leghatározottabb formában Makfalvay t. barátom által lett formulázva, a ki azt mondta, hogy a szabadelvű pártnak eljárása gr. Csáky Albin határozati javaslatával szemben azt a benyomást kelti, hogy a szabadelvű párt a maga részére akarja lefoglalni magát az erkölcstiszí tító hivatást. (Zaj és mozgás a bál- és smlsó half oldalon. Halljuk!)