Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

545. országos ttlás 1896. január 29-én, szerdán. 51 kérelmezte, akkor a t. képviselő úr megszűnt engedélyes lenni, és egész következtetése eo ipso elveszti alapját. (Úgy van! jdbhfelöl.) Ezt bátorkodom erre a kérdésre válaszolni. Én magam is csatlakozom azon kijelentéshez, a melyet a ház t. elnöke most tett. Ne méltóztassék azt úgy venni, mintha az, a ki valamely viczinális vasútra engedélyt kért és kapott, az már eo ipso piszkos dolgot követett el, vagy hogy az, a ki viczinális vasútat épített, eo ipso gyanús dolgot mívelt. Ellenkezőleg azt hiszem, hogy a kik viczinális vasutak létesítésén fáradoztak, érdemeket szereztek maguknak az ország közgazdasági érdekeinek előmozdítása körííl. (Úgy van! jobbftl'ól.) Ezt mindenkinek el kell ismernie. (Helyeslés.) Abból, hogy fordult elő egy eset, hol bizonyos mértékig visszaélések történtek, valamennyire, a kik viczinális vasutaknál angazsirozva voltak, hasonló következtetést vonni a legnagyobb igazságtalanság és méltánytalanság. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Aíért kell parlamenti bisottság!) Hisz az a kérdés, hogy a jövőre adassanak-e egyáltalán engedélyek képviselőknek és köztisztviselőknek; nem is azért keletkezett, mintha azáltal, hogy ily engedélyt kap, az illető már meg volna bélyegezve, hanem csak azért, hogy ilyen az utóbbi időkben felmerült, és megújuló gyanúsításoknak a képviselők jövőben kitéve ne legyenek. (Igaeí Úgy van! a jobboldalon.) így állván a dolog, azt gondolom, hogy a t. ház is osztozik azon felfogásomban, hogy mindazon okoskodás, mintha a képviselőkre, a kik viczinális vasutakkal foglalkoztak, valami gyanú hárulhatna, önmagától elesik. (Helyeslés.) Ezeket akartam azon felfogással szemben elmondani, a melynek tisztelt képviselőtársam most kifejezést adott. (Helyeslés a jobbóldalon.) Perczel Béni jegyző: Boros Béni! Boros Béni : T. képviselőház ! Engedjék meg, ha gyengélkedő állapotomban felszólalok és csak gyarló előadással, rögtönözve tudom elmondani azt, a mit elmondani mégis kötelességemnek tartok, mert, felfogásom szerint, a vita tárgyát oly kérdés képezi, a melylyel könnyelműen, felületesen elbánni nem lehet és nem szabad, és a mely összefügg az ország egyik legfontosabb közgazdasági érdekével. Megvallom őszintén, hogy azokat, a mik itt a parlamentben elmondattak, csak az újságokból olvastam, mert betegségem a háztól távol tartott. De már ebből kifolyólag is csodálkozásomnak kell kifejezést adnom a felett, hogy a ház egy inczidenst, a mely felmerült, és a mely a viczinális vasúti építkezés történetében egy nem kedvező és nem kellemes lapot képez, hogy ezt az inczidenst a t. ház számos tagja és szónoka felhasználta arra, hogy mindent, a mi viczinális vasúti kérdéssel összefügg, a sárba tiporjon ós bemocskoljon. Magyar szokás ez, t. ház, hogy mindig túllövünk a czélon; hiszen már az; is elégtételt adhatott volna t. képviselőtársaimnak, hogy egy nem helyes úton történt eljárás általános felháborodását képezte a közvéleménynek. Hát nem megnyugtató-e az ránk nézve, hogy preventív rendszabályok nélkül is elesik az, a mi rossz, a mi helytelen ? De ezenkívül még mit akarunk tenni? Egy helytelen és elítélendő ügybe bele akarunk rántani mindent, a mi csak névleg és formailag ez ügygyei, sőt az egész viczinális vasúti ügygyei összefügg. Ezt lehetetlen hallgatással mellőznöm. Hová jutottunk el a vita során? Oda, hogy az újságok felsorolják azokat, a kik valaha csak viczinális vasutakat építettek és pedig úgy, hogy a sorok közt olvasva, azok már megbélyegzett emberek. Hát helyes eljárás ez? Nem, hanem magyar tempó és pedig felületes magyar tempó. T. uraim! Ebben a házban mi évek hosszú során keresztül, többször, napokon keresztül tárgyaltuk azon intézkedéseket, melyek lehetővé tegyék, hogy az ország viczinális vasútai kiépüljenek. Miért tettük azon intézkedéseket? Azért, hogy ne építsünkjvasútakat? vagy hogy akkor, a mikor ezen intézkedéseknek igen kedvező eredménye volt, midőn több ezer kilométernyi hosszú viczinális vasutakat építettünk, hogy akkor egyszerre kijelentsük, hogy minden, a mit tettünk, helytelen volt, rossz volt, tehát oly eljárás volt, a mely azt, a ki vele foglalkozott, bemocgkolja? Azért igyekeztünk sikeresen előre törni azon az úton, a mely az ország haladására vezetett, hogy most a czélnál egymást a sárba rántsuk, becsméreljük ? Ezt az eljárást, t. ház, saját tiszta repulácziónk érdekéből nem tűrhetjük. Épen azért ott kezdem, a hol mindjárt kezdenem kellett volna, hogy én gr. Csáky Albin indítványát a magam részéről nem fogadom el; én egyáltalában nem akarom annak az indítványnak jogosultságát, vagy annak jogosulatlanságát vita tárgyává tenni, de a magam részéről nem járulok hozzá, (Zaj.) mert nem tartom az országgyűlési képviselőt becstelen és erkölcstelen embernek, azért, mert vasúti konczesszióért folyamodik és vasú tat igyekszik kiépíteni. (Zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, tudom én azt jól, hogy az indítványban ez nincs benne, de micsoda inczidens hozta létre az indítványt ? Egy előfordult eset, melyet mindnyájan elítélünk, de mely rajtunk kivtíl állván, okúi nem szolgálhat arra, hogy magunkat mindnyájunkat kizárjuk azon jogból, a mely nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk. Hiszen, t. uraim, kinek feladata viczinális vasutakat építeni ? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak talán elfeledni, hogy Francziaországban határozottan a