Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

554. országos ülés 1896. február 8-án, szombaton. 289 elsőrangú kötelesség; és ez az, a mi kiváló gondoskodásnak tárgyát képezi. T. képviselőház! Eredeti szándékomtól, hogy még sok kérdésről szóljak, eltérek, mert látom, hogy ennek valósítása végtelenül hosszú időt venne igénybe; (Halljuk;/ Halljuk!) csupán a szakiskolák kérdésére nézve óhajtanék némely dolgot még t. képviselőtársaimmal közölni. A szakiskolák egy része a közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt áll. Én sokáig foglalkoztam ezzel, mert sokszor felvetették itt a házban is azt a kérdést, hogy helyes-e ez a megosztása a hatásköröknek, hogy az ipariskolák egy része a kereskedelemügyi miniszter, másik része pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatásköréhez tartozik. Én abban a meggyőződésben vagyok, —- nem akarok most ezen kérdésnek elméleti részébe bocsátkozni, hogy mi helyesebb és czélszerfíbb felügyeleti elv — hogy az, a mi szorosan gyakorlati irányú, mondhatnám rnűhelyszertí foglalkozás, az a kereskedelemügyi miniszter hatásköréhez kell, hogy tartozzék, a didaktikai részben azonban fentartva a magam részére a felügyeleti jogot. Ennélfogva jelenthetem is, hogy tárgyalásokat folytatok a kereskedelemügyi miniszterrel arra nézve, hogy a budapesti állami ipariskola, a technológiai iparmúzeummal együtt, a mely vele helyi kapcsolatban van, az ő felügyeleti hatáskörébe menjen át, természetesen fentartva magamnak a ^didaktikai felügyeletet. Á felső kereskedelmi iskolák részére új tantervet léptettem életbe a kereskedelmi miniszterrel egyetértőleg. Régen húzódik már a dolog, hogy a kereskedelmi iskolák tanterve megáll? píttassék. Én ezen tantervet nem tekintem véglegesnek, hanem kísérletet óhajtottam tenni, — a hézagokat az élet szokta legjobban kimutatni — ezért nem is törvényjavaslat, hanem rendelet alakjában léptettem életbe. A kereskedelmi iskolákat ki is vettem a tanfelügyelők felügyeleti jogköréből, s épen ezért a tanfelügyelők időt nyernek, hogy inkább a népoktatási intézetekre ügyeljenek fel. Thaly Kálmán t. barátom felemlítette ezzel kapcsolatban a keleti kereskedelmi tanfolyamot. Azt a kérdést intézte hozzám: vájjon annak önálló fejlesztése-e a czélom, vágy pedig az, hogy a mint magát kifejezte, ez a tanfolyam továbbra is kapcsolatban maradjon a kereskedelmi akadémiával ? Hát, t. ház, ez ma is némi kapcsolatban ugyan, de mintegy önállóan van oda beillesztve. Minthogy ezen tanfolyamon már is igen kedvező eredmények érettek el, feladatomnak tekintem, hogy az, mint nagyobbszabáaú intézet fejlesztessék ki. (Helyeslés.) T. ház! Már most nem terjeRükedem ki a többi kérdésekre, mert lesz alkalmam azokról KÉPVH. NAPLÓ. 1892—-97. XXIX. KÖTET. majd az egyes tételeknél esetleg szólani; csupán csak arra akarok rátérni, — mert Thaly Kálmán t. barátom is felhozta — hogy vájjon az a múzeumi bizottság fennál-e vagy sem? Erre nézve az a kijelentésem, hogy én az országos műkincsek tárházaira vonatkozólag — neveztessen a múzeumoknak, képtáraknak, vagy bármiknek — a legszigorúbb ellenőrzési szabályzat kidolgozását teszem feladatommá. Foglalkozom ezzel már régebben ; és én azon felfogást, a mely itt honol, hogy az ily intézetek élén állók bizonyos tekintetben majd csak nem önállóságot vindikáltak maguknak, egyáltalában helytelennek tartom, mert felügyeletnek, ellenőrzésnek a világon mindenféle intézménynél kell lenni, s én a felügyelet és ellenőrzés szervezetére vonatkozólag meg is teszem a kellő javaslatot. (Általános helyeslés.) T. ház! Bocsánatot kérek, még legfeljebb csak tíz perezre veszem igénybe a t. képviselő urak figyelmét (Halljuk! Halljuk!) ós áttérek a kultuszkérdésekre, tudniillik azon észrevételekre, a melyeket Ugron Gábor, Sághy Gyula ós Hock János t. képviselőtársaim tettek a kultuszkérdésekre vonatkozó beszédemre. A t. képviselő urak, s különösen Hock János képviselő úr, általában kijelentették azt, hogy rokonszenvvel fogadták úgy a kongruára, mint az autonómiára vonatkozó előterjesztésemet. De miud hárman kifogásolták azt, hogy az időpontra nézve is nem eszközöltem ki legfelsőbb rezolucziót.(2TaK?wA;/ Hall juh!) T. ház! Én jó okaimat előadtam itt a házban; elmondottam, melyek azok az okaim, a melyek miatt a fix időpontot meg nem határoztam. Ugron Gábor: Millenáris okok! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ebből is következik, hogy itt valóban peremptorius okot hoztam fel, tehát nem toltam el a kérdést. Várady képviselő úr mindig szememre hányhatja, hogy én csak a milleniiim évét és a választási dolgokat hoztam fel, ennek következtében nem mondhatja azt, hogy ürügyet kerestem, mert megmondottam jó okaimat, melyek tisztán peremptorius természetűek . . . Várady Károly: Egy szót sem szólottam ! Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: . . és méltóztassék elhinni azt, hogy én Ígéretet az időpontra nézve nem teszek, mert nem is tehetek; könnyelmű volnék, ha megtenném most, de azt Ígérhetem, hogy ha ezen a helyen leszek, valószínűnek tartom, hogy a jövő évben, a választások megejtése után a a kongresszus összehívására nézve ő Felségének előterjesztést tehetek. Hock János t. képviselőtársam fejtegetéseim egy részét félreértette, midőn tudniillik bizonyos tréfálkozásokba bocsátkozott a kongruának kiosz37