Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-554

284 Í54. országos ülés 1896. február 8-án, szombaton. a polgári iskola tantárgyait; a két felső osztályba azonban, lehet mondani, senki sem jár; tehát a négy osztályt elvégezve, csonka tudással megy ki az életbe a tanuló, hogy kereskedő vagy iparos legyen, a másik rész pedig átmegy a gimnáziumokba. Tehát azt a feladatot, hogy művelt kereskedőket, iparosokat képezzen ez a polgári iskola, — gondolom, a boldogult Csengery volt az, a ki leginkább propagálta ezt az eszmét — ezt a czélt Ina alig érik el nálunk a polgári iskolák. Azt gondolom, nagy hibát követett el a törvényhozás akkor, mikor a minősítési törvényben a legkisebb állásokra is majdnem mindig érettségi vizsgálatot kíván meg és a polgári iskolákról oly mostohán gondoskodott. Mert a szülő első sorban azt kérdezi, hogy ha elvégezi a gyermeke azt az iskolát, mi lehet belőle, van-e abból annak gyakorlati haszna; így tehát a gyakorlati életczél, ha nincs kapcsolatban az iskolával, akkor az az iskola megbukott. ( Úgy van! Igazi) Azok pedig, a kik valamely iparosmühelylyel hozták kapcsolatba a polgári iskolát, teljesen eltévesztették a czélt. Csalódtak, hogy így majd a polgári iskolákba fogják járatni gyermekeiket a szülők, hogy ott azután művelt iparost: lakatost vagy egyebet képezzenek belőlük. Ezt perhorreszkálják a szülők mindenütt, akkor inkább elviszik gyermekeiket valamelyik mesterhez, a hol jobban kiképezheti magát az illető mesterségben. Ez tehát megbukott. Én, t. ház, azt gondolom, hogy a polgári iskolák tantervét olykép kell megalkotni, hogy ez az iskola a negyedik osztályban már egy bevégzett tantervet, kész anyagot nyújtson, úgy hogy azután csakugyan ebből az iskolából müveit kereskedő és iparos léphet ki. (Helyeslés.) így van és lehet ennek nagy jelentősége, különösen, ha kapcsolatba hozzuk felsőbb szakirányú osztályokkal, melyek különböző élethivatásra képesítenek, de a mai szerkezetében nem. A minősítési törvény revíziójánál gondoskodni kell arról, hogy például a távirdai és egyéb állásokra — most nem akarok részletekbe bocsátkozni — képesítést adjon a polgári iskola, és akkor azt hiszem, hogy a polgári iskolát visszaadjuk a maga eredeti és igazi rendeltetésének. (Helyeslés.) T. ház! Az egységes középiskola eszméjét is felvetette Okolicsányi t. képviselőtársam, de fölvetették mások is. Legyen szabad erre nézve is nyilatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Sághy t. képviselő úr mondta, hogy merészen törjünk előre, az egységes középiskola eszméjét vigyük diadalra. Én, t. ház, meggondolva és minden lehetőséget, minden körülményt latba vetve szoktam elhatározni magamat a közoktatásügyi politika terén, de elég bátorságom is van, és tessék elhinni, hogy mikor úgy látom előkészítve a talajt, hogy az egységes középiskolával előállhatok, a nélkül, hogy az azután puszta név legyen, minden körülmények közt megteszem a kötelességemet az egységes középiskola életbeléptetése érdekében. Mert kijelentem, hogy az, mint czéí lebeg előttem és minden egyes intézkedésemben oda konklúdálok, hogy az majdan ebbe a nagy intézménybe beilleszthető legyen. De beszéljünk a kérdésről teljesen nyíltan. Az egységes középiskola eszméje, méltóztatnak tudni, a külföldön sehol még diadalra nem jutott. S mi ennek oka? Az, hogy a latin nyelvet elejteni nem merik és nem is akarják. (Egy hang balfelöl: Az helyes!) Madarász József*. Elég rossz! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: És ez az oka, hogy itt is, midőn az egységes középiskola eszméjével foglalkozunk, a latin nyelv alapján foglalkozunk vele és így kénytelenek vagyunk csak bifurkáczióval gondolni az egységes középiskolára, és tulajdonképen a dolog lényegében, bifurkáczió mellett, mégis csak az egységes középiskola is a kettős középiskola karakterével bír. Ha valaki oly merész, mint Hoitsy t. képviselő úr, hogy a középiskolai oktatás tengelyévé tisztán a természettudományokat teszi, a mit a magam részéről el nem fogadhatok, az hamarabb juthat az; egységes középiskola eszméjének megvalósításához, mint a humaniorok klasszikus irányzatának képviselője. De midőn az egész külföld erős okokból ragaszkodik a latin nyelvhez, mely nélkül kizárólagos középiskolai rendszert nem óhajtanak, megvallom őszintén, daczára annak, hogy nem szoktam bátortalan lenni reformjaimban és elhatározásaimban, azt a bátorságot nem érzem magamban, hogy én izoláljam Magyarországot az egész nyugati külföld középiskolai tanrendszerétől és talán czivilizácziójának irányától. Ezt a bátorságot nem érzem; a ki érzi, az majdan ezen helyről meg foja valósítani. De, mondom, mint egy eszme lebeg előttem, hogy az egységes középiskolát megteremtsük vagy legalább is megközelítsük, és az arra vezető eszközökkel ezt meg is teszszük, mert tulajdonképen az átmenet a gimnáziumból a reáliskolába és a reáliskolából a gimnáziumba nálunk szerfelett meg van könnyítve. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a gimnáziumba járó tanulóifjúság mind jurista, tanár és pap lesz és más. Hiszen itt vannak a hivatalos statisztikai adatok, hogy például a politechnikumban az idén sokkal több gimnazista iratkozott be, mint reálista. És megjegyzem, hogy a politechnikum tanárai szeretik a gimnazistákat. Nálunk a tanítás czélja és eredménye tekintetében nagyban és egészben az egységes iskola eszméje majdnem realizálódik, mert az átmenet könnyű* és mert