Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-553

553. országos ülés 1896. február 7-én, pénteken. 257 letet említettem, melyet az állam részéről a tanfelügyelők gyakorolnak. De rajjon miként és mily mértékben gyakorolják? Erre nézve hivatkozom először magának a t. miniszter úrnak ama statisztikai adatára, hogy a tanfelügyelők az 1893/4-ik iskolaévben a felügyeletükre bízott iskoláknak csak felét látogatták meg, másodszor hivatkozom ugyancsak a miniszter úrnak arra a czélzatára, hogy már ez évre segédtanfeltigyélőket és 25 tollnokot akar kinevezni. Tudom, hogy ezen 37 százaléknak nem a miniszter úr az oka, sőt örömmel látom, hogy e bajon segíteni akar. Csak az a kérdés, vájjon a czélzott intézkedéssel segíthet-e? Szerintem egyáltalán nem segíthet. Az a régi rendszer, melyet — sajnos — kivált a közigazgatás terén ma is követnek, hogy tudniillik ha a főnök úr panaszkodik a munka sokasága miatt, nevezzünk ki mellé segédfőnököt vagy segédtisztviselőt, és ha akkor is panaszkodik, írnokot, s ha akkor is panaszkodik, napídíjast: e régi rendszer sohasem vált be, és ezután sem fog beválni. Nyerhetünk ugyan ez úton munkáskezeket, melyek csakugyan dolgoznak; de hát az a főnök azután dolgozik-e ? Hogyne dolgoznék! De aztán — nagy tisztelet a kivételeknek — dolgozik úgy, hogy pipázik és korteskedik. Ha már a tanfelügyelőknek, mint tegnap Kozma t. képviselőtársam is említette, oly óriási a kerületük, hogy fizikai lehetetlenség azt bejárniuk: szakítsa ketté a miniszter úr a kerületeket, és nevezzen ki más tanfelügyelőt, de ne tollnokot! Van ugyan a miniszter úrnak a felügyelet hatályosabbá tételére más terve is tudtommal, és ez az iskolalátogatói intézménynek újjászervezése. Hogy miben fog állani ez az újjászervezés, és hogy mi lesz majd annak a következménye, azt én még most nem tudhatom, s így nem is bírálhatom el, hanem igénytelen nézetem szerint jó, hasznos és czélravezető lehetne az iskolalátogató intézmény akkor, ha az oly módon szerveztetnék, hogy az iskolalátogató, a mint egyrészről mintegy jobbkeze, valódi segítsége lehetne a ^tanfelügyelőnek, másrészről tanügyi jelentése alapján egyúttal mintegy ellenőrzéséül is szolgáljon a tanfelügyelőnek. Úgy értem ezt, t. ház és t. miniszter úr, hogy — természetesen, ha alkalmas emberek vállalkoznának rá — kétféle iskolalátogatók neveztetnének ki. Az első csoportban lennének olyanok, a kik miként eddig, úgy ezután is az illető tanfelügyelőket értesítenék saját szerzett tapasztalataikról ; a második csoportban pedig olyanok lennének, a kik egyáltalán nem a tanfelügyelővel, hanem egyenesen a minisztérium mai, ilietőKÉPVH. NAPLÓ. 1892 —97. XXIX. KÖTET. leg annak valamely tagjával: vagy az államtitkárral, vagy a miniszteri tanácsossal lennének összeköttetésben, és azt értesítenék közvetlenül a felügyeletükre bízott községek, városok tanügyi állapota felől. Ily módon, igénytelen nézetem szerint az iskolalátogatók csakugyan segítségére lennének a tanfelügyelőknek, de másrészről meglenne a tanfelügyelők felett a közvetlen ellenőrzés is, nem a személyek által, hanem egyrészről a tanfelügyelőnek, másrészről az Iskolalátogatóknak ugyanazon egy helyre, a minisztériumhoz tett jelentése által. (Úgy van! a saélsö baloldalon.) Igaz, hogy ez csak saját véleményem, mindazonáltal bátor vagyok ezt a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani azért, mert megvallom, én azt szeretném látni, hogy ne csak a lapokból és a betűkből olvashassuk azt, hegy a királyi tanfelügyelőknek Magyarország közoktatási ügyének vezetésében milyen fontos és elsőrangú szerep jutott, hanem azt óhajtanám, hogy már látnók a gyakorlati életben is, a tanügyek terén, hogy azok a tanfelügyelők e nagyszerű feladatnak meg is felelnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És most, t. ház, legyen szabad áttérnem az iskolák működésének másik irányára, nevezetesen az iskolák nemzeti és vallásos nevelésére. (Halljuk! Halljuk!) Az iskoláknak nemcsak tanító-, hanem nevelő-intézeteknek is kell lenniök. Igenis azt óhajtjuk és azt akarjuk, hogy a mi magyar iskoláink ne csak a tanítás, hanem a nevelés terén is működjenek, hogy az iskolák növendékei nemzeti s vallásos nevelésben részesüljenek; azt kívánjuk és azt akarjuk, hogy a magyar nemzeti géniusz ne legyen idegen sehol a magyar földön, de sőt lebegjen az ott mindenütt; minden iskolában, minden tanteremben ott legyen, ott lebegjen az és otthonosan érezze magát, és a vallásosság szellemét ne űzzük, ne taszítsuk ki mintegy kényszerrel az iskolák falai közöl. Igenis azt kívánjuk, azf; akarjuk, és azt követeljük, hogy a mi iskoláink nemcsak tanító-, hanem nevelő-intézefcek is legyenek. De hogy az iskola ebben az irányban is teljes sikerrel működhessék, erre nézve épúgy, mint amott a tanításnál, itt is bizonyos kellékek kívántatnak. Ily kellékek szerintem: hogy az iskolákban magyar tanítók legyenek ; hogy tankönyvekűl, a tárgy természetéhez mérten, csakis magyar szellemben írott művek használtassanak ; hogy — különösen és főképen a nemzetiségi vidékeken felállított iskolákban — az ingyenes oktatás hozassék be. Szederkényi Sándor: Mindenütt! Madarász Imre: Azt mondtam : különösen 33