Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-552
254 5Í »2. orMáge* ViUt 1*96. febrnAr 6-án, esittiSrtökS*, dési képesség. Ha a t. miniszter úr egy oly törvényhozási intézkedésre gondol, a mely szigorúságával a felekezeti iskolák fentarthatását anyagi okokból lehetetlenné teszi s ez által azokat sorról-sorra mintegy szélnek kergeti: ily módon talán érhet el bizonyos, bár csak külső Bikereket; de nem hiBzem, hogy ehhez a módhoz forduljon, mert egy ily lépés, a maga lassan ölő mérgével, politikailag igen megboszúlhatná magát. Ezért, az állami népiskolák tovább tovább való terjesztését illetőleg, meg kell maradnunk azon a számítási nyomon, a melyet az eddigi statisztikai adatok eredménye erre a czélra kijelöl. Keletkezett 1869-től 1889-ig, vagyis húsz év alatt, állami népiskola 783. Az átlagos évi szaporodás tehát volt 39. Keletkezett ismét állami népiskola 1889-től 1895-ig, vagyis öt év alatt Összesen 110. Itt az átlagos évi szaporodás már csak 22. Az összes népiskolák számához viszonyítva volt az állami népiskolák arányszáma 1889-ben 4'74 százalék, 1894-ben pedig 5*29 százalék. Az átlagos évi számarányszaporodás tehát az utolsó öt év alatt nem volt több, mint egy tizedrésznyi százalék. Ennyi volt 1895-ig az állami népiskolák térfoglalása és terjeszkedése. Az úgynevezett millenáris népiskolák fel fogják az arányszámot emelni 748 százalékra. Én megengedem, hogy az állami népiskolák számát nagyobb áldozatokkal lehetséges lesz még ezen túl is bizonyos mennyiségig fokozni, különösen oly helyekre kiterjesztve, a hol eddig még semmiféle népiskola nincsen, vagy a hol az illető felekezetnek iskolafentartó ereje végkép kimerül s felmondja e miatt a további szolgálatot. A továbbterjedés lehetősége azonban a 10 egész százalékot aligha fogja meghaladni. De tegyük fel, hogy meg fogja haladni, sőt menjünk a vérmes reménykedésnek útján tovább és tegyük fel, hogy az eddigi számarány valami csodás módon háromszoros magasságra fog emelkedni; még ekkor is nemzeti szempontból miféle nagy eredmények lesznek várhatók? Erre nézve némi tájékoztató számítás már most is tehető. A miniszteri jelentés számadataiból kivehetőleg eddig állami népiskolába járt minden tényleg iskolába járó száz németajkú tanköteles közü'l 5, ugyanannyi és olyan tótajkú tanköteles közül 5, ugyanannyi és olyan román nemzetiségű tanköteles közül 3—4, ugyanannyi és olyan rnthén tanköteles közül 6, ugyanannyi és olyan horvátvend tanköteles közül 7—8, ugyanannyi és olyan szerb tanköteles közííl 2—3. Most már ha meggondoljuk, hogy általános kulturális szempontból a magyar vidékeket sem lesz szabad elhanyagolni, . . . Endrey Gyula : De nem ám! Pogrányi József: . • . még az alig hihető háromszoros számarány mellett is az a kép tárul elejbénk, hogy minden száz-száz tanköteles közül felekezeti iskolában fog maradni 85 német, 85 tót, 96—97 román, 94 ruthén, 92—93 horvát-vend és 97—98 szerb. Mindezek elég világosan szóló bizonyítékok a mellett, hogy a t. miniszter urnak az állami népiskolák szaporítására fektetett tervei és számításai sikeréhez jogosult reményeket ne ffízzünk. (Úgy van! balfelöl) Jól tudom, tisztelt képviselőház, a jelen politikai és társadalmi közélet izgalmas viszonyai az államosításnak békés keresztülvitelére nem egészen alkalmasok. Ha a t. közoktatásügyi miniszter úr, egész őszinteséggel, erre a körülményre fektette volna az államosítás ellen használt érveléseit, talán fel sem szólaltam volna; de ő meghátrálását a felekezeti érdekek előtt a szabadelvüség leplével törekszik takarni, a mi nagyon is alkalmas lehetne arra, hogy az államosítás kérdése a közvéleményben hosszasabb időre elaltattassék. Ez az elaltatás azonban nem fog sikerülni, t. miniszter úr; a dolgok és viszonyok kényszerereje meg fogja érlelni hozzá a köztudatot, a közvéleményt, hogy megítéltessék : mi nehézkedik nagyobb súlylyal a mérlegre: az államnak, a nemzetnek valódi létérdeke-e, vagy a t. miniszter úr puszta liberálizmusa-e, a mely a maga elvont értelmében nemzeti szempontból nem ér semmit? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisztelt ház! Én nem lehetek bizalommal oly népoktatási politika vezetése iránt, a mely a népoktatás általános érdekeit a felekezetiség érdekeinek fel hagyja áldozni, a mely néptanítóinkat hagyja továbbra is nyomorogni, a mely politika egész nemzedékek nevelésének szellemi irányát idegen czélzatú törekvéseknek és faji aspiráczióknak zsákmányul odaengedi, és ha mégis megtzavazom az államosítás elvének fentartása mellett a közoktatási költségvetést, teszem ezt azon magasabb nemzeti érdekekre való tekintetből, a mely tisztelt elvtársaimmal egyetemben engem is annak az eleven érzésére indít, hogy minden maroknyi anyagi áldozatban, a mit közművelődésünk emelésére fordítunk, államiságunk szilárdításának s nemzetünk erősbítésének egy-egy emeltyűjét lássam s ennélfogva azt helyes belátással meg nem tagadhatom. (Élénk helyeslés és éljemés a bal- és smélsö báloldalon. A ssónoko' számosan üdvősilik.) Elnök: T. ház! A holnapi ülés napirendje lesz a közoktatásügyi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Ezzel az ülést bezárom. (A$ ülés végződik d. u. 2 óra 25 pereikor.)
