Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-550
186 550. országos ülés 1896. február 4-én, kedden. határából is lökni. Nekünk századokon keresztül az volt a helyes politikánk, hogy minél több munkaerőt, munkaképes és tanúit embert az ország kebelébe befogadjunk, és hogy az itt, ezen országot, annak alkotmányát, szabadságát megismerve, ezen országnak önmaguk, de gyermekei is hű polgáraivá változzanak át; és ha végigtekintünk a magyar társadalmon, látjuk, hogy az a sok német nevíí ember, különösen sok olyan, a ki -katona-iskolából került ki, és a katonai nevelésnek évtizedeken keresztül való kihatásai után is, ha Magyarországon megtelepszik, itt a politikai jogokat és szabadságokat használta: Magyarországnak nemcsak leghívebb, de egyúttal, lehet mondani, legansarnirozottabb polgárává és a magyar nemzet leghívebb barátjává változott át. Mi tette ezt? Tette a jogoknak és szabadságnak az az élvezete, a melyet Magyarország mindenkinek juttat, és a melyet másutt nem találni fel. (Igám ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Micsoda gondolkozás vezetheti a rendőrséget és a belügyminiszter urat akkor, mikor a munkásokat, a kiknek foglalkozásuk van, a kik mestereknél avagy műhelyekben vannak alkalmazva, minden bírói ítélet nélkül, egyszerű gyanúsításra, csak a fogdmegek rájuk küldésével megragadják és az országból kihurczolják, eltávolítják? (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Eltávolítják nagyobb számban és feltűnő módon. Azt hiszi a t. belügyminiszter úr, hogy a szocziális kérdéseket ilyetén módon, hogy a szocziálisták vezérembereit, vagy pedig némely agitátorait eltávolíttatja, meg lehet oldani? Higyjék meg, hogy a békülékeny, szabadság alapján álló és a munkások ügyeiről atyailag gondoskodó politika sokkal többet tud meggátolni azokból a szocziális törekvésekből, mint a brutalitás, az igazságtalanság, a jogok nak elkobzása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Itt van például egy eset, mely mostanság történt. (Halljuk! Halljuk!) Jakobovszki Sándor szabó, a ki Oroszországból származott lengyel ember, dolgozott Budapesten egy Martini nevű szabónál; egy napon a rendőrség szépen elvitte őt a műhelyből azon a czímen, hogy őt ki fogja szolgáltatni Ausztriának; kiszolgáltatta Bécsnek és ott azt mondották annak a munkásnak, hogy a svájezi határra fogják tolonczolni. Bírói ítélet nem létezett, a melynek alapján ez történhetett volna. (Nyugtalanság; zaj a szélső baloldalon.) Mit követett el ez az ember, a miért vele ilyen kurtán és ilyen erőszakosan, a polgári szabadság megsértésével kellett elbánni? Miért nemcsak a magyar polgárokat, hanem minden idegent, a ki az országban van, védelmeznek és oltalmaznak a mi törvényeink? Nem tudom, majd megmondja a belügyminiszter úr; de a mi később történt, az az érdekes. (Halljuk! Halljuk!) Az az érdekes, hogy Bécsből pedig a rendőrség ezt az Oroszországból származó lengyel embert a muszka határszélre tolonczolta, és csak a közbelépésnek, épen egyik képviselő társunk közbelépésének köszönhető, hogy az orosz rendőrhatóságnak ki nem szolgáltatták, hogy a magyar kormány szabadelvüségének dicsőségét Szibéria ólombányáiban zenghesse. (Élénk tetszés és helyeslés a snélsb' baloldalon.) Engedje meg a t. belügyminiszter úr, de az ilyen esetektől óvakodnunk kell; mert bármint gondolkozzanak is a t. túloldalon a szocziális kérdésről, én meg vagyok arról győződve, hogy az az egész világnak egy nagy közgazdasági kérdése, a melyet hatalommal, erőszakkal megoldani nem lehet, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely a közgazdasági politika útján kell hogy megoldást nyerjen. Igaz, hogy Európa és a világ ma nem látja ezen kérdésnek fejlődési útját, de kétségtelenül tudjuk azt, hogy mikor a bajok felhalmozódnak és a bajoknak felhalmozódása a társadalmi rend hibás beosztásából támad, előbb-utóbb megtalálják e tanok azt az utat és módot, a melyen érvényesülni fognak. De kétségtelen az is, hogy egész Európában egy oly hatalmas szervezet a szocziálista párt, a mely hatalmas szervezet Európának nagy megrázkódtatásokat okozhat. Arról a kérdésről, hogy ezzel a hatalmas szervezettel szemben Magyarország, a mely iparilag hátra van maradva, milyen politikát kövessen, nekem megvan a magam nézete. (Halljuk! Halljuk!) Minekünk épen hátramaradottságunknál fogva alkalmunk van kézzelfoghatólag és szemmelláthatólag megismerni a szocziális bajoknak keletkezését, okait és kútforrásait. El kell távolítanunk azon okozatokat, a mely okozatok Európának társadalmi rendjét ily nagy megrázkódtatásokkal fenyegetik, és nekünk, kik hátra vagyunk maradva, társadalmi szervezet és anyagi élet rendében ezen elmaradottságunk hátrányai mellett egyetlen előnyünket, hogy az előrehaladottabb nyugoti államok példájából okulást meríthetünk, fel kell használnunk és igyekeznünk kell a szocziális kérdést itt annyira megelőzni, annyira elejébe kerülni bölcs és okos törvényhozással, de nem rendőri önkénynyel és üldözéssel, hogy midőn Európa nyugatában talán a megrázkódások és véres forradalmak ideje be fog következni, itt Magyarországon ez a gazdaságilag részben megelőzött, részben megoldott kérdés ne okozzon nagyobb izgalmakat és megrázkódtatásokat. Ha ezt a magyar politikusoknak sikerül elérniök, akkor Magyarország jövendőjét biztosították, még pedig azáltal, hogy míg Európa nyugatán a társadalm.