Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-550

172 S50. országos ülés 1896. február 4-én, kodden. sok száma fogyott; hogy azoknak a járásorvosi állásoknak, melyeknek száma úgyis kevés, ez idő szerint 16%-a betöltve nincsen; hogy Magyarország 11.105 községében orvos egyáltalában nincsen ; hogy a meghaltak 28°/o-a minden orvosi segedelem nélkül halt el; és hogy egyáltalában az egész jelentés azt a képet nyújtja, hogy bizony Magyarország közegészségügyi viszonyai kedvezőknek nem mondhatók és hogy azok tervszerű gondozás tárgyát nem képezik. De hát, t. ház, nem az ellenzék hivatása az, hogy a miniszternek egységes konczepcziókkal szolgáljon. Mikor a t. miniszter ár elvállalta ezt az állást, kötelességében állott ügyet vetni arra, vájjon bir-e azokkal a képességekkel, a melyek a belügyi igazgatás minden ágára szükségesek; és én r,em is azért szólaltam fel, hogy e tekintetben talán propozicziót tegyek, hanem két specziális körülménynél fogva. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza t. barátom a tegnapi napon említette, hogy bizony a főváros közegészségügyi viszonyaiban egyes bajok konstatálhatok. Én első sorban is kifogásolom a budapesti fertőtelenítő inté£etet, a mely helyesebben nem is fertőtelenítő intézet, hanem egy összetákolt bódé, mely az ország szívének, a fővárosnak méltán szégyenére válik. Erre tehát a t. belügyminiszter úr figyelmét bátor vagyok felhívni. Ily intézet minden müveit európai városban fel van állítva. Minálunk is megkezdették és az illetékes körök mindent elkövettek arra, hogy tisztességes helyiségben, kellően berendezve létesíttessék ez a fertőtelenítő intézet. De ha az ember ezt megtekinti, igazán a szégyenpír futja el az arczát, mert egy pár összetákolt bódénál egyebet nem talál és ezt nevezik Budapesten fertőtelenítő intézetnek. Én, t. ház, felhívom a t. belügyminiszter úr figyelmét erre a körülményre, különösen most, midőn a közelgő kiállítás alkalmával Európa több részéből fognak bennünket megtisztelni. Igyekezzék a miniszter úr ezt az intézetet még a kiállítás megnyitása előtt — a mi utóvégre is sok költségbe és időbe nem kerííl — oly karba helyezni és helyeztetni a főváros által, a mely ezen intézet lényegének és hivatásának megfelel. Ez az egyik, t. ház, a mi miatt felszólalni bátor voltam. A másik körülmény vonatkozik a munkásosztály egy részének egészségügyi viszonyaira. Mint ugyanis a t. háznak körülbelül minden tagja tudja, a budapesti sütőmunkások még a múlt év április havában terjedelmes emlékiratot adtak be a képviselőházhoz, és úgy tudom, megküldték minden egyes képviselőnek is. Ez az emlékírat, t. ház, úgy a mint rendesen szók ás ^ ban van, hogy az emlékíratok vagy a ház, vagy pedig a minisztérium irattárába kerülnek érdemleges intézkedés tárgyát nem képezte. És épen azért, mert a kérvények tárgyalása nálunk, véleményem szerint, nagyon hézagos, szükségesnek és indokoltnak tartom, hogy a kérvényben a sütőmunkások által előadott megszívlelendő lényeges panaszokat már közegészségügyi szempontból is a t. ház előtt felsoroljam. (Halljuk! Halljuk!) A sütőmunkások panasza kettős irányú. Egyik irányban tárgyalja azt az embertelen bánásmódot, melyben a tanonczok, másik irányban pedig azt a bánásmódot, melyben a munkások részestílnek. Ez az emlékírat a tanonczokat illetőleg kifejti, hogy daczára az ipartörvény 94. §-ának, mely világosan rendeli, hogy a 14 éven alóli tanonczok csak 10 órai, a 16 éven alóli tanonczok csak 12 órai munkára alkalmazhatók, Budapesten is sok sütődében 5 —7 tanonczot is tartanak és ezeket nem 10—12, hanem 16—18 órai munkára kötelezik naponként, (Mozgás.) úgy, t. ház, hogy ezek az állapotok teljesen tűrhetetlenek. Én azt tartom, hogy a t. belügyminiszter úrnak kötelességében fog állani, annyival inkább, mert a törvényt ő van hivatva végrehajtani, hogy e körülményekről magának hiteles tudomást szerezzen és a mennyiben csakugyan úgy találja, hogy a ezek tanonczok, kik 16 éven alóliak, a törvény világos rendelete ellenére, több mint 12 órai munkára, és még éjjeli munkára is köteleztetnének, ejtse módját annak, hogy ezen állapotok megszüntessenek és a munkásosztály ezen növendékrészének egészségügyi viszonyai kellően megóvassanak. (Helyeslés.) Azonkívül, t. ház, előadják, hogy az alvóhelyük annyira közegészségügyellenes, hogy ez is valóban tűrhetetlen. Kílenczen feküsznek három ágyon. De az még istenes állapot, a hol ágyak vannak; mert a mikor egy ízben megvizsgálták a viszonyokat egyik közeli községben, úgy találták, hogy az egyik segéd feküdt azon az asztalon, a melyen a sütemény készül, a másik pedig a sütőteknő alatt. (Mozgás.) Hát, t. ház, mégis furcsa dolog az, hogy ily helytelen és dezolált állapotokat megtűr a belügyi kormány. Azt hiszem, hogy ezen körülmények olyanok, melyek szükségessé teszik, hogy a belügyminiszter ezen kérdésbe befolyjon és a közegészségügy kívánalmait megvédje. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De, t. ház, a sütőmunkások különféle más sérelmeket is adnak elő. így különösen panaszkodnak a sütőhelyek közegészségügyellenes volta miatt. Azt mondják, hogy ezek Iegnagyobbrésze, 95 százaléka pinczékben van elhelyezve, melyek sűrű vasrostélylyal vannak ellátva, azok tisztántartására nem gondolnak a kellő szigorral, és sem a közegészség, sem a köztisztaság követelményeit azokban egyáltalán meg nem óvják. Ebből következik aztán, t. ház, hogy ezek a