Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-549

Si9. országos ülés 1896. február 3-án, hétfőn. 157 régi vizet itassunk. Sőt oda vinném a dolgot, hogy be nem ereszteném Magyarországba azokat az ásványvizeket, a melyek a töltés évszámát a dugaszra rá nem nyomtatják. Méltóztassék ezt megpróbálni s ész nélkül fogja Mattoni rányomtatni a Gieshüblire, ha eddig nem is tette, akkora fogyasztása volt Magyarországon. A seltersi és a karlsbadi forrástidajdonosok is igen szívesen rá fognak arra állani. A mely víz pótolhatatlan, például az arzéntartalmú, Boszniában talán van, de az nem a mienk, az okkupáH víz, annál kivételt tennék. A közegészségügyi tanácsnak indokolását tehát el nem ismerem, sőt javítani akarom itthon az állapotokat azzal, a mit jeleztem. Hogy azonban igazságtalan ne legyek, meg kell jegyeznem, hogy ezen jelentésből nem tűnik ki, hogy a belügyminiszter mit felelt annak a közegészségügyi tanácsnak. Elfogadta-e javaslatát, vagy pedig fentartotta-e az évszámmal való jelölés kötelezettségét jövőre is az öszszes tulajdonosokra vonatkozólag? Erre nézve kérem a t. belügyminiszter úr megnyugtató nyilatkozatát, és óhajtom, hogy az utóbbi eset volna, hogy tudniillik a közegészségügyi tanács véleményének ellenére is fentartotta volna a dugnszra az évszám ráütésének kötelezettségét. T. ház! Ezzel felszólalásomat be is végezhetném. Egy tárgyam volna azonban még, a melyet behatóan ismertetni és röviden előadni szándékozom. Ezt ezen rovatnál: a közegészségi rovatnál is tehetem, és tehetném lejebb a betegápolási költségek ezíménéi. De hogy ne kelljen újból felszólalnom, a t. ház engedelmével itt adom elő. A pozsonyi országos kórház némely dolgairól akarok szólni. Országos kórházunk — eltekintve az egyetemiektől, melyek más rendeltetéssel is bírnak, — csak kettő van. (Ellenmondások.) Megyei kórház a belügyminiszter admiuisztráeziója alatt van tömérdek, de országos csak a pozsonyi és nagyszebeni. A Bach-rendszertől örököltük, azért vannak ott; de meg vannak, s elég virágzó állapotban, kultúrintézmények és a rossz Bach-rendszertől eredt kevés jót is el kell fogadnunk. A pozsonyi országos kórház mizériáit, a helyiség kicsiny voltát és a díjazás csekély voltát én már vázoltam e helyen, részint gróf Teleki Géza

; részint Hieronymi Károly beliigyminisztersége alatt. Mindketten figyelmüket is fordították e tárgyra és kezdődött is bizonyos javítás. Az elmegyógyászati osztály különválasztatott, annak külön kezelőorvosa neveztetett ki, szóval történt egy és más, de még mind félig-meddig van csak. Meg volt Ígérve, hogy a helyiségek újabb építés által tetemesen fognak bővíttetni; nem történt meg. A telek megvásároltatott, a tervek is készen vannak, és azért kérem a miniszter urat, bogy az égető szükségre való tekintettel, és hogy a telkek ne heverjenek kamatozatlanúl, ne méltóztassék az építést végtelen időkre elodázni, hanem azt minél előbb foganatosítani. Nagy baj van a szemészettel is. Nem mintha nem felelne meg az igényeknek, sőt ismervén az ottani viszonyokat, mondhatom, hogy az a lehető legjobb. Az elsőd-orvosok többnyire nagyműveltségű szakemberek, kik egyetemi tanári qualifikáczióval bírnak és emberies kötelességüket a lehető legbuzgóbban teljesítik. De épen nincsenek megfelelően díjazva. Nálam van egy összehasonlító jegyzék, mely megmutatja a pozsonyi díjazások arátryát a többiekhez. A nagyszebeni kórház igazgató-orvosának fizetése nagyobb, mint a pozsonyié, pedig Pozsony nemcsak Magyarországnak, hanem Ausztriának, sőt mondhatni a kontinensnek legdrágább városa, a mint ki fogom mutatni. Pozsonyban az első osztályú orvosnak, akár operatör, akár belgyógyász, 800 forint fizetése van. Lakbérük semmi sem volt; csak 1895-től fogva kaptak sokszoros folyamodásra 245 forint lakbért, a miért ugyan tisztességes lakást egy első osztályú orvos nem kaphat. A lipótmezőí igazgató fizetése 3000 forint, az angyalföldié 2000 forint, a nagyszebenié 1800 forint, a pozsonyié 1400- és lakás. Nagyszeben olcsó város, de a szászok protezsált városa és a Bach-rendszer is erősen protezsálta. Pozsony a legdrágább város és ott az állam a magyar orvosnak, saját fiának 400 forinttal kevesebbet ad, mint Szebenben a kis helyen. A Lipótmezőn a főorvosnak fizetése 1800 és 1600 forint, lakással, az angyalföldön 1400 forint, Nagyszebenben 1400 forint, Pozsonyban 800 forint, tehát 600 forinttal kevesebb, pedig a qilalifikácziója ugyanaz, ha nem magasabb, mint Nagyszebenben, a megélhetési viszonyok pedig hogy milyenek, erre nézve méltóztassék egy pár összehasonlító adatot meghallgatni. Hogy például Pozsonyban milyen drága az élet, mutatják a következő tételek. A kereskedelmi és iparkamarák árszabály-jegyzékeinek alapján az 1896. évre a katonaság átvonulási díjai a minisztériumtól így állapíttattak meg: Budapesten az átvonulási díj egy legényre 27 kr., Kassán 24 kr., Temesvárit 22 kr.. a dunántúli városokban 22, a dunáninneni városokban 20 kr., Pozsonyban 2y kr, tehát 2 krajczárral magasabb, mint Budapesten. Itt van ugyancsak a hivatalos kereskedelmi kamarai jegyzék szerint egy pár adat, külföldi városokhoz viszonyítva: 1 kilogramm első osztályú leveshús ára Bécsben 77 kr., Budapesten 70 kr.. Berlinben 66 kr., Pozsonyban 90 kr.; a sertéshúsé Berlinben 54 kr., Budapesten 61 kr., Bécsben 78 kr., Pozsonyban 64 kr., száz darab tojás ára Bécsben 4-15 kr., Budapesten 300 kr.,