Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

548. országos ülés 1896. február 1-én, szombaton. 129 Németország példáját és azt mondotta, hogy a német színművészet fejlődött az intendatura alatt. Bocsánatot kérek, hiszen az nem az intendatura alatt fejlődött, hanem azért, mert ott van 17 udvari színház, melyek rendkívül jól vannak dotálva, s a melyeknek nagy történelmi múltjuk van. Mert látjuk, hogy a kisebb német fejedelmek a politikában nem játszván nagy szerepet, úgyszólván életük egy részét a színházban töltötték. De nálunk — a budapestit kivéve — semmi nincs. Van egy nyomorult, államilag segélyezett színházunk Kolozsváron, azonkívül a Sahara pusztasága a színművészet. Itt nem az kell, hogy nagy intézetet tartsunk fenn roppant költséggel, hanem az, hogy a vidéken a színművészeiét emeljük, hogy nemzeti kultúránk ezen terén is bizonyos fix és biztos várakat alapítsunk meg. Fejlettebb vidéki színészet nélkül lehetetlenség a fővárosban a színészetet fejleszteni. Hiszen nem egy városnak az ízlése, nem csupán egy pontnak, a mely akár a főváros is, közönsége tart fenn egy nemzeti művészetet, hanem az egész nemzetnek kell azt fentartani, és az egész nemzetet kell e mozgalomba belevonni. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) T. ház! Maga ez a budget-tétel mutatja, hogy ezek a nagy összegek igen rosszul vannak alkalmazva. Nem akarok — mint mondottam — a detailokba belemenni; nem akarok kritikát gyakorolni sem a nemzeti szinház. sem az opera felett, hiszen azt t. barátaim már elvégezték előttem, egyszerűen csak arra figyelmeztetem a t. házat, hogy bármilyen eredménye legyen ezen vitának, bárki legyen Magyarországon az intendáns, az, hogy ezt az opera színházat valami nagyon magas színművészeti nivóra fejíeszszük, sőt hogy ebben valósággal a nemzeti dalszinmű veszetnek, ének- és zeneművészetnek valami sokat segítsünk, az a dolog természeténél fogva lehetetlen. Ha mi alapítunk itt Budapesten egy nagy konzervatóriumot, a mely az összes instrumentális zenét, az összes karéneket, a szóló-éneket, a karmester kiképzést több éven át gyakorolja, ha nekünk a vidéken lesz egy pár olyan színpadunk, a hol bemutatjuk a dalművészet kisebb válfajait, akkor, t. ház, idővel lehetséges lesz Budapesten is egy operát fentartani, — magyar operát értek — de ma lehetetlenség. Hiszen méltóztassék csak odamenni. Azt mondotta a kormánybiztos úr, hogy azelőtt német sziget volt az opera. Hiszen, kivévén azt, hogy az igazgató magyar, az ma sem változott semmit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen az egész zenekar német. Eötvös Károly: Mihalovichot tessék elKÉPVO. NAPLÓ. 1892-97. XXIX. KÖTET, csapni; az az első, a nélkül nem lesz egy szó sem magyar! (Zaj. Elnök csenget.) Pázmándy Dénes: Hiszen, kezdve azon, hogy a partitúrákon a felírás német, minden német ott. Miért, kérem? Mert nekünk még instrumentális zeneiskolánk egyáltalában nincsen, és ha példának okáért egy klarinettista vagy egy hautboista meghal vagy megbetegszik, külföldről kell hozatni. Eötvös Károly: Na tessék ! Magyar királyi zeneakadémia! Pázmándy Dénes: Nekünk van zeneakadémiánk, a melyre igen sokat költünk, ós a melyből eddig, kivévén zongorajátszókat, nem igen került ki Senki. Régen mondottam már a kormánynak: tessék egy általános nagy konzervatóriumot alapítani itt Budapesten, tessék abban a konzervatóriumban minden egyes instrumentumra egy tanszéket alapítani és tessék azt tanítani, hogy legyen nekünk mindenekelőtt zenekarunk. Hisz annyira vagyunk, t. ház, hogy most, a midőn a honvédelmi miniszter úr hét honvéd-zenekart akar felállítani, nekem egyénileg mondotta, hogy ez lehetetlenség, mert magyar embert nem kap; és az lesz a legfurcsább, hogy a honvéd-zenekaroknak egyes muzsikusai mind külföldiek lesznek, tehát a honvédség első kötelességének meg sem tudnak felelni, mert államalattvalói hűségi esküt nem is fognak tehetni. Hogy vagyunk továbbá például a karénekkel? Itt Budapesten örömmel látom, hogy a munkások közt nagyon terjed a karének. Minden egyes iparosegyletnek, asztalosoknak, üvegeseknek stb. van egy énekkara, de azok rendesen oly szegények, hogy a karmestert is alig tarthatják fenn. Én sokkal nagyobb feladatot látnék abban, ha az állam inkább segélyezné ezeket az embereket, — olykor egy pár száz forintról van szó — mert nagyobb hasznot hozna ez az országra, ha a karéneket ezzel is fejlesztenők. Ily állapotban, t. ház, a midőn hiányzik minden előkészültség az országban arra, hogy egy nagy operát fentarthassunk, akkor, t, ház, nincs más hátra, mint hogy az operát egy időre szüneteltessük, azt a költséget pedig, a mibe ez a dalműszinház kerül, más czéíokra fordítsuk, az igazi nemzeti színművészetnek és igazi nemzeti zenének a fejlesztésére. Hiszen felmerült ez az eszme már a pénzügyi bizottságban a legutóbbi viták alkalmával ; felmerült az is, hogy a nemzeti színházat tényleg ott, a hol ma van, nem lehet hagyni, mert abban a helyiségben, a melynek szűk volta folytán bevételt alig lehet csinálni, nem lehet kellőleg fejleszteni a nemzeti szinházat. Felmerült az, az eszme, hogy új hajlékot kell a nemzeti szin17