Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-548

126 548. országos ülés 18%. február 1-én, szombaton. rendfí szerepek nincsenek betöltve, (Halljuk/ Halljuk!) úgy, hogy én nem akarok erős kifejezést használni, de igazán félve, remegve gondolok a jubiláris évre, ha majd idejönnek a külföld előkelőségei, a kik kíváncsiak arra, hogy miiyen nivón áll a magyar zeneművészet, milyen nivón áll a nemzeti színház művészete. Félve gondolok az előbbire, mert egyfelől — ismétlem — hiányzanak a legjobb erők, a melyek — elismerem — drágák, másfelől nem történt gondoskodás arról, hogy a műsorban oly darabok a melyek elvégre is európai, nagy, korszakalkotó darabok képviselve legyenek, mint például Wagner niebelungi cziklusa, a melyet ebben az idényben nem adtak, nem adták elő Massenetnak Herodiását, gyönyörű Lahor királyát, nem adják gyönyörű Manonját. Hanem mi történik? A jubileum idejére megszereztek egy közönséges, de telt házat, csináló osztrák népoperát, az »Evangelimannt«, mely nem egyébb, mint valóságos osztrák népopera. Vájjon ezt akarjuk mi bemutatni a jubileumon? Azt akarjuk elérni, *bogy a külföld lássa, hogy a magyar királyi opera nem egyéb, mint Bécs egy külvárosi színháza? (Élénk tetszés a bal- és szélső 'baloldalon.) Hogy a ki Bécsből idejön, összehasonlítsa a mi operánkat a bécsivel -és még e mellett azt is lássa, hogy ott egy Van Dyek énekli a főszerepet, nálunk pedig nem tudom ki fog — berekedni? (Egy hang balfelöl: Olay Lajos ! Élénk derültség.) Erre a czélra különben én is jó volnék, épúgy, mint Olaj Lajos t. barátom, s ha megígéri a kormánybiztos úr, hogy a színház javára esik föllépti díjam akkor szívesen berekedek. (Derültség.) Miért hoztam fel e dolgot? Tán elhallgathattam volna sok szempontból, tán kellett is volna elhallgatnom. De az ezredéves jubileum előtt állunk, a kapunyitás előtt. Midőn a magas kormány nem intendánst, hanem kormánybiztost nevezett ki és 175.000 forintot tett be a budgetbe a jubileumi évre, azt hittem, hogy a kormánybiztost azért nevezték ki ideiglenesen, hogy a jubileumi évben reprezentálja a színművészeiét, adjon tekintélyt, erőt, nimbuszt az operának és a nemzeti színháznak. De bocsánat, az eddigi eredménynyel, az eddigi programmal nemcsak megelégedve nem vagyok, hanem kissé szégyenkezem is miatta. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Egy igen előkelő zeneszerző, Hubay Jenő, írt egy magyar operát; magyar a tárgya, azt mondják illetékes szakemberek, hogy gyönyörű, magyar zamatú a zenéje; európai, intelligens, művelt zene. Azt nem adatják elő most sem; hol a karmesternél a baj, hol a művészeknél, hol a kormánybiztosnál. Előadnak egy osztrák népoperát és elhalasztják a magyart! Nem adják elő Mihalovich Toldiját, hanem helyette az Evangeli mamit. Midőn mindezeket felhozzuk, az a rendes szokása a mindenkori intendánsnak, még a minisztereknek is, hogy előállanak, mint előállt annakidején Hieronymi és tegnap báró Nopcsa Elek, s azt mondják: nem lehet igazuk azoknak, a kik az opera körüli zilált állapotokat oly erősen kifestik, mert íme, a bevételben plusz mutatkozik. Tegnap is, mikor Bartók Lajos t. barátom erre czélzott, a kormánybiztos úr — elismerem, igen ügyesen — előhozott egy pár adatot, a melyekből azt látta a t. ház, hogy íme, plusz van, a mi azelőtt nem volt. De én konstatálom a miniszteri beszédekből, hogy nem áll, mintha az opera pénzügyi viszonyai azelőtt rosszabbak lettek volna. Mit mondott a kormány egyik előkelő szakközege? (Olvassa.) ^Operaházunk pénzügyi viszonyai az előbbi állapotokkal szemben egészen rendezettek.*, (Felkiáltások balfelöl: Ki mondta ?) Hieronymi Károly belügyminiszter úr. (Tovább olvas.) »Es ez idő szerint attól, hogy ezentúl a kezelés deficzittel fog járni, félnünk egyáltalában nem kell.« Tegnap pedig az lett állítva... B. lopcsa Elek: . . . Bizonyítva ! Fenyvessy Ferencz:... Bizonyítva, annál jobb; tehát bizonyítva általa, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy nincs igaza Hieronymi Károlynak. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! A mikor az ily pénzügyi eredményekkel előáll — mert minden intendáns előáll ilyennel, de as utód mindig megtagadja és eltagadja — ép úgy tűnik fel nekem, mint a hogy Arionnal, a híres énekessel történt. A monda szerint Árion Hermanides barátjával hajón Torentóba akart utazni, a hajósok, nem tudom miért, megharagudtak reá és beledobták a tengerbe ; erre Árion elkezdte énekelni legszebb dalát, jöttek a delfinek és kivitték Áriont a szárazra. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Tegnap, a mint báró Nopcsa Elek igen tisztelt kormánybiztos úr magát igen szellemesen kifejezte, azt mondotta, hogy Bartók Lajos képviselő űr a vádak egész tengerét zúdította reá, de ő azért nem ázik el, sőt elénekelte minden intendáns legszebb dalát: nincs deficzit. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Már voltam bátor rámutatni arra, hogy miért nincs deficzit. Persze, hogy nincs és nem lehet deficzit, ha minden nagyfizetésű művészt elkergetünk én állását be nem töltjük. Termé szetes, hogy nincs deficzit, ha nincs karmester... Polónyi Géza: Kóristánéktól elvették a keztyűpénzt. (Derültség a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz:... s akkor jön a közvélemény, jön a magyar derék közvélemény,