Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-547
547. országos ülés 1896. január 81-én, pénteken. 117 igazán üres padok előtt játszottak és legfeljebb ingyenjegyeseket eresztettek be. Később lesz szerencsém a pénzügyi eredményekről kinnitatni ezen állításomnak valódiságát, mert én nem szoktam állítani a nélkül, hogy azt igazán, komolyan bebizonyítani ne tudnám. (Élénk helyeslés jóhbfelől.) T. képviselőház! Ezen az állapoton mindjárt segíteni nem lehetett. Nem lehetett azért, mert hiszen tudjuk, az opera szerződéses viszonyban volt az igazgatóval, arra kellett tehát törekednem, hogy a mindennapos előadásokat javítsuk. Az igazgatónak ez irányban utasítást is adtam és nagynehezen sikerült is erre rábírnom, úgy, hogy a pénzügyi eredmény javulni kezdett, az operát újból látogatni kezdték, mi által a helyzet tűrhetőbbé vált. De a t. képviselő úr nagyon helyesen említette, hogy egy nagy idény előtt állunk, egy húszhónapos idény előtt, a hol mindkét igazgatóságnak kötelessége a millénium alatt az idegeneknek fényesen bebizonyítani azt, hogy a magyar nemzeti művészet fejlődött és valóban nyugoteurópai színvonalon áll. (Élénk helyeslés.) Épen a magyar királyi operaháznál tapasztaltam azt, hogy az igazgató semmiféle előkészületeket nem tett, daczára többszörös felszólításomnak, azzal nem is gondolt, és végre midőn látta, hogy a legerélyesebben akarok intézkedni vele szemben, a midőn mindenféle vizsgálattal, fegyelmi vizsgálatokkal is kezdtem fenyegetni, akkor inkább odahagyta állását, mintsem eleget tegyen azon követelményeknek, a melyeket nemcsak én, hanem egész Budapestnek nagy közönsége, az egész ország művelt lakossága vele szemben jogosan támaszthatott. Ily körülmények között, t. képviselőház, nem maradt egyéb hátra, mint a t. képviselő úr által annyira siratott Nikisch igazgató urat elbocsátani, de biztosíthatom a t. képviselő urat, és számadásaimból ép úgy, mint a t. belügyminiszter úrtól is meg fogja tudni, hogy tőlem semmiféle végkielégítést nem kapott, hanem csak egy pert kapott a nyakába, a mely egyfelől arra akarja kényszeríteni, hogy adósságát fizesse raeg, másfelől meg azért a vinkulumért is bepereltem, a melylyel a színháznak azért tartozik, mert engedély nélkül távozott. (Helyeslés jobbfelől.) Ugy látszik tehát, hogy a képviselő úrnak e: a vádja is nagyon gyenge. Természetes, hogy ily körülmények között, egy ily nehéz idény elején, nem maradt egyéb hátra, mint oly férfi után nézni, ki egy felől legalább az operai viszonyokat régi időtől fog 1 a ismerte és másfelől „mint magyar ember az opera igazgatását magyar szellemben kezdi eszközölni. Ugy hiszem, hogy ezzel Kállay t. képviselőtársamnak is válaszolok, mert t. képviselőtársam ép azt kívánta, hogy a magyar zeneművészetet ápoljuk és egyáltalában a művészetben a nemzeti vonást jobban érvényre emeljük. Én magam is annak hódolok, és azért is szerződtettem Káldyt az operaház igazgatójává. (Helyeslés.) A t. képviselő úr mendemondákon alapuló dolgokat mondott itt el, hogy Káldy annak idején fegyelmi úton lett elküldve és mégis 15.000 forint végkielégítést kapott. A képviselő úr ezen állítása ugyan alapos, de nem alapos az, hogy ki csinálta, és a t. képviselő úr alaposságát bátor vagyok azzal is bebizonyítani, hogy nem gróf Keglevich István küldte el, hanem Beniczky alatt történt. Bartók Lajos: Beniczky alatt történt. Ez csak lapgus linguae volt! B. Nopcsa Elek: Beniczky Ferencz azért tette, mert Kákly valami kisebb rangú művészeket csakugyan énekeltetett magánál. A newy r orki egyik szinház impresszáriója, Stanton, az operában meghallgatta Perottit és őt el is vitte, a többi énekművészek közül pedig, a kiket Káldynál meghallgatott, egyet sem vitt el. Káldy tehát oly nagy hibát nem követett el, hogy a magyar királyi operaház igazgatójává nem lehetett volna kinevezni. T. képviselőház! A t. képviselő úr azzal is vádolja az operát, hogy ott közönség egyáltalában nincs, csakis ingyenjegyesek mennek oda. A jelenre nézve leszek bátor egy kis felvilágosítást adni arról, hogy milyen alaposak a hírlapokban is felmerült ily támadások. (Halljuk ! Halljuk !) A múltkor a »Rigoletto« előadása után két hírlap óriásilag nevetségessé akarta tenni az operát. Az egyik azt mondta, hogy a nézőtéren nem volt több 50 embernél és azok is ingyenjegyesek voltak. Ugy látszik, a képviselő űr ebből merítette adatait. A másik azt mondta, hogy 2800 forintját pocsékolta el az államnak a »Rigoletto« előadása. A »Rigoletto« előadásánál a bruttó-bevétel 937 forint volt; több mint 6Ö0 ember volt konstatálva a nézőtéren és soha kevesebb ingyenjegy nem lett kiosztva, mint ekkor. De másfelől tekintve azt, hogy ily bérletszünetes előadások előirányzata 1000 forint, az egész látszólagos kár csak valami 63 forint volt; és mondom, látszólagos, mert ezen kárt is paralizálta az, hogy azon kitűnő vendégművész nem lépvén fel, a napi költségekben foglalt nagy összeg, melyet neki ki kellett volna fizetni, a szinház javára maradt. Nem tudom, honnan merítette a
