Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

j 1 %'• 547. országos ülés 1896. biztos úr is elmegy. Igaz, az is helyes volt, hogy Maidért és Nikischt elhozták. Magam is ezeknek dicsérői között voltam, mert mindketten kitűnő talentuma, fényes szellemű emberek voltak, a kik jó és művészi előadásokat tudtak rendezni, ép úgy, a mint Káldy Gyula; a mostani igazgató is igeu kitűnő oszlopa az operának, a kinek kiváló talentuma s kellő művészeti érzéke van a magyar nemzeti zene iránt; de bármily előny sem érvényesülhet az intendánsi intézmény mellett. És én nem is ez urakról akartam beszélni, hanem ki akartam mutatni, hogy az intendánsok egymást fölváltó kertészek, a kik közül az egyik, ha valamit ültet ma, azt kitépi holnap a másik. Szóval az intendánsok valóságos Penelope-munkát végeznek; maga az opera pedig hasonlít ahhoz áfához, a melyet mindennap oltanak, megnyesnek, a melynek lehetetlen az örökös reform alatt fölvirágoznia, minek folytán el fog pusztulni, el fog senyvedni, a mint már úgy is van. Az opera már oly mélyre sülyedt, a mennyire eddig még nem. Megmondja ezt a közönség is, a mely már nem is látogatja az előadásokat. Megmondja a kormánypárti és ellenzéki sajtó egyaránt, és megmondják az opera művész tagjai is, csak a kormánybiztos űr ne menjen megiuterwievolni őket. (Élénk derültség. B. Nopcsa Elek fölkel helyéről. Fölkiáltások a szélső baloldalon: Már megy is!) Vajay István : Költözködik a kormánybiztos! (Derültség.) Bartók Lajos: Nagyon sajnálom, hogy a kormánybiztos úr már is távozási mozzanatokat hajt végre. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem úgy értettem, mintha a kormánybiztosi állás eltörlése mellett szólnék, hisz a kormánybiztos urnak állása sincs, csak ideiglenes supplens; mert a mikor valahol elemi csapások lépnek fel, ott a kormánybiztos nem hiányozhatik. (üeiülfség.) Már ez is mutatja, mennyire sújtva van elemi csapásokkal mindkét mfíintézet. A kormánybiztos úrnak nem tetszettek az észrevételek, a melyek nem a kormánybiztos ellen, hanem az iutendánsi intézmény ellen szóbak; ez épen megfelel az ő kedvencz szavajárásának: »Nem tűrök ellenmondást.« (Derültség a bal- és székő baloldalon.) Az intendáns úr szokta ezt mondani, (Zaj a baloldalon.) s ezt nem is mondja rosszul, mert maga az iutendánsi állás annyira a parlamenti felelősség rendszerébe nem illő valami, hogy olt, hol a minisztertől elkezdve lefelé a legkisebb hivatalnokig, mindenki felelősséggel tartozik, csupán az intendánsok azok, kik felelősségre nem vonhatók, de nem is engedik ők magukat feleiősségre vonatni. (Derültség.) Még az hagyján, hogy ha csak alá- vagy fölérenjanuár 8l-én, pénteken. delijeivel szemben mondja a kormánybiztos ár, hogy nem tűr ellenmondást, hanem az a végzetes, mikor a művésznőkkel szemben mondja, hogy nem tűr ellenmondást. (Hosszantartó, zajos derültség.) Nem tűr ellenmondást a kormánybiztos úr. Megtette ezt egy szegény szolgával, ki 17 éve szolgálta a nemzeti színházat, egy öreg honvéddel, ki úgyszólván kegyelemből kapott jutalom fejében szolgai állást ott, hol Nopcsa kormánybiztos uralkodott, ki nem tűr ellenmondást. Ez &z ember nem tudta a dörgést, az űj szabályrendeletet, felbocsátotta a színpadra egy primadonna férjét, a kormánybiztos űr elvtársát, volt képviselőtársunkat, egyik koszorús művésznő férjét. Ez az ember azonnal brevi manu elűzetett a színháztól, ez ellen appelláta nincs, nem mehet a miniszterhez, nem jöhet a ház elé panaszszal. Méltóztassék a t. háznak azon türelmességi jelenet után, a melyet itt tapasztaltunk, megítélni, micsoda önkénynek van kitéve két-háromszáz művészcsalád, legelőkelőbb családok, legszegényebb emberek, mind művelt emberek ily, felelősségre nem vonható önkényes eljárás folytán, melyhez fogható számtalan eset fordult elő. Nem szándékozom a kulisszák mögötti dolgokat előhozni; ez nem a képviselőház elé való; hanem szólok arról, mit nem tett a kormánybiztos úr? (Halljuk! Halljuk!) Nem hozta rendbe a színházakat a második év alatt sem. Kormánybiztosok csak kivételes esetekben neveztetnek ki, és nem viselnek állandó hivatalt. Ad hoc neveznek ki kormánybiztosokat árvizek alkalmával, elemi csapások alkalmával. (Felkiállások a szélső baloldalon : Sáskajáráskor!) De egy művészeti zűrzavarnak permanencziában maradását, rögzítését, konzerválását semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a kormánybiztos úr most is kormánybiztos, s nem tudta magát fölöslegessé tenni a színházakra nézve. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezért én az inkompatibilitással is ellenkezőnek tartván, hogy valaki a kormánynak legyen felelős éveken át és a parlamentnek tagja legyen, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s különben sem bízván abban, hogy a millenáris ünnepek alatt ezen különben kiváló képzettségű, alkalmas személyzettel bíró, de regeneráczióra szoruló két intézettel a jelenlegi kormányzás mellett kellő becsületet tudjunk vallani, nagy művészi sikereket el tudjunk érni a vidék és a művelt külföld szemében: kérem az igen tisztelt belügyminiszter urat, kérem a kormányt, hogy ha az iutendánsi állást ma még eltörülni nem tartja időszerűnek, akkor méltóztassék a kormánybiztosi állást megszüntetni, és ha intendánsra csakugyan szűkség van, azt a legrövidebb idő alatt, még a millenáris ünnepélyek előtt ki-