Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-547
\ 08 »4 7 « országos ülés 1896. jauuár 31-én, pénteken. vezettetni fog, és ennek daczára egy árva krajcárjába sem került az sem az államnak, sem a községeknek. Ha tehát ezen költségekkel, — közel hárommillió forinttal, — terheltetik az állam és a község, akkor egyet joggal elvár az ország és követel meg a közvélemény a belügyminiszter úrtól, és pedig azt, hogy a törvényeket ezen törvény végrehajtásánál szigorúan és lelkiismeretesen megtartsa. És minthogy a mi határozati javaslatunk semmi mást nem kíván, mint a törvénynek betartását, ennélfogva, t. képviselőház, kérem határozati javaslatom elfogadását, a belügyminiszter úrral szemben táplált bizalmatlanságunknál fogva pedig a tételt egyáltalában meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fölteszem a kérdést. Megszavazza-e a ház az anyakönyvi kiadások czíme alatt felvett tételt, 878.236 forintot? Kérem azokat, a kik megszavazzák, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház a tételt megszavazza. Most következnek a határozati javaslatok. Kívánja a t. ház, hogy azok felolvastassanak ? (Felkiáltások: Nem!) Okolicsányi László képviselő úr határozati javaslata ellen, úgy veszem észre, semmi ellenvetés nem történt. A ház azt elfogadja. (Helyeslés.) Következik Sima Ferencz képviselő úr határozati javaslata. Kérem azokat, a kik Sima Ferencz képviselő úr határozati javaslatát elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a javaslatot nem fogadja el. Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Schóber Ernő jegyző: (Olvassa.) »Szinmtívészeti kiadások és bevételek. Rendes kiadások : XVI. fejezet, 6. ezím. Rendes bevételek: III. fejezet, 2. czíra. Kiadás. A magy, kir. Operaház állami javadalmazására 215.000 frt. Hévizy János jegyző: Kállay Lipót! Kállay Lipót: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mennyiben biztos tudomásom van arról, hogy még többen is fognak e tételnél felszólalni, azért csak röviden kivánok néhány szót szólani, a mely rövid időre kérem a ház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a t. kormány figyelmét felhívom a magyar nemzeti szellem fejlesztésére s ezt illetőleg: első sorban a magyar Zene fokozottabb mértékben való gondozására. Azon idők elmúltak, midőn egyesek pazar — mondhatnám pazarló - bőkezűségük mellett alkották a Bokák és Bihariak jeles müveiket; ezeket, valamint Csermák, Lavotta, Rózsavölgyi remekeiket híréből is alig ismeri a mai nemzedék, nemhogy ez alapon tovább művelné és fejlesztené a magyar műzenét. Nem mondom, hogy semmi sem történik, sőt egyesek dicséretreméltó^ fáradsággal kutatnak a múlt emlékeiben. így Bogisich a régi magyar egyházi énekek felújításával, Káldy pedig kuruez nóták s egyéb régi magyar dalok felelevenítésén buzgólkodnak. De e társadalmi jelenség — fájdalom — szórványos. A magyar zene, s főleg a magyar műzene, intenzivebb művelését előmozdítani, az Országos Magyar Zeneakadémia eminens feladata, s kell is, hogy e feladatának a legteljesebb mértékben megfeleljen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen zeneköltést külföldön is tanúihatni, de a magyar zene művészi fejlesztése hazai, nemzeti feladat, országos érdek. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon ) Az operánál — e drága luxus-intézetünknél — lehetőleg hazai erők volnának alkalmazandók, s a mennyiben az idegenek nem nélkülözhetők, úgy ezek köteleztessenek záros határidő után magyar szöveggel énekelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy hallom, van erre rendszabály, de ez csak írott malaszt. Hazai, erők kiképeztetése idővei legnagyobbrészt feleslegessé tehetné az idegeneket. Itt azonban a t. ház kegyes engedelmével kissé kitérek a sorrendből s az »Átmeneti kiadások« 5. pontját illetőleg kérdést intézek a t. belügyminiszter úrhoz. E pont így szól: »A magyar királyi operaháznál alkalmazandó magyar énekesek és énekesnők kiképzésére szolgáló ösztöndíjak* s itt 8000 forint az 1896-ik évi előirányzat. E tétel 1895-re 11.500 forintban, 1894-re szóló költségvetésben pedig 20.000 forintban volt megállapítva. Miért e lefokozás? Nem vált be az eszme? Hibás rendszer, vagy czélszeiűtlen kezelés, avagy egyéb okok miatt? De ha így van, akkor helyesebb a fokozatos elvonás helyett teljes megvonása az összegnek, melyet sokkal czélszerűbben lehetne felhasználni a vidéki magyar színészet segélyezésére szánt összeg növelésére. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Miután a magyar királyi opera évenkint igen nagy állami segélyben is részesül, s elnevezésében viseli a »magyar« jelzőt, feltétlen jogosult a kívánság, hogy magyar szerzők — kivált magyar stilusú •— dalműveinek nagy tért engedjen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Örvendetes, hogy Prágában is adtak elő magyar dalművet, de úgy tartom, első sorban a magyar királyi opera kötelessége a magyar operának, úgy a már meglevőknek, mint a keletkezőknek kultiválása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annyival inkább, mert a magyar zeneakadémia nemzeti irányú fokozottabb teve-
