Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-547

106 547. országos ülés 1896. január 81-én, pénteken. Azt hiszem, t. ház, hogy ebben a tekintetben is épen az ellenkezője áll, mert az anyakönyvvezetői intézménynek behozatalával kapcsolatosan nemcsak hogy nem rontatott meg a közigazgatás, hanem különösen azokban a megyékben, a hol nem magyar ajkú a lakosság, a hol a legnagyobb nehézségek voltak és a hol a legkevésbbé volt alkalmas anyakönyvvezető kapható, oly mérvben szaporítottak a közigazgatás szervei, segédjegyzőségek és közjegyzőgégék által, hogy ez által a közigazgatásra kiszámíthatlan és megmérhetlen előnyök származnak. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Ha t. képviselőtársamnak e tekintetben aggályai vannak, utasíthatom őt azoknak a törvényhatóságoknak egész sorozatára, a melyek ezt a maguk részéről nemcsak elismerték, de egyenesen köszönettel is fogadták. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a ssélső baloldalon.) Azt, hogy bizonyos tekintetben az autonóm terhek szaporodni fognak, be kell ismerni mindenkinek, de azt hiszem, hogy minden egyes törvény, mely 1867 óta a törvények sorozatában benfoglaltatik, olyan volt, a mely végrehajtása által egy bizonyos fokban részint az egyéneknek megterhelését, részint a költségek szaporodását idézte elő. A haladás mindenütt költséggel jár; mert oly haladásban, a mely semmibe sem kerül, vagy nincs köszönet, vagy pedig a varázsvesszővel való előállítás csodája akar az lenni, az, hogy semmiből csináljunk valamit. De hogy ezeknek a kiadásoknak a lehető apasztása, lehetőleg minimális mértékben való megtartása képezi legfőbb feladatomat, bizonyítja az, hogy a községek, valamint a törvényhatóságok és városok költségvetéseinek elbírálásánál mindenütt a takarékosság elvének legszigorúbb szem előtt tartásával járok el. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt is mondotta t. képviselőtársam, hogy egyes városokban, a szerint, a mint a városok élelmesebbek voltak, vagy egyes városoknak liberalizmusa lelkesebb volt, alkalmaztam oly anyakönyvvezetőket, a kiknek egész díjazása a belügyi táreza költségvetését terheli. Kijelenthetem, úgy, a mint ezt már előbb is mondottam, hogy nem tisztán ily szempontok vezéreltek, hanem vezérelt mindenütt az ügy érdeke; és nincs befejezve a sorozata az intézkedéseknek ; méltóztassék visszatekinteni a legutóbbi időre, hogy ott, a hol meggyőződtem arról, hogy szükség van ilyenekre, nem zárkóztam el az elöl, hogy akár megfelelő an"yakönyvvezetők, akár az állam által állandóan dotált anyakönyv vezetőihelyettesek alkalmaztassanak. Ezenkívül még kijelenthetem azt is, hogy szándékozom lehetőleg deczentralizálni az anyakönyvvezetői intézményt, hogy szándékom oly nagy körzetekben is, a hol az első felállítás alkalmával a kezdet nehézségeméi, az alkalmas egyének hiányánál fogva nem voltam mindjárt képes megfelelő számú anyakönyvvezetőket alkalmazni, és így kénytelen voltam több községet egy nagyobb kerületbe csatolni, most már az egyenként való alkalmazás lehetősége folytán, és tekintetbe véve azt, hogy most már inkább vagyok abban a helyzetben, hogy arra vállalkozó egyéneket találjak, úgy eljárni, hogy lehetőleg szaporítsam az anyakönyvi kerületek számát, és így megkönnyítsem eg\ részről az anyakönyvi intézményt igénybevevőknek az eljárását, másrészről pedig azon körjegyzőknek, a kik eddig több község anyakönyvét vezették, ezáltal teendője kevesbíttessék. Most még azon határozati javaslatokra vonatkozólag kívánok nyilatkozni, melyek e tétel kapcsán beadattak. (Halljuk ! Halljuk !) Legelőször kijelentem, hogy egyáltalában nem zárkózom el az elől, hogy a törvényhozás teljesen tájékozva legyen azon költségekre vonatkozólag, melyeknek kimutatását az 1897-iki költségvetés egybeállításának alkalmára Okolicsányi László t. képviselő úr kívánatosnak jelezte. A magam részéről nemcsak hogy hajlandó vagyok elfogadni ezt a határozati javaslatot, hanem a házat is kérem arra, hogy azt méltóztassék a maga részéről elfogadni. (Helyeslés.) A mi ellenben a Sima Ferencz és több képviselőtársa által benyújtott második határozati javaslatot illeti, melyben egy újabb pótköltségvetés előterjesztése mondatnék ki, a magam részéről egyáltalában nem pártolhatom, és kérem a t. házat, hogy azt mellőzni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) A tételt pedig kérem a pénzügyi bizottság ajánlata szerint elfogadni. (Helyeslés jőbbfelől.) Hévizy János jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Semmit nem tartottam természetesebbnek, ha más államférfiú foglalja el a belügyminiszteri széket, és nem a mostani belügyminiszter úr, mint azt, hogy mindkét benyújtott határozati javaslatot elfogadja. Az egyik, a statisztikai adatok pontos, lelkiismeretes összeállítása és a jövő iránt való kellő tájékozás szempontjából feltétlenül szükséges; ez elől a miniszter úrnak elzárkóznia egyáltalában nem lehetett. A mi pedig a másikat illeti, hogy a törvényt a miniszter megtartsa, mikor ez a legcsekélyebb, a mit kívánunk tőle, erre a miniszternek nem szabad mást felelnie, mint azt, hogy »igenis, első és legfontosabb kötelességemnek tartom ebből a belügyminiszteri székből, • hogy a kezelésemre bízott törvényeket pontosan, lelkiismeretesen, szigorúan végrehajtsam és megtartsam*. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És így nekünk az ellenzéken nem határo-