Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-531

gg 581. országos ülés 1896. január 13-án, hétfőn. dobják ki fiaikat. (Élénk derültség.) Én ezen meg sem ütközném, ha Magyarország annyira liberális nem volna, (Derültség a szélső, baloldalon.) és Magyarországon mindenki demokrata nem volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az 1848-iki törvények nem azt határozták el, mint a franezia forradalmi törvények, hogy a nemesség és a rangok eltöröltetnek, hanem azt mondta ki a magyar törvényhozás, hogy a nép a nemesség jogának sánczai közé bevezettetik. Nagy és nemes gondolat volt az egyenlőség munkáját nem a lerombolással, nem a nivó leszállításával, hanem a közérzület és a jog színvonalának felemelésével biztosítani. E nagy és nemes gondolat az, mely a magyar 48-ik törvényhozást annyira megkülönbözteti a többi államokétól; midőn az munkáját elvégezte, minden ember a nemesekkel egyenlő színvonalra helyeztetett, szükség van tehát újból nemesi oklevelek kiadására? Hisz egy okos társadalomnak arra kell törekednie, hogy a középkorból, a régi hűbéri időkből származott társadalmi feltagolás az egyenlőség szelleme által megszűntettessék! S mi történik? Ugyanakkor, midőn a társadalomban senkisem kérdi, hogy valaki nemes vagy nem nemes-e, s midőn mindenki, ha művelt, képzett, társadalmilag illeméé ember, közbecsülésben részesül, a kormány újra nemeseket kreál. Ifjúságom idejében, melybői 22 évet töltöttem a törvényhozás kebelében, sohasem tapasztaltam, hogy valaki hivalkodott volna a maga nemességével, vagy valakit háttérbe helyeztek volna, mert nem nemes, s most mit látunk? Minél erősebben verik mellüket, hogy liberálisok és demokraták, annál jobban elterjed a czím- és a rangkórság. És a magyar kormány nem hogy csendes megvetésben részesítené, hanem elkezdi ápolni e czím- és rangkórságot nemesek és bárók gyári előállításával, sőt ezt az emberi hiúságot és gyengeséget képes hasznosítani is. (Élénk íetszés a szélső baloldalon.) A társadalomnak lépést kellene tartani a kor eszméivel. A 60-as és 70 es években a társadalom minden rétege össze volt forrva, most pedig nemcsak anyagi és politikai érdekek szerint, hanem társadalmilag is klikkekre oszlik, sőt bekövetkezett az is, hogy felekezetek szerint kezd a társadalom csoportosulni. S akkor odaáll a kormány s kiválasztva a főrendek közöl a leggazdagabbakat, csak azokat hagyja meg a főrendiház tagjainak, aztán folytatja a grófok és bárók teremtését, űzi a hiúság vásárát, és a társadalomból a büszkeség, a gőg egész tenyészintézetét alakítja Hisz a magyar nemzet jellemében úgyis nagy helyet foglal el a fényűzés, az erején túl való költekezés és úrhatnámság. Miért kell ez indulatokat, melyeket egy helyes nevelési rendszerrel inkább ki kellene csiszolni a nemzet jelleméből, miért kellene ezeket az apró hiúságokat és szenvedélyeket államilag táplálni, nevelni és fokozni ? (Helyeslés a szélső baloldalon ) T. ház! Egy nemzetet erőssé! és hatalmassá csak úgy lehet tenni, hogyha annak társadalmában mennél több összetartozási kapcsot alkotunk meg, és a különbségneks az egymástól való megkülönböztetésnek mennél kevesebb külső jelét tűrjük meg. Az államnak magának az egyenlőség elve felé kell törekednie, hogy mindenki a maga tehetségének, képességének, szorgalmának és becsületességének mértéke szerint foglalhasson el állást, és semmi más külső jel, vagy semmi külső megkülönböztetés őt előnyben ne részesítse. Ha az előnyöknek ily középkori formáit az állam alkotja meg, akkor a társadalom egységes útra való vezérletének útjában ál!. És pedig útjában áll mi módon ? Nem támadok meg senkit, senki személyére nem akarok czélzást tenni, de ha az ország egy legnagyobb költőjét, leghatalmasabb adminisztratív tehetségét, vagy más kiválóságát, híres bölcsészét kitüntetésben részesíti az állam, azt értem, mert ezekben a szellemi képességeknek, vagy egy vitéz katona kitüntetésében a hő'siségnek jutalmát látom; (Élénk tetszés a szélső báloldalon.) de látjuk, hogy a kitüntetéseknek, a rangban való emelkedéseknek csak egyetlenegy közös vonásuk van, és ez nem a szellemi, nem az ágybéli vagy jellembeli képességeknek túlnyomósága, — mert olyan szellemi és jellembeli képességű férfiak, mint a milyenek a rangban emelkedettek, Istennek hála, sok százan fordulnak elő Magyarországon, — hanem, ismétlem, csak egy közös vonásuk van, az tudniillik, hogy az illetőknek sok pénzük van. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hova vezet ez erkölcsileg, hogy ha nem a szellemi és nem a jeliemi s az akaraterő nyilvánúlásai azok, a melyek megbecsülteinek, és a melyek az ifjúság elé mint követendő példák állíttatnak? Róma és Görögország hőseinek, államférfiainak és költőinek emelt szobrot, de pénzes zsákjainak nem. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) És én a t, házat kérdem, micsoda erkölcsi nevelése lesz az a különben is hasznot kergető világban élő magyar ifiáságnak, hogy ha azt fogja látni, hogy: a politikai úton haladhatsz, ha megtagadod elveidet, ha jobban tudsz alkalmazkodni, legjobban tudsz hízelegni, és még jobban tudsz alkalmatlankodni; (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) rangban és kitüntetésben pedig haladhatsz és elérhetsz mindent, a mi különben elérhetetlen lett volna, csak legyen sok pénzed. Ez a pénzkergetés, az a vágy, hogy anyagi előnyök elnyerése írtján több és több pénz összegyűjtéséből jogot kovácsoljon kitüntetésekre és fölűiemelkedésre ember-