Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. cc most, egy egyletnek egészen független kezelése alatt lévén, ezen az alapon, talán előnyösen, sok formaságok nélkül jutnak pillanatnyi szorultsá­gukban segélyhez. Én tehát igen meggondolan dónak tartom a kérdést, de mert akarom, óhajtom, hogy ezen tőkének az összes kamata a megszorult honvédeknek, a kik nyugdíjigény­nyel nem bírnak, álljon rendelkezésre, épen azért láttam szükségét az ország költségvetésének terhére úgy a segélyegyletnek, valamint a hon­véd-egyletnek központi választmányainak is dologi kiadásait és bizonyos személyes járandóságait fedezni. Ez azonban, t. ház, a régi hondvédek hátrányára egyáltalában nincs, mert az igény­jogosultak kivétel nélkül megkapván a maguk illetményeit, ez még egy többkiadás csak, melyet az állam hordoz. Ha már most ezt eset­leg elvonnám ezen segélyegylettől, azon esetben az 8 tőkéjének kamatai apadni fognak, és kevesebb ily esetről-esetre való segélyt nyújthatna. Azért kérném, méltóztassanak engemet egyáltalában nem kötni meg arra vonatkozólag, hogy a segély­egylet kérdése miként oldassék meg, mert eset­leg ép a régi honvédeknek nem lesz érdekében, hogy a kormány szigorúbb szabályaihoz kötött módon juttassa nekik ezen segélyt, Előnyösebb, ha ezen egylet függetlenül a maga jó belátása szerint adja azt ki. A mint már mondottam is, a legközelebbi időben, reménylem, már februárban leszek abban a helyzetben, hogy azon egyes kérdéseket, melyeket Kossuth Ferencz t. képviselő úr emlí­tett, bizottságilag tárgyaljam és reményem van, ha talán teljesen az Összes kívánságokat, az ösz­szes igényeket ki sem is elégíthetem, minden­esetre oly megoldásra fogok jutni, mely a régi honvédek helyzetét nemcsak a status quo-ban megtartani, hanem javítani is fogja. (Általános helyeslés.) Madarász József: Csak javítsa isi Hévizy János jegyző : Péchy Tamás ! Péchy Tamás: Legelőször is meg kell köszönnöm az 1848—49-iki honvéd bajtársaim nevében azon meleg nyilatkozatot, melyet Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam a hon­védek javára tett. Én részemről azon szolgálatokat olyan na­gyoknak, a hogyan ő kiemelte, nem tartom; mert mi nem tettünk egyebet, mint teljesítettük kötelességlinket. (Éljemés.) Midőn ezelőtt egy évvel az igen tisztelt miniszterelnök úr a hon­védség segélyezése ügyét a miniszterelnöki tár­czába vette át, felemelvén annak dotáczióját százezer forinttal, megvallom, már akkor is azon reményben voltam, hogy ez által a honvédség ügye lényegesen elő fog mozdíttatni és jobb állapotba fog kerülni, mint a minőben volt ezelőtt. KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXVIII. KÖTET Ebben a reményemben nem is csalódtam, mert kétségtelen az, hogy ma a régi honvédek nyugdíj- és ellátási ügye hasonlíthatatlanul job­ban áll, miut állott ennekelőtte, a mit ezennel készséggel elismerek. Én ezen alkalommal a volt honvédek azon kívánságairól, a miket nevökben átadni szerencsém volt az igen tisztelt miniszter­elnök úrnak, nem akarok szólani, mert maga a t. miniszterelnök úr is kilátásba helyezte, hogy azokkal foglalkozván, jövő hó folyamán azok­nak elintézése iránt lépéseket fog tenni és azon alKálómmal minket is meg fog hallgatni. Nagyon természetes tehát, hogy akkorra tartom fenn véleményemet, a mikor ez a dolog el fog dön­tetni. Egyedül azért szólaltam tulajdonképen most fel, hogy egy oly ügyre hívjam fel a miniszter­elnök úr figyelmét, a mely eddig még nem volt sehol sem megpendítve, s a mely a szegény volt honvédekre nézve nagyon fájdalmas és siralmas. (Halljuk! Halljuk !) Az az intézkedés van ugyanis a honvédség nyugdíjalap-szabályaiban, hogy a közember, ha két forint adót fizet, már nem nyugdíjképes és nem kap semmi nyugdíjat. Igaz, hogy a honvédsegélyző-egylet egy pár krajczártól néha eltekint, mert hiszen az külö­nösen is venné ki magát, ha valaki már két forint öt krajczár adót fizet, akkor már nyug­díjképes ne legyen, hisz méltóztatnak tudni, hogy a ki Magyarországon két forint adót fizet, az koldus a szó teljes értelmében. (Úgy van! a baloldalon.) De van még egy igen különös gya­korlat is, a mely szerint a kereseti adó beszá­mítfatik ebbe a két forint adóba. Már most Magyarország legtöbb megyéjében az a gyakor­lat, hogy a ki napszámos, három forint adót fizet, tehát a napszámos már nem kaphat nyug­díjat. Ugron Zoltán: Hogy néz ki egy honvéd­napszámos?! Péchy Tamás: Igaz, hogy egy öreg hon­védnek nem olyan könnyű már a kaszát emelni, de néha kénytelen vele. Én tehát arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy habár az illető hon­véd a inig egészséges és keres valamit, meg­bírja is fizetni a három forintot, méltóztassék a közembereknél a 2, altiszteknél 5 frt legkisebb adót, tisztán csak a földbirtokra, vagy az oly házra kiterjeszteni, mely igazán vagyont kép­visel, mert tudok esetet, hogy van olyan ember, kinek a föld kerekségén semmije sincs, a ki zsellér-házban lakik, mert 3 forint keresetadóval volt megróva elutasítatott nyugdíjigényével, mert többet fizetett 2 forintnál; és alig telt bele egy pár hó, ez az ember megbetegedett, legnagyobb nyomorral küzdött, és semmit a világon nem volt képes kapni, mert nem oly gyorsan megy a megváltoztatás, ha egyszer elutasítanak valakit nyugdíjigényével. Az öreg embernek élete pedig 9

Next

/
Thumbnails
Contents