Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

530. országos ülés 1896. január 11-én, szombaton. cc most, egy egyletnek egészen független kezelése alatt lévén, ezen az alapon, talán előnyösen, sok formaságok nélkül jutnak pillanatnyi szorultságukban segélyhez. Én tehát igen meggondolan dónak tartom a kérdést, de mert akarom, óhajtom, hogy ezen tőkének az összes kamata a megszorult honvédeknek, a kik nyugdíjigénynyel nem bírnak, álljon rendelkezésre, épen azért láttam szükségét az ország költségvetésének terhére úgy a segélyegyletnek, valamint a honvéd-egyletnek központi választmányainak is dologi kiadásait és bizonyos személyes járandóságait fedezni. Ez azonban, t. ház, a régi hondvédek hátrányára egyáltalában nincs, mert az igényjogosultak kivétel nélkül megkapván a maguk illetményeit, ez még egy többkiadás csak, melyet az állam hordoz. Ha már most ezt esetleg elvonnám ezen segélyegylettől, azon esetben az 8 tőkéjének kamatai apadni fognak, és kevesebb ily esetről-esetre való segélyt nyújthatna. Azért kérném, méltóztassanak engemet egyáltalában nem kötni meg arra vonatkozólag, hogy a segélyegylet kérdése miként oldassék meg, mert esetleg ép a régi honvédeknek nem lesz érdekében, hogy a kormány szigorúbb szabályaihoz kötött módon juttassa nekik ezen segélyt, Előnyösebb, ha ezen egylet függetlenül a maga jó belátása szerint adja azt ki. A mint már mondottam is, a legközelebbi időben, reménylem, már februárban leszek abban a helyzetben, hogy azon egyes kérdéseket, melyeket Kossuth Ferencz t. képviselő úr említett, bizottságilag tárgyaljam és reményem van, ha talán teljesen az Összes kívánságokat, az öszszes igényeket ki sem is elégíthetem, mindenesetre oly megoldásra fogok jutni, mely a régi honvédek helyzetét nemcsak a status quo-ban megtartani, hanem javítani is fogja. (Általános helyeslés.) Madarász József: Csak javítsa isi Hévizy János jegyző : Péchy Tamás ! Péchy Tamás: Legelőször is meg kell köszönnöm az 1848—49-iki honvéd bajtársaim nevében azon meleg nyilatkozatot, melyet Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam a honvédek javára tett. Én részemről azon szolgálatokat olyan nagyoknak, a hogyan ő kiemelte, nem tartom; mert mi nem tettünk egyebet, mint teljesítettük kötelességlinket. (Éljemés.) Midőn ezelőtt egy évvel az igen tisztelt miniszterelnök úr a honvédség segélyezése ügyét a miniszterelnöki tárczába vette át, felemelvén annak dotáczióját százezer forinttal, megvallom, már akkor is azon reményben voltam, hogy ez által a honvédség ügye lényegesen elő fog mozdíttatni és jobb állapotba fog kerülni, mint a minőben volt ezelőtt. KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXVIII. KÖTET Ebben a reményemben nem is csalódtam, mert kétségtelen az, hogy ma a régi honvédek nyugdíj- és ellátási ügye hasonlíthatatlanul jobban áll, miut állott ennekelőtte, a mit ezennel készséggel elismerek. Én ezen alkalommal a volt honvédek azon kívánságairól, a miket nevökben átadni szerencsém volt az igen tisztelt miniszterelnök úrnak, nem akarok szólani, mert maga a t. miniszterelnök úr is kilátásba helyezte, hogy azokkal foglalkozván, jövő hó folyamán azoknak elintézése iránt lépéseket fog tenni és azon alKálómmal minket is meg fog hallgatni. Nagyon természetes tehát, hogy akkorra tartom fenn véleményemet, a mikor ez a dolog el fog döntetni. Egyedül azért szólaltam tulajdonképen most fel, hogy egy oly ügyre hívjam fel a miniszterelnök úr figyelmét, a mely eddig még nem volt sehol sem megpendítve, s a mely a szegény volt honvédekre nézve nagyon fájdalmas és siralmas. (Halljuk! Halljuk !) Az az intézkedés van ugyanis a honvédség nyugdíjalap-szabályaiban, hogy a közember, ha két forint adót fizet, már nem nyugdíjképes és nem kap semmi nyugdíjat. Igaz, hogy a honvédsegélyző-egylet egy pár krajczártól néha eltekint, mert hiszen az különösen is venné ki magát, ha valaki már két forint öt krajczár adót fizet, akkor már nyugdíjképes ne legyen, hisz méltóztatnak tudni, hogy a ki Magyarországon két forint adót fizet, az koldus a szó teljes értelmében. (Úgy van! a baloldalon.) De van még egy igen különös gyakorlat is, a mely szerint a kereseti adó beszámítfatik ebbe a két forint adóba. Már most Magyarország legtöbb megyéjében az a gyakorlat, hogy a ki napszámos, három forint adót fizet, tehát a napszámos már nem kaphat nyugdíjat. Ugron Zoltán: Hogy néz ki egy honvédnapszámos?! Péchy Tamás: Igaz, hogy egy öreg honvédnek nem olyan könnyű már a kaszát emelni, de néha kénytelen vele. Én tehát arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy habár az illető honvéd a inig egészséges és keres valamit, megbírja is fizetni a három forintot, méltóztassék a közembereknél a 2, altiszteknél 5 frt legkisebb adót, tisztán csak a földbirtokra, vagy az oly házra kiterjeszteni, mely igazán vagyont képvisel, mert tudok esetet, hogy van olyan ember, kinek a föld kerekségén semmije sincs, a ki zsellér-házban lakik, mert 3 forint keresetadóval volt megróva elutasítatott nyugdíjigényével, mert többet fizetett 2 forintnál; és alig telt bele egy pár hó, ez az ember megbetegedett, legnagyobb nyomorral küzdött, és semmit a világon nem volt képes kapni, mert nem oly gyorsan megy a megváltoztatás, ha egyszer elutasítanak valakit nyugdíjigényével. Az öreg embernek élete pedig 9