Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-530

5 fi 530. országos ülés 189f>. január 11-én, szombaton. Nándor képviselő úr felszólalása ki fog terjeszkedni erre. Azonban röviden reflektálni kívánok a t. miniszterelnök úr azon válaszára, a melyet nekem amaz adataimra vonatkozólag adott, midőn a kúria t. alelnökének a választási visszaélésekről szóló kijelentéséről itt megemlékeztem; másodszor válaszolni akarok beszédének arra a részére is, melyet a t. miniszterelnök úr az említettem alapok és alapítványok törvényes és alkotmányos ellenőrzés alá vonása tekintetében mondott. Minthogy az első kérdés rövidebb és íirra rövidebben is kívánok nyilatkozni, tudniillik a választási kérdésekről, tehát első sorban erre térek rá. (Halljuk! Halljuk!) Egész tisztelettel meg kell jegyeznem, hogy a t, miniszterelnök úr azon válaszát, a midőn a kúria elnökének a peticziókra vonatkozó kijelentésére nézve nyilatkozott, meglepőnek és furfangosnak tartom. A miniszterelnök úr ugyanis a nyitrai összeírásokat és reklamácziókat választotta, hogy azokkal bizonyítsa előttünk a választások törvényességét és tisztaságát. Azt tartom, hogy akárhonnan érkező reklamációk felett megalkotott kúriai határozattal inkább lehetett volna a választás tisztasága tekintetében érvelni, de a nyitrai val semmi esetre sem. A t. miniszterelnök úr maga is elismeri, hogy onnan 114 reklamáczió érkezett. Ez magában véve óriási szám, a mely a megelőző évinek háromszorosa, s kétségtelenül bizonyítja, hogy ott valóságos kamcsatkai állapotok uralkodnak. És ha igaz az, a mit a t. miniszterelnök úr mondott, hogy a kúria a nyitrai petieziók és reklamácziók közül 108-nak adott helyet, 1040-nek nem, annak nem az az oka, mintha a reklamácziók nem lettek volna jogosak vagy tévesek lettek volna, hanem tisztán az az oka, hogy azok a hatóságok, a melyek intézkedése ellen 1128 reklamácziót benyújtottak, bizonyára elkövették azt a helytelenséget, hogy a kellő bizonyítványokat nem szolgáltatták ki, tehát a kúria ilyen ítélkezésének okai épen maguk a hatóságok. Megjegyzem, hogy a mint nekem bizonyos szerencsém van a miniszteri statisztikával szemben, itt is, habár csekély, de mégis bizonyos hibát tudok a miniszteri statisztikában kimutatni. A miniszter úr azt mondja, hogy 1128 reklamáczió lett beadva és 108-ra nézve a kúria kedvezően határozott, 1040-re nem. Csak 20 a különbség, az igaz, de úgy Játszik a miniszterelnök úr itt 20-at hallgat el, odakint százával fosztják meg a választókat joguktól. Azt tartom, hogy Kyitrával csakugyan nem lehet érvelni, mert ha valaki a kúriáig viszi az appellácziót, ez magában is annak bizonyítéka, mivel a magyar emberben megvan az igazságérzet a legtöbb esetben, hogy ezek a reklamácziók jogosak voltak. A mint a kúria elnöke is igazolja, és egész hitelesen meg van állapítva, 3595 reklamáczió érkezett. Én azt kérdem a t. miniszterelnök úitól, hogy azzal a 2468 reklamáczióval mi történt ? Én ágy tudom, például az újpesti névjegyzéknél a kúria 67 kiigazítást rendelt el és azt tartom, hogyha az a 2468 reklamáczió, mely Nyitrán kívül az ország minden részéből beérkezett, a kormányra nézve kedvező elintézést nyert volna, a t. miniszterelnök úr bizoayára igyekezett volna e tekintetben a kormány álláspontját ezzel is erősíteni és azokat a híres választásokat tisztára mosni. Ebből az előterjesztésből arra a konklu zióra jutok, hogy ezen statisztika nem egészen kedvező a miniszter úrra nézve. Itt van kezemben egy tariffa-újság, mely egész alaposan megmagyarázza, milyen jó statisztikusok a miniszterek. Ezt azt mondja: A miniszterek kevés kivétellel mind olyan politikusok, kik annyira értenek a statisztikához, hogy például, ha az országban az emberek nyomorognak, nélkülöznek, fáznak és éheznek, a statisztikával mégis be tudják bizonyítani, hogy az emberek csak passzióból fáznak. Körülbelül így van a minisz terelnök úr is. 0 vállalkozott arra, hogy az ország nagy közvéleményével szemben a statisztikával bebizonyította, hogy ezek az összeírások tiszták. Én abban látom a nyitrai reklamáezióknál a kúria határozatát és a módosítás szükségének hiányát megindokoltnak, mert az illető hatóságok a kellő bizonyítványokat, — mint magán úton is értesültem róla — nem adták ki kellő buzgalommal és kellő törvényességgel. A ház szíves engedelmével röviden áttérek most azokra, a miket a miniszterelnök úr azokra az alapokra és alapítványokra vonatkozólag mondott. Egész tisztelettel bár, de megint kénytelen vagyok konstatálni azt, hogy a miniszterelnök úrnak ebben a feleletében is bizonyos furfangosság rejlik. A ki ezt a választ, a mi pedig a magyar embernek szokása, felületesen olvassa el, az kénytelen fölkiáltani : micsoda fenomenális, micsoda rendkívüli intellektuális, micsoda kolosszális nagy férfiú a mi szeretve tisztelt miniszterelnökünk! Hiszen ő mindent, a mit az ellenzék kíván a bécsi kérdéssel kapcsolatban, helyesnek talál, úgy, hogy ez alapon a t. miniszterelnök úr népszerűsége folyton és folyton nő, és én attól félek, hogy nemsokára már Wekerle esküdtszéki népszerűségét fogja elhomályosítani. Elismeri, hogy vannak alapok, és ha ezek léteznek, törvényes ellenőrzés alá vonandók; de ebből nem azt a konklúziót vonja le, hogy a