Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

529. országos ülés 188G. január 10-én, pénteken. 4-S jegyzékeket a kóriának deczember 15-ig felül kell vizsgálnia, tehát a kúria azokat nem küld­heti vissza pótlás és kiegészítés végett, de legyen meggyőződve a t. miniszterelnök úr, ha visszaküldené, akkor a panaszoknak nem kileneztized részét találná alaptalanoknak, hanem ellenkezőleg kileneztized részét alaposoknak és igazságosoknak. Különben is a t. miniszterelnök i\r igen jól tudja, épen megint főispán korából, hogy a választópolgárok milyen nehezen szoktak hozzá­jutni a kérvényezésre szükséges adatokhoz. A tisztviselők egyenesen meg vannak dolgozva arra, hogy bármi akadályt gördítsenek a vá­lasztópolgárok elé, csakhogy ezeket az adatokat meg ne szerezhessék. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon jellemző a miniszterelnök úrtól az, a hogyan védelmébe veszi a tisztviselők ily irányú visszaéléseit. Én azt tartom, sokkal helyesebb lenne, hogy ha már hibát követnek el, önmaguk vallanak azt be. Mert tény az, hogy a hibának nyilt bevallása sokkal inkább hódít, sokkal inkább erősíti a bizalmat, sokkal inkább hasznára van a miniszterelnök urnak saját pártja előtt is, mint annak letagadása. (Igás ! Úgy van! a sBélső baloldalon.) Ha a t. miniszterelnök úr a nála meg­szokott módon védelmezi Magyarország érde­keit és képviseli az ország méltóságát, akkor a rendelkezési alapot szerteszét szórhatja a hiva­talos és félhivatalos szubvenezionált lapok kö­zött, azok ideig-óráig takargathatják az általa elkövetett politikai hibákat és botlásokat, de azok a közvéleményt megtéveszteni nem fogják sohasem. Ezen rendelkezési alap jórésze a kormány által kitartott lapok bérbevételére és megfizeté­sére szokott fordíttatni. Hát nekem nincs kifogásom az ellen, hogy egy olyan kormánynak, a mely a nemzetnek a méltóságát igazán képviseli, joga lehessen ere­jének és hatalmának támogatása végett a sajtó hatalmát is igénybe venni. Azonban, t. kép­viselőház, ez csak oly kormányra nézve áll, a mely a nemzet valódi bizalmának kifolyása, nem pedig annak paródiája, másfelől áll az olyan lapokra nézve, melyek szabad meggyő­ződésüket követik, nem pedig olyanokra, a melyek pénzért megtesznek mindent, a mi a kormány érdekeinek istápolására szolgál. T. ház! Ezen szubvenezionált lapok leg­nagyobb része a rendelkezési alapból fizetődik. Ezeknek a lapoknak az kellene, hogy legyen ezéljuk, irányuk és kötelességük, hogy az igaz­ságot és a szabad meggyőződést hirdessék. Azonban nem ezt tapasztaljuk, de azt, hogy ezek tisztán egy klikknek, a kormánynak álla­KÉrvn. NAPLÓ. 1892-97. XXVIII KÖTET. nak szolgálatában, s nem az igazságot, nem a szabad meggyőződést hirdetik, hanem igenis arra fordítják eszközeiket, hogy az ellenzéket lepiszkolják, vezéreinek reputáczióját sárba ke­verjék, s azon filléreket, a melyek a polgárok adójából kerülnek ki, ép az ellenzéki polgárok legyalázására, bepiszkolására használják fel. De, t. ház, ha figyelemmel kisérjük azt a módszert is, a mely szerint ezek a lapok az országgyűlési tárgyalásokat kezelik, mit ta­pasztalunk? Tapasztaljuk azt, hogy mondassák el bár a képviselőházban egy ellenzéki szónok által bármily tartalmas, bármily tárgyilagos beszéd, ez a beszédazokban a lapokban csak néhány szóval közöltetik, s akkor is az eredeti eszmékből teljesen kiforgattatik, magát a szólót pedig nevetségessé tenni igyekeznek. Tartson azonban akármilyen silány és tartalmatlan beszédet egy kormány­párti képviselő, akkor azt az égig dicsérik, és magasztalják a szöveget és tartalmat, s még ha nem Pap Géza t. képviselőtársam tartja is a beszédet, a szónok termeténél is hosszabbra nyújtják. Legutóbb is tapasztaltuk, hogy mikor Ugron Gábor t. képviselőtársam a szokottnál is hatalmasabb vervevel aposztrofálta a hely­zetet, beszéde mégis néhány sorban volt közölve a szutenált lapokban. Mikor pedig a belügy­miniszter, vagy a miniszterelnök úr egy silány, tartalmatlan felszólalást tartott, az egész orszá­got telelármázták, hogy mily kiváló tehetségű férfiak a miniszter urak, kik országra szóló nagy beszédekkel gazdagították az országot, míg odahaza a szerkesztőségi büróban azok, a kik meg vannak bízva a beszédek kijavításá­val, vérkönyeket izzadnak, hogy a botlásokat kikorrigálják. T. ház! Azt hiszem, az országnak ily czé­lokra pénzre szüksége nincs, azért a tételt nem fogadom el. Hévizy János jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz : T. ház ! A miniszter­elnök úrnak tegnap és ma az ellenzék beszé­deire adott válasza mintegy jogossá tenné, hogy mikor a rendelkezési alapnál szólok, újból pro­vokáljam a miniszterelnök urat: méltóztassék a ház működésére és az ország kormányzására nézve a parlament és közvélemény előtt kielé­gítő munkaprogrammot adni. A miniszterelnök úr válaszolt egyre-másra, de határozottan kitért az elől, a mi a békés tanácskozásnak legna­gyobb garaneziáját nyújtaná, hogy tulajdonkép mi a munkaprogrammja ebben az évben. T. ház ! Ha semmi más, a miniszterelnök úr két válasza maga elég, hogy az ellenzék újból teljes erővel vegye fel a küzdelmet és kényszerítse a kormányt, hogy a parlamentet és az országot munkaprogrammja iránt tájékoz­tassa. Mert egyedül ós kizárólag ez az, a mi a 7

Next

/
Thumbnails
Contents