Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

44 529, orsz&gos ülés 1896. január 10-én, pénteken. teljes alkotmányosságnak tekintünk egy olyan állami berendezést, melyben van egy bizonyos népképviselet és van egy kormány, mely magát a népképviselettől teljesen függetlennek és nem parlamentinek ismeri el, és annak felelősséggel nem tartozik: akkor mi elhagytuk azt az elvi alapot, melyen őseink 1867-ben állottak, el­hagytuk azon parlamentáris szabadság tradi­czióját, melynek kedvéért nem fogadtatott el az októberi diploma nem csak ránk, hanem Ausztriára nézve sem. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Az elveknek érvényesülése még egy alkotmányos gondolkozású párt és kormány kebelében, még egy teljesen idegen szomszéd­államban is egy nagy érdeket képvisel. Egy teljesen idegen szomszédállamban is, ha teljes alkotmányosság van, ha ott a nép szuvereni­tása és a népnek való felelősség érvényesül, biz­tosítékul szolgál, hogy a szomszéd állam sza­badsága politiküi fondorlatok és politikai reak­cziók által megtámadva nem lesz. Mennyivel szükségesebb tehát az, hogy a parlamentáris és felelős kormányrendszer elvei Ausztriában, mely­lyel oly nagy közösségbe hozták Magyarorszá­got, érvényesüljenek és fentartassanak, hogy a mi alkotmányunk, szabadságunk és közéletünk­ben való felfogásunk, s azoknak a felfogása, kik a mi ügyeinkben oly döntő befolyást gyakorol­nak, tisztán megőriztessenek és fentartassanak? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hallottam azt az érvet is felhozatni, hogy mi sem vagyunk hivatva megállapítani egyolda­lúlag azt, hogy Ausztriában van-e felelős és parlamenti kormány, hanem az osztrák törvény­hozás van erre hivatva. Hát mi a saját törvé­nyünk értelmében, és az abban foglalt tarta­lomnál fogva magunk határazzuk meg, hogy azon feltétel valójában jelen van-e, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melynek következté­ben Ausztriával a közös ügyeknek ezen új inté­zési módja elfogadtatott. Hiszen Ausztriában a a 67-íki kiegyezés előtt is soha nem merült fel panasz az iránt, hogy a jogok, szabadságok és a miniszterek felelőssége nekik nem elég; hi­szen Magyarország kívánta meg, a saját alkot­mányának és miniszteri felelősségének bizton­ságba helyezése czéljából. hogy az osztrákok, kik azelőtt is megelégedtek a februári alkot­mánynyal , oly alkotmányos intézményekben részesíttessenek, mint a milyenekkel mi bírunk, mert ezen intézményeknek nevelő hatása alatt reméltük és hittük, hogy saját alkotmányos szabadságaink az osztrákokban támaszra és biz­tosítékra lelnek. (Élénk helyeslés és tetsgés a szélső baloldalon.) De hát fogadjuk el, hogy egyoldalú bizo­nyíték az, midőn az osztrák miniszterelnök maga gúnyolódva jelenti ki, hogy ő nem par­lamenti eredetű, és ezt kötelességének tartja rögtön ismételni, a mint ugyanezt elmondotta programmbeszédében is. Mit szóltak erre az osztrák képviselőházban 1895. deczember 13-án? Az osztrák képviselőházban Russ a következő­ket mondja: (Olvassa.) »Gyengeségünk Magyar­országgal szemben eddigelé kormányunkban és parlamentünkben rejlett. Magyarországon min­dig erős kormány és erős parlament (Derültség a szélső baloldalon.) nálunk pedig szétforgácsolt parlament, és oly kormány volt, mely határozottan vonakodik, és vonakodnia is kell parlamentá­rissá lenni. Kívánatos volna, habár ez nem egy­könnyen lehetséges, hogy nálunk is hasonló parlamenti és kormányzati viszonyok volnának.« Hát, t. ház, az egyoldalú bizonyíték mellé most bemutattam a másik oldalról is a bizonyí­tékot, hogy nemcsak Badeni mondja magát nem parlamentárisnak, hanem az osztrák parlament­ben is nyilvánították és hirdették, mint károst és kártékonyt, hogy nem parlamentáris a kor­mány és nem is akar azzá átalakulni. A 67-iki törvénynek életbeléptetési fel­tétele az, hogy teljes alkotmányosság legyen Ausztriában, a 67-iki felfogás szerint pedig csak parlamenti és felelős kormány mellett lehetséges a teljes alkotmányosság, és nem lehetséges oly kormánynyal, a mely nem par­lamentáris, és a parlamenttel szemben nem fele­lős, mert ott a népakarat nem érvényesül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha ehhez a feltételhez kötötték a 67-iki törvényhozók ezen törvénynek életbe­léptetését, gondoskodtak arról is, hogy Ma­gyarország a nélkül, hogy Ausztria auyagi ügyeibe beleszólna és Ausztria ügyeibe be­folyást gyakorolna, ép a törvény azon intézke­désénél fogva, a mely a 19. §-ban megrendeli, hogy a quóta iránti alku felelős kormányok közbejöttével alkotandó meg, — tehát felelős kormány kell, hogy legyen Ausztriában, és kell, hogy legyen Magyarországban, — midőn ilyen időről-időre lejáró intézkedései a 67-iki kiegyezésnek a teljes alkotmányossághoz és a felelős kormányhoz vannak kötve, az azt teszi, hogy ha ezen alapfeltétele a törvénynek meg­szűnnék, Magyarországnak joga van az alkut a quóta iránt meg nem kötni és a megszűnt alapfeltétel következtében a közösügyekre vo­natkozó törvény végrehajtásában többet részt nem venni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért vannak kétféle diszpozicziói az 1867 : XII. törvényczikknek, tudniillik egyik fajta diszpozicziói a törvénynek, a melyek ál­landóak és a megváltoztatásig fennállanak, és másik diszpozicziói, a melyek bizonyos cziklu­sokban lejárnak és megújíttatnak? Azért, hogy ha az állandó és tartós fenmaradásra hivatott

Next

/
Thumbnails
Contents