Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

529, országos Illés 1896. január 10-én, pénteken. 41 törvényt tiszteljük ég föntartaai akarjuk, határozottan tiltakozni kényszerülünk. De nemcsak azon felfogás, melyet Mérey Lajos t. képviselőtársam ma itt a képviselőházban kifejtett, s a mely szerint úgy a 67-iki magyar törvény, mint az osztrák törvény jogot ad mindkét államnak, hogy a másik állam belügyeibe avatkozzék, határozottan veszélyes és egyáltalában nem felel meg a törvény intenczióinak, hanem nem felel meg ezen szűkebb körű magyarázat sem, a melyet a kiegyezési törvényből folyó koiizequencziáknak Horváth Gyula t. képviselő úr iménti felszólalásában tulajdonított. A 67-iki törvény azon intézkedése, a mely feltételűi tűzi ki azt, hogy a monarchia másik államában is alkotmány léptettessék életbe, azon helyes irányelvre van alapítva, hogy a népek akarata, a népek közérdekeltsége érvényesüljön alkotmányos formában, és hogy azon egyensúly, a mely alkotmányos népek közt fennáll, ebben lelje biztosítékát és erősségét. Ezt a feltételt odainterpretálni, hogy akár a magyar törvényben benfogíaltatnék az, hogy ezen törvény alapján Magyarországnak valamelyes ingerencziája lehetne az osztrák belügyi viszonyokra, akár az osztrák alaptörvényben — a mint azt ma Mérey t. képviselőtársam kimagyarázni igyekezett — bármely oly utalás volna, melynél fogva a monarchia túlsó állama beleszólhatna a magyar államügyekbe, egyáltalában nem lehet. (Mozgás a szélső baloldalon.) Csak egyetlenegy gyakorlati konzeqneneziája van ezen, a 67-iki kiegyezésben foglalt feltételnek, és ez expressis verbis jut kifejezésre az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-ában, és ez az, hogy Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet a közös viszonyokra nézve bármiféle érintkezésbe; tehát Magyarországra nézve azon megszorító rendelkezés áll fönn, hogy csakis akkor léphet érintkezésbe, mikor alkotmányos faktor áll a magyar alkotmányos faktorral szemben. Ez nem azt jelenti, mintha Magyarországnak joga volna beleavatkozni az osztrák belügyekbe, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Senkisem mondja!) nem azt jelenti, a mit t. barátom Mérey ma kifejezni igyekezett, mintha az osztrák tartományoknak joguk volna beleavatkozni Magyarország belügyeibe, hanem egyszerűen meghatározza azon feltételeket, a melyek megtartandók, tekintet nélkül arra, hogy Ausztriában milyenek a belügyi állapotok, és hogy azok mily megítélés alá esnek. Már most t. barátom, Horváth Gyulának példája gr. Andrássy Gyulának a Hohenwartli-kabinet idejében való eljárásából, egyáltalában nem képez erre az esetre vonatkozólag analógiát. Mi volt akkor az eset? (Ralijuk! Halljuk!) Arról volt szó, hogy a monarchia egyensúly-viszonyai bontassanak meg, hogy míg KÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97 XXVIII. KÖTET. az 1867-iki kiegyezési törvényben az alapgondolat arra van fektetve, hogy két alkotmányos állam álljon egymással szerződéses viszonyban, a Hohenwarth-féle intenczió szerint Magyarország szembeállott volna államok föderácziójával, a mi pedig lényeges különbség. Azt hiszem, t. kép viselátársatn sem fogja tagadni, hogy az egészen más dolog, hogy ha azt mondjuk, hogy a monarchiában ma két egyenjogú, teljesen független, egymástól teljesen elválasztott, önrendelkezési joggal biró állam létezik, és ezekre vonatkozólag áll fönn a monarchia berendezkedése az 1867-iki kiegyezésben, és más alakulás az, hogy ha az egyik állam helyébe nem egyetlen egy állam, hanem államok föderácziója lép. Ez tehát az adott esetre vonatkozólag egyáltalában semmiféle analógiát nem képez. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy azok a téves felfogások, melyeket Ugron Gábor határozati javaslatának támogatása mellett ma és tegnap kifejezni hallottunk, e helyről megjegyzés nélkül ne maradjanak. Ezek után kérem a t. házat, hogy Ugron Gábor képviselőtársam határozati javaslatát elvetni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Mérey Lajos képviselő úr kivánja szavai értelmét megmagyarázni. Mérey Lajos : T. ház ! Nem szeretném, hogy az én szerény felszólalásomnak az a magyarázat adassék, melyet a t. előadó úr annak tulajdonított. (Halljuk! Halljuk!) Szavaimnak nem lehetett az az értelme, még kevésbbé leltetett akaratom, hogy az 1867: XII. tez. közjogi vonatkozásainak tárgyalásából azt a következtetést vonjam le, mintha akár Ausztriának Magyarország, akár Magyarországnak Ausztria belügyeibe beavatkozási joga lehetne. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az én szavaimnak világos értelme nem volt és nem is lehetett egyéb, mint azon, az 1867 iki kiegyezésből folyó igazság és tény, hogy az ausztriai parlament közjogi kérdési vitái kiterjeszkedhetnek magyar közjogi kérdésekre ép úgy, mint a mint nekünk jogunk van közjogi kérdésekben Ausztria közjogi állapotairól szólani az 1867: XII. tcz. 25, §-a alapján. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És itt legyen szabad bizonyítékul csak egy példára hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) A közös ügyeket tárgyalják a delegácziók, a delegácziókat megalkotja mind a két képviselőház. Kérdem, vájjon van-e joga a magyar képviselőháznak, épen az 1867: XII tcz. alapján a delegáeziónak az osztrák parlament részéről való mikénti megalakításához hozzáQ