Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-529

529. országos ülés 1896. január 10-én, pénteken. 3í változzék Magyarország felfogása azon alkotmányjogi állapotok iránt, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyek Ausztriában vannak ; ők nem képzelhették, hogy Magyarországban a miniszterelnök így fog nyilatkozni, hogy a mint ma Ausztriában a viszonyok vannak, ő az ottani kormányt alkotmányos kormánynak tartja. Hiszen rá fogok mutatni, t. képviselőház, az 1867-iki törvényhozás többször hangsúlyozta, nemcsak rövid szavakban, a mint itt a törvényben előfordul, hogy »teljes alkotmányosság« legyen, habár itt is látjuk, hogy nem elégedett meg a törvény az »alkotmányosság« szóval, hanem számtalanszor hangoztatva van, hogy »valódi alkotmáuyos8ág« kívántatik meg Ausztriában, sőt találunk nyomára annak is, hogy egyenesen rámutatás történt, hogy olyan alkotmányosság legyen, amely megfelel a teljes és tiszta parlamentarizmusnak, a milyent Magyarországon akkor létesíteni kívántak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: Ezt követelték! Visontai Soma: T. képviselőház! Hogy ezekre rámutathassak, bátor vagyok megjegyezni, hogy már azon trónbeszédben, a melylyel ő Felsége az 1865 — 68-iki országgyűlést megnyitotta, a király úgy nyilatkozik, hogy: (Olvassa.) »Tekintettel a politikai, nemzetgazdasági és társadalmi tényezők időközben helyt foglalt teljes átalakulására, fejedelmi hivatásunk tudatában többi országainkat és tartományainkat is alkotmányos jogokkal ruháztuk fel, és ép azért a közös ügyek kezelésénél ezeknek alkotmányszerű lefolyása immár nem mellőzhető«. Ez volt az egyik impulzus, a melynek nyomában azután a legbehatóbb tanácskozások tárgyává lett téve épen a trónbeszédnek ezen tétele, s a melynek folytán a törvénynek megalkotói ebben nemcsak egyszerű frázist láttak, nemcsak egyszerű történelmi tényt és annak konstatálását, hogy Ausztriában is alkotmány van, hanem később azt látjuk, és ezen munkálatokból is világosan kiderül az, hogy különösen két irányban kerestek ebben Magyarországon alkotmányos biztosítékot. Az egyik irány az volt, hogy ebben a magyar nemzet saját alkotmányos szabadságának támaszát ismerte fel, és másodszor fontos biztosítékot láttak épen ennek hangsúlyozásában és törvénybe iktatásában arra nézve, kogy a pragmatika szankezióbóí folyó kölcsönös védelemnek teljesítése ott is, szemben a magyarországi kötelezettségekkel, tehát Ausztriában is époly alkotmányosan fog történni, mint itt, és hogy ezzel szemben a két állam népeinek teljes viszonossága és kötelezettségteljesítésének lehetősége áll elő. (Úgy van! a szélső baloldalon.) íme, a trónbeszéden kivűl a felirat, mely ezt követte, már sokkal világosabban körvonalozta, hogy az 1867-iki törvénynek azon szavai alatt, hogy »teljes alkotmányosság«, mi értetik; mert itt már azt mondja ezen felirat, mely Deák Ferencz tollából került ki, hogy; »LegtÍ8ztább örömet és teljes megnyugvást szerez nekünk Fölségednek azon bölcs és igazságos elhatározása : hogy minden országait és tartományait alkotmányos úton akarja kormányoztatni. A polgári szabadság oly kincs, mely nem fogy, nem gyengül azáltal, ha mások is polgári szabadságot nyernek, sőt a hasonló közjogi állapot gyakran közelebb hozza érzelmekben egymáshoz a népeket, elhárít sok idegenkedést, bizalmatlanságot és keserűséget. Mi Fölséged minden országainak alkotmányos szabadságát saját szabadságunk támaszának tekintjük; mert nem hihetjük, hogy azon országok népei oly alkotmányt kívánjanak, mely a mi századok óta fennállott s a pragmatika szankczióban is biztosított alkotmányos önállóságunk és törvényes függetlenségünk fentartását lehetetlenné tegye.* Azt mondja későbben: * Minők legyenek azon országok alkotmányos formái? — minő alapon rendeztessenek az ő egymás közötti viszonyaik ? — ahhoz nekünk hozzászoknunk nem lehet ; mert ezen ügy kizárólag őket és Fölségedet illeti, s mi abba joggal nem avatkozhatunk. Mi csak azon óhajtásunkat fejezhetjük ki, hogy a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ő náluk is minél előbb tettleg életbe lépjen; s ez esetben készek vagyunk, a mint már 1861-ik évi alázatos feliratunkban kijelentettük azt, a mit tennünk szabad, s mit önállásunk és alkotmányos jogaink sérelme nélkül tehetünk, a törvényszabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetből megtenni.« Sima Ferencz : Ezt jó lesz sokszor elolvasni a miniszterelnök úrnak! Visontai Soma: De, t. ház, ha a 67-es bizottság munkálatait figyelemre méltatjuk, itt már azt látjuk, hogy mindjobban kidomborodik az Ausztriában létesítendő teljes és tiszta felelős kormányzati rendszer iránti óhaj. A 67-es bizottság 15-ös albizottságának véleménye, mely tehát bázisát képezi szorosan véve az 1867: XII. törvényczikknek, már világosan körvonalozza 25-ik pontjában, azt mondván, hogy : (Olvassa.) »A másik alapföltétel az, hogy a teljes alkotmányosság ő Felsége többi országaiban és tartományaiban életbe lépjen: mert Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe . . .« A 67-es bizottság albizottsági véleményének 28. pontja azonban, mely magyarázója a törvénynek, ezt mondja: (Olvassa.) »Ha tehát