Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

Í42. orizágos ülés 1896. j aiiuár 26-én, süoinbuton. 359 azonkívül pedig járjunk azon az úton, a melyet a kultuszminiszter úr megjelölt, hogy ott állítsunk iskolát, hol nincsen, és becsüljük meg azokat a hitvallásom iskolákat, és ne ijesztgessünk a magyar nemzeti oktatás ezímén az iskolák államosításával. Ez első sorban pénzkérdés, és ma a magyar állam fényes financziái mellett sincs abban a helyzetben, hogy e kérdést megoldhassa, s ha háromszor annyi állana rendelkezésre, mint a mennyi adóssága van, akkor is nagy akadályokba ütköznék, t. i. a bitvallásos érzületébe, mely soha sem egyezne bele abba, hogy a magát felekezetlennek valló állam foglalja le az oktatás egész tervét, a mint ezt megkisérlették Francziaországban, hol az állam az oktatás legnagyobb mezejét lefoglalta a maga részére. Ezzel szemben vannak a szabad hitvallásos iskolák. És mit tapasztalunk ? Azt, hogy az állami iskolák konganak az ürességtől, a szabad hitvallásos iskolák tömve vannak, és csak vizsgázni mennek oda az államilag érvényes bizonyítvány elnyerhetése végett. Ezek előadása után van szerencsém tisztelettel kérni a t. házat, hogy méltóztassék gr. Bathyány Tivadar képviselő úrnak indítványát elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha szólni többé senkisem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt még a miniszter úr kivan nyilatkozni. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Tisztelt képviselőház! Azt hiszem, kötelességem gr. Bathyány Tivadar t. képviselőtársamnak imént beadott határozati javaslatával szemben álláspontomat röviden indokolni. (Halljuk! Bálijuk!) Azt gondolom, hogy előbbi felszólalásomban tőlem telhető tíízetességgel és határozottsággal jeleztem azt az álláspontot, a melyet úgy én, mint a kabinet, ezen nagyfontosságú kérdésben elfoglalunk. Határozottan kijelentettem azt, hogy nem a sokszor emlegetett, tisztán pénzügyi, tehát opportuniiási szempontokat tartom itt irányadóknak, hanem kifejtettem — még pedig a t. ház többségének helyeslése mellett — hogy elvi szempontból sem helyes az, hogy kizárólagos iskolafeutartó az állam legyen. (Úgy van! jobbfelöl.) Erre azonban nem akarok visszatérni, hanem csupán csak azért hoztam ezt fel, mert a mint gr. Bathyány Tivadar képviselő úr mondja, sokan vannak, a kik e miatt nyugtalankodnak. Azt hiszem, hogy a mai határozott nyilatkozat után annak, a ki igazán paczifikálódni akar, nincs oka a legkisebb nyugtalanságra sem. (Úgy van! jobbfelől.) És itt ismételten, ki kell jelentenem, mint ezt kijelentettem már máskor is,—mert azt terjesztették, hogy mi a kizárólagos államosítás, sőt a izekularizáczió mellett foglalunk állást — hogy ez egyszerűen nem igaz. Én rögtön megragadtam az alkalmat, midőn a belügyminiszter költségvetésének tárgyalásánál először vetették fel e kérdést, a nyilatkozatra, akkor nem voltam jelen a házban, de hivatalos ügyben Teniesvárott, és ekkor állásomból kifolyólag nyilatkozni kötelességemnek tartottam, és ezen politikai nyilatkozatom minden lapban meg is jelent. Ebben a leghatározottabban úgy a magam, mint a kormány nevében is kijelentettem, hogy sem az exkluzív államosítás, mint a szervezési elv, sem pedig a szekularizáczió mellett, ez a kormány állást nem foglalhat, és nem is foglal el soha. A mennyiben pedig azért akar megnyugtatást a t. képviselő úr, mert hiszen a kormányok jönnek és mennek s változik ez a 8—9 ember, a kik a miniszteri székekben ülnek, én, a mint ismerem, pedig azt gondolom ismerem e ház többségét, én senkinél sem láttam és hallottam, hogy komoly politikai programmjából vette volna az exkluzív népoktatási államosítást az általam megjelölt értelemben, vagy pláne a szekularizácziót (Úgy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy e tekintetben nyugtalanságra nincsen ok. (Úgy van! jobbfelöl.) Áttérve azon kérdésre, hogy vájjon gi\ Batthyány t. képviselőtársam indítványát fogadjuk-e el, vagy pedig a kérvényi bizottság előadója által előterjesztett indítványt, erre nézve bátor vagyok a következőket a t. képviselőház nagybecsű figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk 0 Ha ezek a kérvények mind olyanok volnának, a melyek kizárólagosan az államosítás elvét sürgetnék: akkor azon elfoglalt elvi álláspontnál fogva, melyet itt kifejteni szerencsém volt, teljesen jogosultnak tartanám gr. Batthyány Tivadar indítványának elfogadását. Azonban, a mennyire betekinthettem a kérvényeket, azok részben alternative szólanak, azaz: először a kizárólagos államosítás mellett foglalnak állást, és a mennyiben ez el nem fogadtatnék, részletesen felsorolják sok tekintetben értékesíthető indítványukat, melyeket a népoktatás revíziójánál konszideráczió tárgyává lehet tenni. Sőt némely kérvény az exkluzív államosítást nem ia öleli fel, hanem csak részletes javaslatokkal áll elő, a melyeket, azt hiszem, hogy a törvényhatóságok iránti figyelemből is megfontolás tárgyává kell tennünk. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt az exkluzív álíamoístást elhibázott népoktatásügyi politikának tartom, de mégig el kell ismernem, hogy igen lelkes, hazafias momentumokból származnak az ez irányban tett javaslatok, s így már a törvényhatóságok iránt tanúsítandó figyelem, de különösen az előbb felhozott tárgyi indokból is, kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság indítványát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.)