Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-542

354 542. orsiágos ülés 1896. január 35-én, szombaton. t. képviselő urnak ig kiemelni a felekezeti iskolák nagy részének hazafias szellemét, — de a községi ÍBkolák legnagyobb részében mindenesetre ez a czél el van érve, t. i. a nemzeti szellem ápolása, sőt a magyar nyelv terjesztése és sikeres oktatása körfíl kiváló érdemeket is szersztek. De azt is vagyok bátor kérdezni, éppen a czélszerűség szempontjából, ugyan micsoda kaszon volna az exkluzív államosítás keresztülviteléből ebből az ép most kiemelt magyar hazafias nemzeti szempontból, ha mi a nagy tősgyökeres magyar vagy magyar szellemű városok iskoláit, melyek odaadó áldozattal tartják fenn iskoláikat, és szeretettel csüggnek, ragaszkodnak hozzájuk, például — mondjuk — egy Szeged, Temesvár, Budapest, Arad, Versecz iskoláit, ha egyszerre államiaknak mondanók ki. Azt a nagy nemzeti czélt, melyet a kizárólagos államosítástól várunk, ők ép úgy megvalósítják, mint a hogy megvalósítanánk az államosítás által. Ugyan miféle előnyös haszon volna tehát a kizárólagos államosításból épen szemben ezzel a nagy czéllal. (Úgy van! Igaz!) Tagadhatatlan, hogy bajok léteznek, t. ház, de aat hiszem, a ezél elérhető más eszközökkel is, és ha elérhető: úgy nem szabad az exkluzív államosítás álláspontjára helyezkedni. Elérhető az iskola beléletének perfekeziójával, és pedig, ha például a tankönyvek, a tanterv, a tanrendszer, továbbá a tanítók elleni fegyelmi eljárás tekintetében bizonyos, az eddiginél hatályosabb garaucziákat állítunk fel. Ezek igen fontos elemei az iskola életének arra, hogy az állam ingerencziáját, a mennyire az állam szuverenitása szempontjából szükséges, itt az autonómiák tiszteletben tartása mellett érvényesíthesse. Mert egész nyíltan kimondom, csaknem a mindennapi gyakorlatomból, egyes fegyelmi ügyek elintézésénél látom, hogy az államellenes üzelmek miatt, a fegyelmi eljárás módosítása határozottan szükségessé vált, mert az egyházi főhatóságok egy része, az államellenes üzelmek miatti fegyelmi eljárást nem kezeli azzal a szigorral, és az állam nagy, egyetemes érdekei által követelt helyes érzékkel, melylyel azt kezelni kellene. Tehát ebből a szempontból, például az államellenes üzelmek miatti fegyelmi eljárás revideálása szempontjából nagyon üdvös és hathatós intézkedéseket lehet tenni. Én, t. ház, én nem akarok erre nézve most bővebben kiterjeszkedni. Nem is tartom szükségesnek és cxélszeríínek, hogy egy ily nagyfontosságú kérdést, mely az állam életének, igazán, úgy szólván egész törzsét érinti, így inczidentaliter, néhány kérvény tárgyalása alkalmával döntsünk el, de nekem kötelességem volt minden kétséget kizárólag álláspontomat és a kormány álláspontját jelezni, mert végre-valahára tisztán kell látnunk az államosítás kérdésében, és nem szabad megelégedni különböző értékekkel felruházott jelszavak használatával. Hogy még tüzetesebb legyen nyilatkozatom, igen röviden ismétlem álláspontomat, mely abban foglalható össze, hogy az államosítást, mint exkluzív szervezési elvet, a jelen kabinet nem fogadhatja el, ellenben a fokozatos államosítási rendszer híve, sőt annak nagyobb mérvben való keresztülvitelét is, a föntebb bővebben kifejtett tárgyi indokokból, szükségesnek tartja. De pusztán erre a ezélra nem szükséges törvényhozási intézkedés. Az 1868-iki törvény XXXV1IÍ. tcz. 80. §-a megadja a módot, hogy állami iskolák állíttassanak, csak a szükséges eszközöket kell a kormány rendelkezésére adni, és azt hiszem, hogy a mennyire az állam pénzügyi helyzete megengedi, a törvényhozás e tekintetben nem is fukarkodik. Megmondom még azt is, hogy igenis államosítunk ott, a ho! nincs iskola, tehát ar iskolázatlan helyeken, oly községekben, hol a magyarság kisebbségben, és mintegy az amalgamácsió veszélyének van kitéve, továbbá ott, hol a felekezet és község nem képesek a terheket viselni. Továbbá nagyon jónak és helyesnek tartom azt a szisztémát, elvet, a mely az 1879-iki törvényünkben jut kifejezésre, tudniillik a dotáczió, a segélyezés rendszerét, a felekezeti iskolák tanítói illetményeinek kiegészítését. Polényl Géza: Csakhogy a szászok nem kérnek belőle ! Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: Mert ezzel határozottan már nagy tért foglalunk el, és a hivatkozott törvény a kellő állami ingerencziát biztosítja. A revíziónál végre gondoskodni kell arról, hogy ne lehessen az iskola nemzetiségi izgalmaknak a fészke, ne lehessen olyan, a mi a magyar állameszmének árt. (Helyeslés.) És ezt, — bocsánatot kérek, nem a kizárólagos államosítással, de a rendelkezésünkre álló más eszközökkel is elérhetjük, melyeket, azt hiszem, kifejtettem akkor, midőn az iskola beléletének perfekcziójáról szólottam. Ezen értelemben kérem a kérvényi bizottság indítványának elfogadását és Polónyi Géza képviselő úr határozati javaslatának mellőzését. (Élénk helyeslés és tetszet jobbfelől.) JosipOTlch Géza jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Én nem habozom a ház ezen oldaláról, melyen ma ülök, egész nyíltan annak kifejezést adni, hogy a t. miniszter úrnak a népoktatás államosítása tekintetében ma előadott álláspontját, — melyről tudomásul veszem, hogy az nemcsak a miniszter úr egyéni, hanem a t. kormánynak állás-