Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-541

334 541. országos ülés 1886. január 24-én, pénteken. dések teljesítésére, mikre egy oda való, vagy az ottani viszonyokat ismerő enber nem vállalkozott volna; hogy ha ezt a missziót elvégezték, mennél drasztikusabbak intézkedéseik, mennél nagyobbak visszaéléseik, a melyeket elkövetnek, annál nagyobb jutalomban részesülnek. Itt van például Nógrád vármegyének példája. (Mozgás jobbfelöl.) Ilyen a legutóbbi főispáni kinevezés Hontmegyében is. Nekem azon úr ellen, a ki oda főispánnak kineveztetett, egyáltalában semminemű kifogásom nincsen. Lehet, hogy ő sokkal nagyobb eredményeket fog ott elérni, mint a minőket tőle várunk ; de tény az, hogy Hont vármegye közönsége, nem az ellenzék, hanem, mondhatom, a kormánypárt is határozottan állást foglalt két ízben ezen főispánnak kineveztetése ellen. Az előző belügyminiszterek nem is vállalkoztak arra, hogy egy törvényhatóság közérzületét, a hol saját pártjuk nagy többségben van, arczul üssék. (Mozgás.) Csak a jelenlegi kormány vállalkozott arra, hogy egy olyan egyént nevezzen ki, a ki ellen a megye közönsége kétszer tüntetett. Ha Hontmegye főispáni székébe tényleg ő ültettetett be, erre nézve azt mondják, hogy ez az egyházpolitikai szavazatok jutalmazásaképen történt. Nem tudom, hogy ez így van-e; nem is akarom ezt kutatni, de tény, hogy nem a megye közérzületének megfelelőkig, hanem annak ellenére történt a kinevezés. Mikor azt látjuk, hogy a főispáni kinevezések ilyen irányban történnek, hogy ha egy főispán hatalmával visszaél, és ezért a ház előtt megvádoltatik, hogy a mióta a jelenlegi belügyminiszter úr ül azon a széken, nem ezen vádaknak súlyos elbírálása iránt tesz ígéretet, hanem oly formában való mentegetődzés és elsimítás történik, a mely semmi másra nem alkalmas, mint a további ilyen irányban való működésre, felbátorításra lehetne ezt a szót is használni, kitanítása: azokért első sorban a kormányt kell felelőssé tenni. (Helyeslés balfelöl.) Itt van a Borsodmegye esete, a melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam hozott a házba. Én az eset részleteit nem tanulmányoztam annyira, hogy minden egyes részletére kiterjeszkedhetnék, de tény az, hogy a Borsod vármegyei főispán engedményese egy azon megye területén építendő, vagy már kiépített vasútnak, a mely a községek ^hozzájárulásával építtetik. Mikor tehát a főispánnak okvetlenül nagy befolyása van arra, hogy a községek megszavazzák a hozzájárulási összeget, mikor — legalább ezen közjegyzői okiratokból ezt kell következtetnünk — ezen főispán az előmunkálati engedélytől eltéröleg kapta meg később az építési 'engedélyt; mikor semmivel sincs megindokolva, hogy miért történt az oly kötelezettségtől eltérés, minő a vashídépítés a Sajón, mi által az építési költség íejebb szállíttatik, noha az állam nagyobb összeggel járult ezen vasút építéséhez: akkor a kereskedelemügyi miniszter úr azon kijelentését, melyet itt tett, egészei megindokoltalak nem tartom, bár tudom, hogy Magyarországon nemcsak egy helyen, de több helyen is a főispánok a megyéjük területén történt vasúti építkezésekből egész vagyonokat kitevő hasznot húztak. Ez a haszon máshonnan nem származott, mint az érdekelt községek magánvagyonából, a polgárok pénzéből egyrészt, másrészt azon pénzből, melyet állami adóhozzájárulás czímén fizetünk. Mikor tehát ilyenek történnek, a kormányt kell felelősségre vonni ezen dolgokért, mert a kormány felelős azért, hogy megválogassa a főispánokat, és olyanokat állítson a törvényhatóságok élére, a kik visszaéléseket elkövetni, ily módon maguknak vagyont szerezni nem hajlandók. Mikor így áll a dolog, midőn ezek a főispáni állások semmiféle qualifikáezióhoz kötve nincsenek, mert kineveztetnek oly egyének is, kiknek nincsen meg a kvalifikácziójuk az alantas tiszti állásra sem; mikor a főispánok azon idő alatt, midőn hivatalban vannak, nagyon tisztességes fizetésben részesülnek; midőn ezek különösen akkor, ha hatalmukkal visszaélnek, még különös jutalmazásokban is részesülnek: én teljesen indokolatlannak tartom, hogy ez urak még nyugdíjban is részesüljenek. Részemről hozzájárulok mindkét előzőleg benyújtott határozati javaslathoz és egyúttal következő határozati javaslatot nyújtom be : (Olvassa.) » Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy a főispánok nyugdíjának megszüntetésére törvényjavaslatot nyújtson be.« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Sima Ferencz! (Zajos felkiáltások: Holnap !) Sima Ferencz: T. ház! (Felkiáltások: Holnap !) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Előre is kijelentem, hogy számolva a t. ház hangulatával és azzal a körülménynyeí, hogy Sima Ferencz képviselő úr ép azért, mert az idő már nagyon közel jár a kettőhöz, a szólás jogától elállott: én sem kívánok hosszasan nyilatkozni. De természetesnek fogja találni a t. ház, hogy kettőre nézve nyilatkozzam. Először nyilatkoznom kell arra a konkrét esetre vonatkozólag, melyet Ugron képviselő úr a hírlapokra való hivatkozással, Ivánka képviselő úr pedig ugyancsak a borsodi főispán megnevezésével szóba hozott. (Halljuk!) Erre nézve kijelentem ezeket. A mint ma reggel az illető hírlapi közleményt olvastam, nem késtem az illető főispánt táviratilag fölhívni, hogy e dolog valódiságáról rögtön kimerítően nyilatkozzék. Épen