Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

528. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. ít­életébe, mert a kormány legtöbb cselekedete épen visszaélés. Ugyancsak e levélben olvasom azt is, hogy az alkalmas erőket fel kell keresni és a kellő pontra kell állítani. Kezdem a minisztereken. Ugyan" ki van itt a kellő pontra állítva? A fő­ispánokról nem is lebet szólni, de az egész ma­gyar hivatalnoki karról sem lehetne azt mon­dani, — kevés kivételtől eltekintve, — hogy mindenki a kellő helyre volna felállítva. Azért hoztam fel e híres pozsonyi levelet, hogy annak a férfiúnak figyelmébe ajánljam, a ki, fájdalom, ma közügyeink élén áll. A kik a kormányzati politika lényegét ta­nulmányozzák, arra is rábukkanak, — tán vala­mikor a miniszterelnök úr is rá fog bukkani, — hogy a kormányzatnak mindig összefüggésben kell állania az alkotmánynyal, mert hisz a kor­mányzat leghatalmasabb eszköze annak, hogy az alkotmány gyakorlatilag valósuljon. A mai kormány s főként a miniszterelnök működése nem az alkotmánynyal van szoros kapcsolatban, hanem a szolgalelkűséggel, az erőszakkal, és főkép a szabadelvű párt világraszólónak gondolt érdekeivel. Ezenkívül a kormányzati politikának még két főirányát szokták megkülönböztetni: a tör­vényhozásit és a közigazgatásit. A miniszter­elnök úrhoz már sokau ma is kérdést intéztek, hogy mit akar a törvényhozással végeztetni? De a kormányelnök úr teljes némaságban ül, és egyáltalábau nem tartja kötelességének ezt megmondani. Ha pedig a közigazgatási politikát tekintjük, akár a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot, melyet a taktika teljesen agyonütött, akár a Magyarországon dívó köz­igazgatást általában,— a kormány elnöke itt sem teljesíti hivatását. Ugy vettem észre, hogy az ő teendői két részre oszlanak. Az egyiket végzi ünnepnapokon, a másikat hétköznapokon. Ünnepnapokon eljár vizitbe a királyi herczegekhez, sőt, mint olvas­tuk, még Agliardinál is vizitkártyát hagyott ; hétköznapokon pedig előkészíti és foganatosítja a híres választásokat. Erre egész tisztelettel kénytelen vagyok azon kifejezést használni, hogy azokat a válasz­tásokat, melyek lefolytak Nyitrán, G-irálton és Stomfán, prostituált választásoknak tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Hogy ha ez így folyik, kétségtelen, hogy hova tovább csak prostituczió a választás, és a hány mandátum itt keletkezik, mindegyiket prostituált mandá­tumnak leszünk kénytelenek nevezni. A mint előadtam, ezeket tekintem én a miniszterelnök úr ezredéves programijának : üdvözli a királyi herczegeket, másrészt rendezi a választásokat. És erre nézve nagyon érdekes a legfőbb ítélőszék teljes ülése, a melyen maga a királyi kúria alelnöke konstatálta azokat a botrányos visszaéléseket a választási névjegy­zékekkel. (Halljuk! Halljuk!) Czorda Bódog, a kúria alelnöke, a, ki a beteg elnököt helyette­sítette azon az ülésen, ezekről a kérdésekről a következőképen nyilatkozott a kúria teljes ülé­sében : »Foglalkoztatták továbbá a múlt évben a kúria bíróságát az országos képviselőválasztási jog tekintetében érkezett felszólamlások, feleb­bezések, igen nagy számmal, mert a míg 1894-ben ezek 43B egyént érdekeltek, 1895-ben 3596 egyént érdekelnek.« Ez 3165 tel több, mint a megelőző évben, és a megelőző évnek megtízszereződése. Miután én az alkotmányosság alapjának a tiszta válasz­tást tekintem, és miután csak azon államférfiút ismerem el államférfiúnak, a ki bátran szemébe mer nézni a nemzet akaratának, természetes, hogy a magam részéről a Iegcsekéij^ebb biza­lommal sem viseltetem a miniszterelnök úr iránt s nem tudom költségvetését megszavazni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban beszédemet befejezném, még egy kérdésre kell kiterjeszkednem, a mely az egész kormányt illeti. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen köztudomású dolog, hogy a minisztériumoknál különféle alapokat és alapít­ványokat kezelnek. Hogy ha megtekintjük az állami költségvetést, azt találjuk, hogy ezeket a különféle alapokat és alapítványokat, jövedelmü­ket és azoknak hovafordítását nem mutatják ki az állami költségvetésben, hanem legnagyobb részüket minden alkotmányos felelősség és szá­madás nélkül kezelik. Különféle nézetek, hírek kerülnek forga­lomba ezen alapok és alapítványok jövedelmei­nek hovafordításáról, azonban nem akarok azokkal foglalkozni; de épen az által, hogy benyiijtok egy határozati javaslatot, módot kívánok adni a kormánynak arra, hogy ezen igazán sokszor diffamáló híreket maga is igyekezzék meg­czáfolni. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az összes ilyen adatokat és alapítványokat felsorol­jam, de hogy a kormány tisztában legyen a felől, melyek azok, a melyekre vonatkozólag számadást és felvilágosítást kérek, fölemlítek egynehányat. (Halljuk! Halljuk.') Ilyenek a Jel­lasich-alap, a Haynau-alap, a várerődítési alap, van azután valami erdélyi biüiárd-alap . . . (De­rültség a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Bizonyosan Bánfy ala­pította ! Várady Károly: Számtalan ily alap és alapítvány van, a melyekre nézve az alkotmá­nyosság természete megkívánja, hogy azoknak 4*

Next

/
Thumbnails
Contents