Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-539
268 580. országos ülés 18B6. január 22-én, szerdán. azok, a kik az elvek fölötti megalkuvás terére lépnénk. (Helyeslés jobbfelöl.) így fogom én fel a helyzetet magára a dolog érdemére nézve. He vaunak személyi momentumok is, a melyek a mai helyzetnél előtérbe nyomulnak. Néhány szóval ezekre is igyekszem teljes tárgyilagossággal rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Azt állítottam, hogy még visszatérek t. képviselőtársamnak azon szemrehányására, hogy több jelentőséget tulajdonítottunk az ő politikai akcziójának, mint a mennyit annak t. képviselőtársam tulajdonítani akar. És ez ellen t. képviselőtársam azt mondotta: persze, a mai romlott korban, az anyagiságnak ebben a korszakában mindent a do ut des elve alapján akarnak megítélni, és t. képviselőtársam a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy az ő akezióját abból az alacsony szempontból lehessen megítélni, hogy a t. képviselőtársam mit ad és mit kap ezért. Bocsásson meg a t. képviselő úr, én azt hiszem, hogy a do ut des elvét nem szabad mindig rideg kalmár szempontból megítélni. Áll ez az elv a közéletre is, azzal a különbséggel azonban, hogy a közélet csak annak nem készfizető adósa, a ki hitelezője akar lenni; de busás kamatokban adja meg az ellenértéket mindenkinek, a ki önzetlenül teljesít neki szolgálatot. (Tetszés.) De azért senkisem oly gazdag tudásban, érdemekben, erkölcsben, hogy a közéletnek ajándékozni bírjon, mert a közélet önként visszaszolgáltat mindent. (Élénk tetszés. Helyeslés jőbbfelöl.) Ehhez az eszmemenethez fűzöm azután, hogy míkép ítélem meg í. képviselőtársamnak akezióját, és annak milyen tartalmat, milyen jelentőséget tulajdonítok. És itt nem fogok most a fonóról és a pártok koalicziójáróí beszélni, hanem teljes őszinteséggel veszem a helyzetet úgy, a mint van, bármiként igyekezzenek is azt elhomályosítani, feleg azon a részen, mely közelebb áll a t. képviselő úrhoz, mint hozzánk. Én köteles lojalitással veszem a dolgot, úgy hogy t. képviselőtársam előtt nem állott egyéb, mint a parlamenti tanácskozások nyugodtságának a helyreállítása . . . Gr. Apponyi Albert: És a választási szabadság biztosítása! Gajári Ödön előadó: . . . és ezt a választási szabadság biztosítása árán akarja elérni. De hát akkor hogyan áll t. képviselőtársam akcziója előttünk? (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr, a ki, mint a mienkével azonos közjogi alapon álló pártnak vezére, a legnagyobb virtuozitással rakta meg azt az elkülönző válaszfalat, a mely mögött elvi alapot keresett a maga és a pártja számára, mert egy közeledő lépést tesz felénk, nyíltan, lojálisán, hogy velünk együttesen egy közös ezél felé törekedjék. Ha t. képviselőtársamnak ez az akcziója sikerre vezet, akkor a közvéleménynek osztatlan elismerése lesz az az ellenérték, a mely t. képviselőtársamnak osztályrészül jut. (Úgy van! jobbfelől és a baloldalon.) És nagy ez az ellenérték, annál nagyobb, mert ebben a legnagyobb, ami politikust érhet, a politikai ellenfeleknek elismerése is benfoglaltatik. (Ügy van! jőbbfelöl.) Ez azonban a fenforgó helyzetnek csakis t. képviselőtársam személyére vonatkozó oldala. Van ebben egy másik momentum is, a mely nem csak t. képviselőtársamra, hanem, a miniszterelnök úr nyilatkozata után, már a szabade'.víí pártra is tartozik, és ezt a t. képviselő úr kezdeményezte akcziónak felelősségteljes volta. (Úgy van! jobbfelől és a baloldalon.) Mert én ismét nem vagyok egy nézeten Herman Ottó t. képviselőtársammal, a ki a t. képviselő úrnak aktióját felelősségnélkűii felhívásnak nevezte. Bárki kezdjen ebben a házban akcziót, bárhonnan kezdje azt, ha az az akczió vagy benső tartalma jelentőségénél, vagy az illető egyén kiválóságánál fogva alkalmas arra, hogy nagy emocziókat hozzon létre a közvéleményben, minél nagyobb ez az emoczió, annál nagyobb felelősség terheli őt, (Igaz! Úgy van! jőbbfelöl és a baloldalon.) Ez a felelősség azonban két irányban keletkezik a leghatározottabb, a legszigorúbb formákban. Az egyik az, hogy ha felállíttatott e kérdés, és azzal szemben az az előzékenység mutatkozik, melyet örvendetesen konstatálhatunk, akkor a legteljesebb őszinteséggel törekednünk kell arra, hogy sikerre is vezessen a kezdeményezés. A másik, nem kevéebbé súlyos kötelezettség pedig az, hogy ha minden igyekezet daczára, eredménytelen marad ez a kísérlet, akkor az eredménytelenségért a felelősséget egymás nyakába hárítani ne iparkodjunk. (Úgy van! jőbbfelöl.) Mert ha ez bekövetkezik, akkor a megkezdett akczió, és a mi előzékenységünk többet árt a közügynek, mint a mennyit egyáltalán használhat; mert a mellett, hogy akkor az egész akczió egyáltalán minden politikai tartalmat nélkülözőnek, és csakis rideg párttaktika szüleményének látszik. . . ., Horváth. # Gyula: Nem engedjük meg ! Gajári Ödön előadó: .. . ürügyet ad arra, hogy a pártharezok még élesebbekké legyenek, (Úgy van 1 jőbbfelöl.) és e mellett megbontja a közvéleménynek a nyílt törekvések őszinteségébe vetett hitét, a mely hit, a mely bizalom pedig alapja annak, hogy ez a parlament sikeresen működhessék. Ajánlom a tételt elfogadásra. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: (Csenget.) Kérem, tessék .helyüket el foglalni. (Halljuk ! Halljuk !) Balogh Géza jegyző: Holló Lajos!
